CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Lehet, hogy tegnap jó volt magyarnak lenni Párizsban, de mától Szlovákiában rossz magyarnak lenni. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban, taps az ellenzéken.)
Kilenc hónapja a szociál-liberális koalíció semmit nem tudott felmutatni. Nem tudta betartani ígéreteit, hogy a gazdasági élet területén valamiféle elõrelépést fog biztosítani, nemhogy szociális érzékenységrõl, de érzéketlenségrõl tett tanúbizonyságot.
Ezt követõen szüksége volt valamilyen sikerre, úgy vélte a szociális kormányzat, de a kilenc hónap alatt csupán egy szörnyszülöttet tudott produkálni, tisztelt képviselõtársaim. Mert mit lehet elmondani egy szerencsétlen csecsemõrõl, akirõl nem lehet megállapítani, hogy fiú-e vagy lány? (Korózs Lajos: Ez vagy te!)
Hallottak-e már, tisztelt képviselõtársaim, olyan nemzetközi szerzõdésrõl, amelynek aláírása elõtt az egyik aláíró fél egy vastag dokumentumot tesz le az asztalra, bizonyítandó, hogy õ egészen másképp értelmezi azt a szerzõdést, mint a másik fél. Mert errõl van szó! Hallhattuk tegnap, ma reggeli híradásokban is, hogy megnyugtató hangokat vél közvetíteni a pozsonyi rádió, a pozsonyi és a szlovákiai újságok. Semmiféle kollektív jogról, semmiféle autonómiáról szó sem lehet, ezt sikerült lesöpörni az asztalról.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem vasárnap kezdõdtek meg ezek a reagálások. Fölhívom a szíves figyelmét, hogy Meciar miniszterelnök úr már pénteken azt mondotta, hogy: örökre levehettük a napirendrõl a magyar autonómia kérdését. S azt is nagyon jól tudjuk, hogy akár a Vajdaságban, akár a Kárpátalján, akár Erdélyben, akár a Felvidéken vagy másutt, a magyarság az autonómia különbözõ változataiban gondolkodik, s ez a szerzõdés ezt kizárja. Hiába mondja a miniszterelnök úr, hogy az a fél mondat semmit nem jelent. Lehet, hogy nekünk nem jelent semmit, de Meciarnak jelent, és párttársainak, koalíciós társainak jelent, mert kijelentették a kormányzópárt koalícióstársai, annak vezetõi, hogy az 1201-es ajánlás megvalósítására Szlovákiában semmi esély nincs, mert õk nem fognak hozzájárulni.
(9.30)
Felhívom szíves figyelmét, miniszterelnök úr, hogy a Meciar-féle kormányprogram szintén teljes mértékben ellentétes ezzel a célkitûzéssel, mert ha valami, akkor az eredmény lenne, ha ez teljes szövegértelmezésében megvalósulhatna, ha erre valami reális esély lenne. De nem errõl van szó.
Arról van szó - ahogy a ma reggeli híradásokban is hallottam -, hogy szlovák részrõl kifejtették: megadták a lehetõséget arra, hogy az ott élõ magyarság integrálódjék a szlovák társadalomba. Ez önmagában véve nem is lenne baj, ha nem arról lenne szó, hogy egyénenként integrálódhatnak, mert Szlovákia a szlovákok állama - ezt az alkotmányuk kimondja -, tehát ilyen értelemben szlovákká válhat ott mindenki. Ez valami - de nem erre gondoltak, nem ezt szeretnék az ott élõ magyarok: õk magyarként szeretnének Szlovákia integráns részei lenni. Ezért hiányzik az alapszerzõdésbõl az, hogy az ott élõ magyarság a magyar nemzet része kulturális értelemben, és hiányzik az is, hogy a magyarság ott államalkotó tényezõ szeretne lenni, és ily módon szeretne Szlovákia integráns részévé válni.
Azt mondja miniszterelnök úr, hogy tizenhétszer beszéltek, tárgyaltak az ott élõ magyarság képviselõivel. Tárgyalhattak volna huszonhétszer vagy harminchétszer is, mert nem csináltak semmi mást, mint tájékoztatták õket arról, hogy mit tettek az elmúlt idõszakban; meghallgatták ugyan a véleményüket, de nem tartották be egyetlen kívánságukat sem. (Zaj a bal oldalon. - Gellért Kis Gábor: Dehogyisnem!) Errõl van szó, tisztelt miniszterelnök úr: beszélni és meghallgatni más dolog, mint figyelembe venni az igényeiket.
Pontosan ezért kértük azt, hogy egyetértési joguk lehessen abban, ami róluk szól; ne nélkülük, ne a fejük fölött döntsünk, hanem csak akkor és úgy, ha õk is egyetértenek azzal. Az a nyilatkozatuk pedig, hogy tudomásul veszik a magyar kormány megállapodását a szlovák kormánnyal, nem jelenti azt, hogy egyetértenek vele. Kényszerhelyzetben nem tehetnek mást, ezt kifejtették az itt tartott bizottsági ülésen is. Természetesen vérmérsékletük szerint különbözõ módon, de mindegyikük válaszában ez volt: "nem tehettünk mást, kész tények elé állítottak, ezt kellett figyelembe venni". Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)