DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. A miniszter a környezet- és természetvédelem feladatai tekintetében, a környezetvédelem általános irányítása körében kidolgozza a környezetvédelmi politika átfogó stratégiáját. Meghatározza a rövid, közép- és hosszú távú céljait, elõterjesztéseket készít a célok elérését biztosító, szükséges jogi, mûszaki, gazdasági és politikai változásokról, szabályozásokról, és részt vesz az ezt szolgáló eszközök, programok kialakításában. Elemzi és értékeli a környezet állapotát, védelmének helyzetét, a környezeti értékekkel, természeti erõforrásokkal való gazdálkodás folyamatait, a környezet védelmének, szabályozott használatának és tervszerû fejlesztésének tapasztalatait. Javaslatot dolgoz ki a tapasztalatok hasznosítására, értékeli azok megvalósulását stb. Végül a törvény kimondja, hogy az állami tulajdon privatizálása során felügyeli a környezetvédelmi szempontok érvényesülését.
Vizsgáljuk meg, hogy a miniszter úr, illetve az elõterjesztõ hogyan tett eleget a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörérõl szóló 43/1990. (IX. 15.) Korm. számú rendeletben és az azt módosító 150/1994. (XI. 17.) Korm. számú rendeletben meghatározott kötelezettségének!
Rögtön a végével kezdem, és megkérdezem az igen tisztelt elõterjesztõt, illetve képviselõjét, hogy az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvényjavaslat elõkészítése és kodifikálása során hogyan tett eleget az idézett törvényben foglalt munkaköri kötelezettségének. Pontosabban hogyan felügyelte a törvényben a környezetvédelmi szempontok érvényesítését?
Azonnal megadom a választ a kérdésre: sehogyan. Ugyanis a törvényjavaslatban egyetlen szó sincs a környezetvédelemrõl. Itt ismételten utalnom kell az igazságügy-miniszter felelõsségére is, ugyanis a jogalkotási törvény már idézett 24. § (1) bekezdése egyértelmûen kimondja, hogy az igazságügy-miniszter felelõs azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek.
Újból vissza kell utalnom a jogalkotási törvény már idézett 23. §-ára, amely kimondja, hogy a jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkezõ szakminiszter felelõs a jogszabály elõkészítéséért, itt különösen azért, hogy a szabályozás szükséges, és a tervezett megoldások alkalmasak a kitûzött célok elérésére.
A 41/1990. (IX. 15.) Korm. számú rendelet szabályozza az igazságügy- miniszter feladat- és hatáskörét. E rendelet 2. §-a lényegében megismétli a jogalkotásról szóló törvény 24. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Mire a javaslatban felsorolt 16 különbözõ szintû jogszabály megszületik, addigra a privatizáció befejezõdik. Közben az ország környezeti állapota tovább romlik, a katasztrófahelyzet visszafordíthatatlanná válik.
Miniszter úrtól, illetve a tárca tisztelt képviselõjétõl kérdezem, mit kíván tenni annak érdekében, hogy:
1. a privatizáció a jövõben ne a környezet további romlása útján menjen végbe;
2. milyen garanciákkal kívánja biztosítani, hogy további környezeti károsodások ne következzenek be;
3. a már bekövetkezett környezeti károsodások hatásait hogyan kívánja felszámolni.
Ezekre a kérdésekre a tisztelt elõterjesztõ nem tudja megadni a választ, ugyanis ezeket a kérdéseket a privatizációs törvényben kellett volna szabályozni, amit elmulasztottak. További kérdéseim:
Érvényt tudott-e szerezni a tisztelt elõterjesztõ annak a fontos követelménynek, hogy védett természeti értékeket ne lehessen privatizálni? A válasz nemleges.
A privatizációs bevételek terhére milyen forrást teremtett a tárca a felszámolt vállalatok által hátrahagyott környezeti károk enyhítésére? A válasz az, hogy ilyen forrást nem teremtettek tudomásunk szerint.
Jelenleg nincs hatályban olyan jogszabály, amely a privatizáció feltételéül szabná az eladásra váró vállalatok környezetvédelmi elõírásait. Nem tudom, ismeri-e a tisztelt elõterjesztõ, hogy ezen áldatlan állapot eredményeképpen az ÁVÜ-nél hogyan érvényesítik a pályázatokban a környezetvédelmi elõírásokat? Ennek eljárási módjáról röviden tájékoztatnám a tisztelt elõterjesztõ politikai államtitkár asszonyt és képviselõtársaimat.
