DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Asszony! Természetesen az Alkotmánybíróság határozata a kormányra nézve is kötelezõ. Interpellációja a 35/1992-es alkotmánybírósági határozatra hivatkozva szól arról, hogy a kisebbségek országgyûlési képviseletének szabályozása hiányában áll fenn mulasztásos alkotmánysértés. Ez a határozat azonban alapvetõen a kisebbségi törvény elmaradása miatt állapította meg az Országgyûlés, s nem a kormány mulasztásos alkotmánysértését. Ezt a törvényt azonban az Országgyûlés 1993- ben, a LXXVII. szám alatt már megalkotta.
Kétségtelen tény, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló idézett törvény 20. § (2) bekezdése elõírja, hogy a kisebbségeknek külön törvényben meghatározott módon joguk van az országgyûlési képviseletre. Képviselõ asszony interpellációjában nem a kisebbségeket általában, hanem a kisebbségek egyikét, a magyarországi cigány kisebbség, közelebbrõl a Magyar Cigányok Békepártja helyzetét, a társadalom életébe való beilleszkedési nehézségeit jellemzi, s jut el ahhoz a kérdéshez, hogy számíthat-e az etnikai kisebbség arra, hogy saját országgyûlési képviselõje legyen, ily módon államalkotó tényezõvé váljon.
(16.00)
Kétségtelenül a legnagyobb hazai etnikai kisebbség a cigányság. Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy a kétségkívül fontos és a törvényhozásra sürgetõ feladatot hárító országgyûlési képviselet megteremtésén túl számos egyéb probléma is megoldásra vár. A kormány tisztában van e kisebbség súlyos helyzetével, válságkezelõ programok vannak kidolgozás alatt, és anyagilag is támogatni kívánja a cigányság különféle civil érdekképviseleti szervezeteit.
Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az ombudsman megválasztása megteremti azt az intézményt, amely jogosult lesz eljárást kezdeményezni, amennyiben valamely kisebbséghez tartozó személy vagy csoport kisebbségi létében vagy azonossága gyakorlásában sérelmet szenved vagy korlátozva volna, esetleg hátrányos megkülönböztetésben részesülne. S ne felejtsük el, hogy az ombudsman, a kisebbségi jogok országgyûlési biztosa, s ezen túl - bár ez nem országgyûlési képviselet, amirõl szólok - a kisebbségek önkormányzatai sorra alakulnak. Utolsóként a romáké jön létre április 9-én, legalábbis így reméljük. Ennek érdekében az Országos Választási Bizottság 5 millió forintot már átutalt a MÁV-nak, további másfél-két millió pedig napokon belül különbözõ megyei Volán vállalatokhoz érkezik, biztosítandó, hogy a roma elektorok ingyenesen utazhassanak az önkormányzati választások helyszínére. Úgy vélem, ezen kisebbségi önkormányzatok megválasztása - emlékezve és emlékeztetve a tegnapi és mai vitákra a kollektív jogokról - jelzi, hogy a magyar Országgyûlés, a kormány igenis komolyan veszi és támogatja a velünk együtt élõ kisebbségeket.
Visszatérve az országgyûlési képviselethez, fel kell hívnom a figyelmet arra: talán nem véletlen, hogy 1990 óta több sikertelen kísérlet történt a kisebbségek országgyûlési képviseletének megteremtésére. Az egykamarás, többpárti parlamentarizmus közjogi rendszerének keretei közé ugyanis nehezen illeszthetõ e feltétlenül pozitív diszkriminációt igénylõ intézmény. A probléma tehát szoros összefüggésben van a parlament egykamarás, illetve kétkamarás rendszerével, hosszú távú megoldását alapvetõen befolyásolhatja az új alkotmány elfogadása.
Összefoglalva tehát azt tudom mondani képviselõ asszony kérdésére, hogy eddigi vizsgálataink alapján a hatályos alkotmánnyal összhangban nem oldható meg a kisebbségek országgyûlési képviseletének szabályozása. Ehhez vagy új alkotmányra, vagy a jelenleg hatályos alkotmány módosítására lenne szükség.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a bal oldalon.)