DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõ Úr! Én, mint öt évig a Budapesti Értéktõzsde elsõ elnöke, azt gondolom, hogyha máshoz nem is, de legalább a tõzsdéhez valamelyest értek. Ne vegye senki nagyképûségnek, hogyha azt mondom, hogy ez, amit a képviselõ úr elmondott, szakmailag tökéletesen megalapozatlan. (Derültség a bal oldalon.)
Arról van szó elõször is, hogy egy határidõs tõzsdén a Nemzeti Bank nem vesz részt, következésképpen ez a Nemzeti Bank szempontjából sem veszteséget, sem nyereséget nem jelent. A határidõs tõzsdén olyanok vesznek részt, akik a maguk deviza-árbevételét határidõre el kívánják adni, vagy olyanok, akik importálni akarnak és határidõs ügylettel, szabott árfolyamon akarnak devizavételi lehetõséghez jutni.
Ez - mint már az elmúlt alkalommal megemlítettem - egy zéró összegû játék. Mind a két oldalon spekulánsok vannak, képviselõ úr. Ha egy nappal a határidõ lejárta után zártuk volna a pozíciót, illetve jelentettük volna be a leértékelést, akkor az ellenkezõ oldali spekulánsok nyertek volna pontosan ugyanannyit, amennyit most azok a spekulánsok nyertek, akik úgy gondolták, hogy a leértékelés késõbb fog bekövetkezni.
Azt tudom tehát mondani, hogy amikor tõzsde van, akkor vannak spekulánsok is. És egyébként is szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a spekuláns nem egy negatív dolog. A spekuláns egy nagyon pozitív dolog, mert õ teremti meg a devizapiacon és minden határidõs tõzsdén azt a likviditást, ami lehetõvé teszi azoknak a fedezeti mûveleteknek az elvégzését, amelyeket nem a spekulánsok, hanem az áruszállítók és a szolgáltatás-exportõrök és -importõrök teljesítenek.
(14.30)
Ilyen szempontból tehát az a tény, hogy mi március 13-án jelentettük be, illetve határoztuk el a valutaárfolyam változtatását, semmilyen szempontból nem oszt, nem szoroz, mert a spekulánsok minden egyes esetben nyernek, illetve veszítenek. Attól függ, ki melyik oldalon áll. Tehát közgazdasági szempontból... (Az elnök kikapcsolja a miniszter mikrofonját.)