A potenciális környezetszennyezõ vállalatok privatizálása elõtt az ÁVÜ környezetvédelmi felmérést rendel el. Pályázati úton kiválasztottak négy, nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezõ auditáló céget, amelyek ÁVÜ- szaktanácsadóként végzik tevékenységüket. A privatizációs pályázat kiírása elõtt mindig ketten kapják meg a környezeti feltérképezés tennivalóit, majd a kettõ közül a szakmailag megalapozottabb ajánlatot tevõ cég kapja meg a megbízást a hosszú távra szóló stratégiai terv kidolgozására. Ennek tartalmaznia kell a kárelhárítás teendõit ezek költségvonzataival együtt.
(19.00)
A szakértõi cégeket állítólag a Phare-program alapján ilyen pénzbõl fizetik. De a lényeg az, hogy kétszeres pénzt kapnak! A felmérõk egyszer a felmérésért, másodszor - igaz, már csak az egyik - a stratégiai terv elkészítéséért.
Nézzük meg, mi történik ezután! A Phare-pénzzel elõállított jelentés a privatizációs igazgatóságra kerül, ahol a pályázatok kiírásánál az ÁVÜ szerint figyelembe veszik. Valójában azonban senki nem törõdik vele. A figyelembevétel mértékérõl, illetve a vevõvel kötött megállapodás környezetvédelmi feltételeirõl már nem érkezik visszajelzés senkihez. Másrészt a szerzõdésben foglalt garanciák betartását ugyancsak senki nem ellenõrzi. Az üzleti titkot képezõ adásvételi szerzõdésben foglaltakról sem a környezetvédelmi felügyelõségek, sem pedig a minisztérium, a tárca nem szerezhetnek tudomást.
Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, az elmondottakból egyértelmûen képet kaptak az ÁVÜ környezetvédelmi tevékenységének színvonaláról, környezetvédelmi érzékenységének teljes hiányáról. Erre mondják, hogy ezen a területen is balkáni állapotok uralkodnak - ugyanis mindezek ellenére valakik mégiscsak felveszik a hatalmas, úgynevezett szakértõi honoráriumokat a semmiért!
A privatizáció során magasabb vételárat lehetne elérni, ha az ÁVÜ a környezeti rekonstrukciót állami pénzzel elõzetesen elvégezné. De ennek lebonyolítására az ÁVÜ szerint nincs se apparátus, se pénz. Arra azonban van pénz, hogy az ÁVÜ vezetõi 500-800 ezer forintos bruttó fizetéseket élvezzenek! A dolgozók átlagkeresete 140 ezer forint körül van az ÁVÜ-nél; ugyanakkor egyes eltávozó ÁVÜ-vezetõknek 5-10-15 milliós végkielégítéseket fizettek ki - de tényleges teljesítmény nem állt mögöttük! Én semmiféle többletteljesítményt nem látok áldásos tevékenységük során, amivel ezeket a honoráriumokat kiérdemelték volna.
A Független Kisgazdapártnak errõl csak annyi a véleménye, hogy amelyik kormány ezt megengedi, amikor a nyugdíjas nyugdíja 12 ezer forint és másfélmillió nyugdíjas él a létminimum alatt, a pedagógus fizetése, aki a jövõ nemzedékét oktatja, 25 ezer forint bruttó, ugyanakkor az ÁVÜ vezetõi s a különbözõ bankok vezetõi tehetségtelenségük bizonyítása után 500-800 ezer forintos bruttó fizetéssel rendelkeznek, ez a kormány bukásra van ítélve, mert elveszíti a nép bizalmát.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat 4. §-a környezeti elemként említi az élõvilágot. Véleményünk szerint ebbe a körbe beletartozik az ember is mint biológiai lény. A javaslatban nincs szó az ember speciális védelmérõl. Védeni szándékozik a környezetet - de az embert nem! Egy modern környezetvédelmi törvénynek meg kell mondania, hogy az embernek mint élõlénynek mihez van joga. Nem elég az alkotmányban általánosságokat kimondani!
