Németh Zsolt Tartalom Elõzõ Következõ

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bársony András is föltette a költõi kérdést, hogy mikor jobb a szlovákiai magyaroknak. Jobb-e nekik most, vagy jobb volt korábban? Azt hiszem, a válasz egyértelmûen az, hogy jobb volt nekik korábban. (Derültség a bal oldalon. - Dr. Szabó Zoltán: Ezt mondod te, mint szlovákiai magyar!) Jobb volt nekik korábban, mert - úgy véljük - ezzel az alapszerzõdéssel a szlovákiai magyarság elveszti a reményét is.

Tisztelt Bársony András! Tisztelt Szocialista Képviselõtársaim! Úgy érzem, önök süketek arra a fogalomra, hogy "nemzeti érzés". (Zaj a bal oldalon.) Mintha önök nem éreznék azt, hogy a szlovákiai magyarok mit éreznek akkor, amikor a fejük felett Magyarország megegyezik a szlovák kormánnyal, azzal a kormánnyal, amelynek a kormányprogramja számtalan ponton ellenük irányul - mint ahogy azt tegnap már megfogalmaztuk.

Önök azt mondják, meghaladták a szimbolikus külpolitikát és pragmatikus külpolitikát folytatnak. Uraim, ez tévedés: önök igazából most kezdték el a szimbolikus külpolitikát, a határon túli magyarságról lemondás politikáját anélkül, hogy bármily pragmatikus eredményt föl tudnának mutatni.

A határon túli magyar szervezetekkel való egyeztetés kérdése. Miniszterelnök úr, jól emlékszünk-e arra, hogy ön a Magyarok Világszövetsége közgyûlésén itt, a felsõházi teremben azt mondta, hogy a határon túli magyarság legitim politikai szervezeteinek egyetértési joga van az alapszerzõdéssel kapcsolatban? Valóban nem az érdekel bennünket, hogy hány hanyadrangú bürokrata hányszor kommunikált a határon túli magyarokkal. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e egyetértési joga a határon túli magyarságnak ilyen súlyú külpolitikai kérdésekben.

Másodszor: ezzel a kérdéssel kapcsolatban Eörsi Mátyás fogalmazta meg, hogy egyik így, másik úgy gondolkodik. Ebben van valami: eltérõ hangsúlyaik vannak az egyes politikai szervezeteknek, de õk kiadtak egy közös deklarációt - ez a közös deklaráció a szlovákiai magyarság hivatalos véleménye -, amely nem tartalmazza azt, hogy õk támogatnák az alapszerzõdést. (Dr. Petõ Iván: De azt sem, hogy nem!)

A hangsúlybeli különbségekhez annyit még hadd tegyek hozzá: a Magyar Polgári Párt valóban egyértelmûen úgy nyilatkozott, hogy támogatja - a tizennyolc képviselõbõl eggyel rendelkeznek a szlovákiai magyar képviselõk közül. Körülbelül ilyen lehet a szlovákiai magyarság megoszlása is az alapszerzõdéshez való viszonyban. (Gellért Kis Gábor: Nem, nem, ez tévedés!)

Az autonómia. Miniszterelnök úr, engem nem igazán az érdekel, hogy Meciar hogy értékeli - bár nem mellékes. Engem az érdekel, ön hogy értelmezi az autonómia kérdését. Ha jól értettük, "A hét"-ben vasárnap este ön azt mondta, hogy nem támogatja a politikai autonómiát. Ön megkezdte a 1201-es ajánlásról való magyar lehátrálást ezzel a kijelentésével; vagy ha nem, kérjük, hogy az ön véleményét értelmezze a magyar parlament számára.

Benesi dekrétumok. Miniszterelnök úr, örülök, hogy ön azt mondta: képviseli a benesi dekrétumok eltörlésére vonatkozó stratégiát.

(10.00)

De kérem, hogy akkor a külügyminiszterével egyeztesse ezt a stratégiáját, mert az ön külügyminisztere úgy fogalmazott, hogy aki a benesi dekrétumok eltörlésére vonatkozóan fogalmaz meg politikai stratégiát, az nem akarja a közeledést a szomszédokkal. (Bársony András: Nem igaz! Nem ezt mondta!) Márpedig a benesi dekrétumok szerepe megkerülhetetlen a magyar-szlovák viszonyban ugyanúgy, ahogy megkerülhetetlen a magyar-orosz viszonyban 1956 kérdése.

És végül is azt szeretném összegezni, hogy úgy látom, ez az alapszerzõdés a gyakorlat szintjén semmit nem ért el - még csak egy apró politikai vagy gazdasági vagy bármilyen alku sincs a háttérben! Mi az, hogy kötelezõ jog, Bársony András!? Hát ha nem akarják kötelezõ joggá tenni a belsõ jogban, akkor nem fogják azzá tenni! Mi tudja õket erre kényszeríteni? Ehhez kellett volna egy ellenõrzési mechanizmus! De önök az utolsó pillanatban a nemzetközi ellenõrzési mechanizmusra vonatkozó magyar igényt is föladták! (Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját.)

Köszönöm szépen, lejárt az idõm. (Közbeszólás a bal oldalról: Le bizony!) Arra szeretném kérni önt, miniszterelnök úr, hogy az elkövetkezendõ idõben, az elkövetkezendõ alapszerzõdés vonatkozásában legyenek lényegesen körültekintõbbek. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage