DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! A magyar napilapok a közelmúltban valóban felhívták a figyelmet egy, a Washington Postban megjelent cikkre - és azután ennek különbözõ reakciói jelentek még a napokban is hazai napilapjainkban -, amely cikk meglehetõsen elmarasztaló minõsítést tartalmazott a Varsói Szerzõdés volt tagállamainak hadseregeirõl, vezetõinek gondolkodásmódjáról és e hadseregek harckészségérõl.
Tette ezt a cikk olyan hangnemben és stílusban, amelynek alapján én bizonyosra veszem, hogy ez a minõsítés nem azonosítható mértékadó politikai vagy katonai körök álláspontjával, mégpedig azon egyszerû oknál fogva, mert mértékadó körökben nem szoktak ilyen stílusban fogalmazni.
Hadd mondjam el, hogy az általam ismert, és ha a mértékadó körökhöz nem is tartozó, de legalábbis azokhoz közelálló amerikai politikusok - például a budapesti követség dolgozói, katonai attaséi - véleménye eltér az ebben a cikkben megjelent állásponttól.
A képviselõ urat - mint katonai vezetõt is - ismerve meggyõzõdésem, hogy ön sem tudott volna egy olyan hadseregnél magas beosztásban hosszú ideig szolgálni, amelynek vonatkozásában az amerikai cikk megállapításai helytállóak lennének.
Az a véleményem tehát, hogy ezt a minõsítést - nevezetesen az amerikai cikk minõsítését - nem indokolják a magyar hadseregnél egyébként lehet hogy akár meglevõ, akár vélt problémák. Például az a probléma sem, amely ténylegesen létezõ probléma, és amelynek kapcsán a Honvédelmi Minisztérium vezetése részérõl némi önkritikát gyakorolva el kell mondanom, hogy ennek a témának interpellációként történt felvetését a képviselõ úr részérõl indokoltnak tartom.
Indokoltnak tartom a felvetést két okból. Egyrészt, mert a tisztképzés jövõje meghatározó a magyar honvédség jövõje szempontjából, másrészt, mert a katonai felsõoktatásnak 1998-ban más felsõoktatási intézményekkel egy idõben esedékes akkreditálásához a lehetõ legkorábbi idõpontban ismertté kell válnia a mûködést szabályozó joganyagnak.
A joganyag kidolgozásához azonban mindenekelõtt a katonai felsõoktatás átalakításának koncepcióját kellett kialakítani. Nem kívánom eltitkolni, hogy a koncepció kimunkálása során voltak házon belüli vitáink, hiszen az átalakítás egzisztenciákat érint, alá-, fölérendeltségi viszonyokat érint, és nem könnyû dolog a szabad szellemiségû, autonóm felsõoktatás és a közismerten szigorú, zárt normák szerint mûködõ katonaság szempontjainak összehangolása.
De elmondhatom, hogy a házon belüli vitán túl most már a kodifikációs munka folyik a Honvédelmi Minisztériumban. Ez olyan stádiumban van, hogy a képviselõ úr kérdésére válaszolva tájékoztathatom a tisztelt Országgyûlést: a honvédelmi miniszter úr április 30-áig a kormány elé terjeszti a katonai felsõoktatási tanintézetek minõsítésérõl és a tanintézeti hallgatók jogállásáról szóló törvény tervezetét, és még ebben a félévben kiadja a felsõoktatási törvény 115. §-ának (2) bekezdésében felsorolt tárgykörökben a miniszteri rendeletet.
Az érintett tanintézetek vezetõivel történt egyeztetés alapján mondhatom, hogy ebben az esetben 1998-ban nem lesz akadálya a tanintézetek akkreditációjának.
Másik kérdésére válaszolva szeretném biztosítani képviselõ urat, hogy a készülõ jogszabályok összhangban állnak a képviselõ úr által is felsorolt kritériumokkal, nevezetesen: megfelelnek a felsõoktatási törvény és a honvédelmi törvény elõírásainak, tehát az intézmények közvetlenül a miniszter irányítása alá kerülnek. Megfelelnek a haderõreform szempontjainak, ezzel együtt az euro-atlanti integrációs követelményeknek. És mindezek mellett mellesleg összhangban állnak a kormányprogram "Felsõoktatás 2000-ig" címû fejezetében lefektetett elvekkel.
Még egyszer megköszönöm képviselõ úrnak az interpellációt, illetve a téma felvetését, és kérem, hogy fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)