CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hivatalba lépését közvetlenül megelõzõen 25 pontban ismerhettük meg szakmai cselekvési programjának alapvonalait. Ezt a vázlatnak szánt írást természetesen nagy érdeklõdéssel fogadta a közvélemény, hiszen ez szabott irányt a nagy várakozásnak, hogy milyen lesz a kormány gazdaságpolitikája. Már akkor köztudott volt, hogy ön lesz a kormány gazdasági kabinetjének vezetõje is, tehát a mindenkit leginkább foglalkoztató gazdasági kérdésekben a legszámottevõbb kormányzati tényezõ. Írására tehát - akkor is, ha csak vázlat - oda kellett figyelni.
A 25 pont megjelenése után egy hónap sem telt el, amikor március 12-én a kormány a pénzügyminiszter elõterjesztésében meghozta döntését, mely a társadalmat súlyosan érintõ megszorításokat tartalmaz, elsõsorban a gyermeket nevelõ családokkal szemben.
A 25 pont és a kormánydöntések visszhangját vizsgálva igen jelentõs eltérés mutatkozik. A vázlat visszhangja még csak kis részben volt kedvezõtlen, megismerése után még egy tételesen be nem vallott, de rejtetten mégis meginduló pozitív gazdaságpolitikai fordulatra is lehetett számítani. A miniszterelnök által egyetlen alternatívának jellemzett intézkedéscsomag pedig jelentõsen felkavarta a társadalmat, s két miniszter lemondását is eredményezte. Az eltérés okát abban látom, hogy a 25 pont szellemébe még egyáltalán nem fért bele az a családellenesség, amelyet a kormánydöntés csomagja tartalmaz.
Mi valljuk, hogy a kibontakozást nem a nemzet jövõjének aláásásával kell keresni. Az a szûkös fény, amirõl pénzügyminiszter úr is szokott beszélni, így nem visz sehová, magunk torlaszoljuk el. (sic!) A családi pótlék lényegében szûk körû segélyezéssé degradálódik, az egykor oly fontos szociálpolitikai vívmányként bevezetett gyed megszûnik, a gyes a családi pótlékkal együtt leértékelõdik stb.
Pénzügyminiszter úr itt, a parlamentben a kormánydöntések szakértõ elõkészítõi között Ferge Zsuzsát, a neves, köztiszteletben álló szociológust nevezte meg. Hogy lehet, hogy Ferge Zsuzsa a televízióban hallott kritikájában egyet nem értését fejezte ki és puccsszerûnek nevezte a kormány döntését?
Kérdezem pénzügyminiszter urat, hogyan tudja feloldani ezeket az ellentmondásokat.
S végül talán a legsúlyosabb: a vázlat 24. pontja szerint a jelzett teendõk túlzás nélkül nemzeti programot alkotnak, ezért ezek érdekében állandó párbeszédet kell folytatni minden érdekcsoportosulással, az ország egész lakosságával. A kormány még a választásokon gyõztes legnagyobb politikai párt parlamenti frakcióját is kizárta ebbõl, amelynek szavazatára pedig szüksége van. Hogyan tudja pénzügyminiszter úr feloldani ezeket az ellentmondásokat? (Taps a jobb oldalon.)