DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Asszony! Képviselõtársak! Tisztelt Képviselõ Úr! Köszönöm az interpellációt, amely arra utal, hogy ön pontosan ismeri a Székesfehérvár környékének vízellátását szolgáló vízmûrendszer kialakulását, mindazokat a problémákat, amelyeket éppen a közelmúltban tett székesfehérvári látogatásom alkalmával Balsay István képviselõ úr érvelése is alátámasztott, és meglehetõsen részletesen tanulmányoztam annak idején ezt a kérdést. Természetesen nagyon nehéz erre válaszolni.
Valós az a megállapítás is, hogy ezt a rendszert az akkori népgazdasági érdekeknek megfelelõen, elsõsorban bányászati célokra és annak alárendelten alakították ki, ezért a Rákhegyi Regionális Vízmû vízkitermelési költségei valóban meghaladják azokat a költségeket, amelyek akkor merülnének fel, ha nem történt volna a vízbázis területén bányászati célú beavatkozás.
(15.50)
1990-ben az állam tulajdonában lévõ vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásakor a tulajdoni rendezés mindenütt az adott állapotnak megfelelõen történt, sajnos sehol sem képezte mérlegelés tárgyát a szükségesnek ítélt fejlesztés pénzügyi fedezete. Így volt ez akkor a Rákhegyi Regionális Vízmû esetében is.
Sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy képviselõ úr kérésének teljesítésére folyamatos költségvetés-terhelõ támogatás formájában - tehát ami a székesfehérvári vízszolgáltatás folyamatos költségvetési támogatására irányul - egyszerûen nincs törvényi lehetõség. Bármennyire is szeretnénk, így nem lehet kezelni a dolgot.
Az állami költségvetés ugyan tartalmaz kétmilliárd forintot a lakossági ivóvíz- és csatornaszolgáltatás támogatására, de csak meghatározott díjszint felett. Ezt az összeget és a támogatási elvet az Országgyûlés az idei évi költségvetési törvényben írta elõ, amelynek felosztására tárcaközi bizottság hivatott.
Ugyanakkor arról is tájékoztatom képviselõ urat, hogy a Velencei-tó vízpótlására esõ kitermelés költsége nem Székesfehérvár lakosságát terheli, mivel ezt a költséget a kormány által jóváhagyott elõterjesztésünk szerint az állami költségvetés és az érintett önkormányzatok közösen viselik. Ennek megfelelõen a '95. évi ármegállapító intézkedések keretében úgy rendelkeztem, hogy minden egymillió köbméter, a Velencei-tóba bevezetett víz köbméterenként három forinttal csökkentse a Rákhegyi Regionális Vízmûbõl Székesfehérvár részére értékesített ivóvíz díját. Remélem, hogy az ármegállapító önkormányzat vízátvételi költségcsökkentését az ivóvízdíjmegállapításánál figyelembe veszik.
Más részrõl fontos, hogy a környezeti szempontból kifejezetten káros, feleslegesen kitermelt vízmennyiség csökkentésére a vízakna- és víztermelõ rendszer tervezett átalakítása elengedhetetlen. A vázolt beruházási munkák finanszírozását az állami költségvetés fedezi. Ezt tudja fedezni. A tervezési elõkészületek már a múlt évben megkezdõdtek, a végleges beruházási költségek ma még csak becsülhetõk 500 és 700 millió forintos nagyságrendre.
A munkálatok megindítására a folyó évi költségvetésben 71 millió forintot irányoztunk elõ. A beruházás 2-3 év alatt készülhet el a költségvetés leterheltségét figyelembe véve. Az árképzés szempontjából további jelentõs eredménynek tartom, hogy a vízakna tulajdonjoga végre rendezõdött, az ezt megelõzõ kétszeres vízátadás helyett a bányavállalat kiiktatásával már csak a Regionális Vízmû Vállalat és a város üzemeltetését végzõ Fejérvíz Részvénytársaság együttmûködése szükséges.
Összegezésként tehát - tudom, hogy nem teljesen, de - megkísérlem megnyugtatni képviselõ urat, hogy jelenleg a velencei-tavi vízpótlás mérséklõleg hat a lakossági vízdíjra. Felteszem, hogy ez tartós lesz. Belátható idõn belül pedig a már megkezdett beruházás befejezése a vízkitermelés visszafogását eredményezi, amely a vízdíjnövelõ tényezõk hatását minden bizonnyal csökkenteni fogja.
Kérem képviselõ urat és a tisztelt Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps.)