Ezzel kapcsolatban: nem határozza meg az úgynevezett összegzett hatást, az emissziós értéket, amit az ember együttesen érez; például a füstöt, ami elpusztíthatja az élõlényeket. Például az USA-ban a NASA egy külön eljárást dolgozott ki annak a felmérésére, hogy ki a füstkibocsátó szervezet. Füstmintából meg tudják állapítani 2-300 kilométeres körzetben, hogy ki bocsátotta ki a környezetszennyezõ füstöt, és azonnal ki tudják szabni a környezetszennyezõ bírságot az illetõvel szemben. Ezt a módszert nekünk is át kellene vennünk.
A törvénynek elsõdlegesen a települések környezetvédelmét kellene szolgálnia, ami azonban a jogszabályból teljesen hiányzik. Az egészséges környezethez való jog alkotmányos jog, a településrendezési és környezettervezési ügyeket véleményünk szerint össze kellene vonni. A jelenleg még hatályos környezetvédelmi törvényben a gyárak üzemelése beindításakor meg kellene vásárolni egy védõövezetet is, amit be kellene ültetni fákkal. Például a Paksi Atomerõmûnél a beruházás terveként kellett védõterületet kialakítani. Nem értjük, hogy egy ilyen fontos és alapvetõ kérdést miért nem szabályoz a javaslat. A védõterület kialakítása a környezetvédelem területén olyan alapszabály, mint a matematikában a 2x2=4.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvénytervezet alkotmánnyal összefüggõ néhány kérdésére szeretném felhívni a figyelmet.
Az alkotmány 5. §-a kimondja: a Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét. Itt szeretném felhívni a jogalkotó figyelmét, hogy a "területi épség" fogalomkörét az alkotmány korszerûsítésének folyamata során ki kell egészíteni azzal, hogy a Magyar Köztársaság területi épsége alatt - a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint - mindazt a geológiai, talajtani, hidrológiai, légköri, növény- és állattani örökséget is értenünk kell, melyet társadalmunk évezredek folyamán a természettõl örökölt.
A hatályos alkotmány 8. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait. Felhívom a figyelmet arra, hogy az alkotmány korszerûsítése során sokkal határozottabban kell megjelölni azt, hogy a Magyar Köztársaság területén élõ minden embernek alapvetõ joga, hogy egészséges földön járjon vagy tiszta vizet igyon, és jó minõségû víz és levegõ vegye kerül. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint minden embernek joga van egészséges és tiszta környezetben élni.
Tisztelt Országgyûlés! A törvénytervezet alapvetõ, koncepcionális hibája, hogy a törvény célját túl általánosan határozza meg, valamint nem mutat rá azokra az alapvetõ közgazdasági mozgatórugókra, melyek direkt módon garantálják ezeknek az alapvetõ céloknak a megvalósíthatóságát. Például a környezetet megóvó, kímélõ termelõket adókedvezményekkel, támogatásokkal és egyéb állami szubvenciókkal kellene segíteni. Mindazokat viszont, akik a környezetet károsítják, nem kímélik, különbözõ szankciókkal kell sújtani. Például ha Angliában egy farmernek abból adódóan, hogy a környezetvédelmi elõírásokat betartotta, terméskiesése van, az állam ezt a terméskiesést megtéríti. A környezetvédelmi szempontok az angol mezõgazdaságban elsõdlegesek, még a termelés rovására is.
A javaslat alapvetõ hiányossága, hogy nem határozza meg a környezetkárosítás területi mértékét és kiterjedését. Véleményem szerint külön kellene beszélni a lokális, a települési, a kistérségi, a nagytérségi és a globális környezeti károsításokról és veszélyekrõl. Ugyanis a törvény nem ad lehetõséget a kiemelt térségek és kiemelt nagy térségek környezetkárosító folyamatainak megakadályozására. Amennyiben a javaslat lehetõséget adna ezen térségek kategorizálására, úgy arra is lehetõség nyílna, hogy az egyes kategóriákon belül az állami költségvetés készítésekor, a környezetkárosító tényezõknek megfelelõen, más és más elvek alapján történne a környezetkárosítás felszámolására irányuló költségvetési pénzek felosztása. Gondolok itt a Szigetköz és a Balaton problémáira.
