DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõ Úr! Mindenekelõtt szeretném megköszönni önnek azt a kitüntetõ figyelmet, amivel a 25 pontos vázlatomat - ezek szerint - végigolvasta. Úgy gondolom azonban, hogy képviselõ úr figyelmét legalább négy pont tartalma elkerülhette. Sajnos magamat kell idézzem, ami nyilvánvalóan illetlenség, de mégis engedje meg, hogy a 4., 5., 6. és a 7. pontokra hivatkozzak. Idõ hiányában ezek közül csak kettõt szeretnék felolvasni.
Az 5. pont a következõképpen hangzik: "A bajok gyökere tehát az államháztartási szférában keresendõ. Ami gondot okoz, az nem pusztán a költségvetési deficit mértéke, hanem emellett az állami háztartási újraelosztás terjedelme, annak szerkezete, az államháztartási intézmények mûködési módja, végül a deficit mértéke mellett annak konkrét finanszírozási módja. Eme öt terület mindegyikén gyökeres változásokra van szükség ahhoz, hogy kitörhessünk a növekedés és az egyensúly egymás rovására történõ érvényesülésének ördögi körébõl."
A 7. pont a következõképpen hangzik: "Ugyan az államháztartási reform mibenlétének részletezése nem lehet ennek a vázlatnak a tárgya, három szempont azonban abszolút lényeges. Egyrészt a kormánynak egyöntetûen el kell fogadni és a társadalom minél nagyobb hányadával el kell fogadtatni, hogy az államháztartási reform elsõsorban - s elnézést kérek, hogy magamat kiemelem - bár nem kizárólag a szélesebb értelemben vett humán infrastruktúra szerkezetének az átalakítását igényli.
(16.10)
Az ingyenes ellátások terjedelmének a szûkítését, az ellátás nem alapszínvonalú elemeinek részleges piacosítását, a hatékony költséggazdálkodást kikényszerítõ finanszírozási és jogi eljárások bevezetését stb."
Úgy gondolom, ezek a sorok önmagukért beszélnek, s jelzik azt, hogy ha ezt valaki szakmailag kellõképpen továbbgondolta, akkor kiolvashatta belõle, hogy ugyan nem családsanyargató intézkedésekre van szükség, de a közteherviselésnek mindenképpen egy arányosabb újraelosztást megvalósító módjára teszek ebben javaslatot.
Szó szerint ez áll az utána következõ szakaszban: "Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindig van olyan megoldás, amely a társadalom leginkább rászoruló rétegeit a mainál hatékonyabban és kedvezõbb feltételekkel kapcsolja be az oktatás, az egészségügy, a szociális gondoskodás áramkörébe..." - tehát szó van a családi pótlékról; és most jön a legfontosabb: - ".., nyilvánvalóan természetesen a többiek rovására."
Kérem tisztelettel, ki mertem mondani már akkor, amikor még csak egy kósza gondolat volt pénzügyminiszterré történõ esetleges kinevezésem, hogy szükséges a közteherviselés arányainak megváltoztatása, amiben arról van szó, hogy a gazdagabbaktól igenis elveszünk, és a szegényebbeknek ezt valamilyen más módon, legalább részlegesen, visszajuttatjuk.
Úgy gondolom, ezeket az intézkedéseket, függetlenül attól, hogy minek minõsítjük, a magam részérõl tehát nyíltan vállaltam. És vitatkoznék képviselõ úr azon megállapításával is ezek alapján, miszerint ezek általában családellenesek lennének, hiszen azokat a családokat ezek az intézkedések semmiféleképpen nem fogják hátrányos helyzetbe hozni, amelyek - egy majd meghatározandó jövedelemszint alapján - rászorulóknak bizonyulnak.
Ilyen körülmények között tehát azt gondolom, nem estem abba a bûnbe, hogy megtévesztettem volna Horn Gyulát, megtévesztettem volna a szocialista párt frakcióját, a szabaddemokrata párt frakcióját, de még az ellenzéket sem, hiszen ez az anyag jóval azelõtt napvilágot látott, hogy az én megválasztásom egyáltalán szóba került volna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)