Ugyancsak a közgazdasági mozgatórugók hiányát mutatja, hogy a javaslat nem nevezi meg konkrétan a környezetvédelmi bírság kiszabásakor követendõ alapelveket. Utalok itt a javaslat 104. és 105. §-aira. Véleményünk szerint rögtön a célok megfogalmazásakor a célokhoz rendelt közgazdasági mozgatórugók között az alábbi alapelveknek kellene érvényesülniük:
1. A környezetszennyezõt környezetvédelmi bírsággal kell sújtani. Ez a Környezetvédelmi Alap számlájára kerül befizetésre. Javaslatunk az, hogy a befizetett összeg az elkövetõk névre szóló, külön számláin legyen vezetve, s amikor az elkövetõk hajlandóságot mutatnak a korábbi környezetszennyezéseket kiküszöbölõ beruházások elindítására, akkor az általuk befizetett összegeket felhasználhassák.
2. Javasoljuk, hogy a mezõgazdasági termelõt szakszerû talajvédelem esetén talajvédelmi támogatás illesse meg. Álláspontunk szerint azért, mert ez egyfelõl költséges, másfelõl szükséges, mivel a termõtalaj a nemzeti vagyon pótolhatatlan alapja.
3. Véleményünk szerint a környezetvédelem és a vízgazdálkodás elválaszthatatlan fogalmak. A törvényt olyanná kell alakítani, hogy lehetõvé váljon annak a hibás gyakorlatnak a megszüntetése, mely szerint a jelenlegi kormányzat a környezetvédelmet és a vízügyet külön nemzetgazdasági ágazatként kezeli, és ennek következtében irányítását ágazati minisztériumi felügyelet alá rendeli. A probléma az, hogy a két kiemelten fontos és szorosan összefüggõ területet más-más minisztérium kezeli. Ennek következtében sok esetben nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.
4. A levegõ védelmével kapcsolatban a törvényjavaslatban nincs megfelelõen kidolgozva a szemétfeldolgozás eljárása. A szemétégetés ugyanis súlyos környezeti légszennyezéssel jár, a füstgázok súlyosan terhelik a légtér tisztaságát.
5. A javaslat kimondja, hogy a biológiai sokféleséget nem lehet károsítani. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezen túl kell lépni, s a törvényben állami feladatként kell rögzíteni a magyar nemzet értékeit és tulajdonát képezõ õshonos állat- és növényfajták genetikai, örökléstani túlélésének biztosítását.
(19.10)
6. A törvénynek ki kell mondania, hogy különös védelmet élveznek a magyar nemzet építészeti értékei. Itt nemcsak a mûemlékjellegû építményekre gondolok, hanem a magyar vidék falusi építészetének nemes hagyományait is meg kell védeni. Másként fogalmazva: minden eszközzel meg kell akadályoznunk a falurombolást, mely burkoltan most is folyik hazánkban.
7. Javasoljuk a 32. §-hoz, hogy a belügyminiszternek és a környezetet felügyelõ miniszternek közös felügyeleti felelõssége legyen a hazánk területén átszállított veszélyes anyagok ellenõrzése tekintetében.
8. A környezetvédelmi szankciókkal összefüggésben van egy érdekes holland megoldás: környezetvédelmi adót kell fizetni magánszemélyeknek és gazdálkodó szervezeteknek, amelynek értékét, illetve nagyságát nem az okozott környezeti kár nagysága határozza meg, hanem a kibocsátott szennyvíz mennyisége. Nálunk ilyen adót a veszélyes tevékenységet folytató, környezetet szennyezõ gazdálkodó szervezetekre lehetne bevezetni. Ez az adó azonban nem érinti a környezetszennyezéssel okozott kárért való felelõsséget.
Tisztelt Képviselõtársaim! Elõadott javaslataink kizárólag a kárenyhítést szolgálják, arra az esetre, ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában. A jogalkotónak számolnia kell azzal, ha a törvény tervezetét nem vonja vissza, úgy a módosítások olyan tömegét fogja az ellenzék benyújtani, amely gyakorlatilag a tervezet teljes átdolgozását igényli. A Független Kisgazdapárt nem tartja elfogadhatónak azt a kormányzati praktikát, amely a képviselõk értelmetlen foglalkoztatását szolgálja ilyen és hasonló színvonalú törvények benyújtásával. Jó szándékkal tudjuk javasolni a tisztelt kormánynak, hogy mielõbb vonja vissza a javaslatot, mielõtt nagyobb környezeti és szellemi károsodást okozna. Javasoljuk, amennyiben mégsem vonná vissza a törvényjavaslatot, úgy a törvényalkotó fogadja el a Független Kisgazdapárt módosító indítványait kárenyhítés céljából.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)