DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttem szólókkal teljes mértékben egyetértek: szükség van a számviteli törvény korszerûsítésére. Azzal azonban vitatkozom, hogy a mód és a benyújtott módosító javaslatok e korszerûsítésnek mindenben megfelelnek.
A most tárgyalt törvénymódosítás valóban két javaslatot, illetve kiegészítéseket tartalmaz. Az egyik - pénzügyminiszter úr már említette - a Magyarországon bejegyzett külföldi társaságokra vonatkozik, amelyek nyilvántartásaikat vagy forintban, vagy devizában vezetik, és a benyújtott módosító javaslat szabályozza, hogy miként kell forintban vezetett nyilvántartásról áttérni a devizában vezetett nyilvántartásra, illetve fordítva. Üdvözöljük ezt a módosító javaslatot, mert igaz, hogy az áttérés módja jelenleg nem szabályozott, nincs kidolgozva sem a módszere, sem a követelményrendszere. Azt gondoljuk, a javasolt szabályozás valóban hiányt pótol, és erre szükség van. A javaslat ráadásul teljes összhangban van a számviteli törvény alapelveivel, kellõ részletességgel és alapossággal adja a kérdés szabályozását.
Nem ez a véleményünk a törvényjavaslat másik módosító indítványával, a 41/A §-ban megfogalmazott módosítással kapcsolatban, amely megengedné, hogy a kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozók a javaslatban felsorolt eszközeiket évenként piaci értékükön értékeljék. A javaslat szerint nem lenne kötelezõ a piaci értéken való értékelés, alkalmazásáról a vállalkozó szabadon dönthet. Amennyiben felértékeli az eszközöket és a mérlegben kimutatja az értékhelyesbítéseket, a forrásoldalon azonos összegû értékelési tartalékot kell kimutatnia. A számvevõszék e törvénymódosításhoz benyújtott véleménye azt javasolta, hogy a benyújtó ezt a 41/A §-t törölje, arra való hivatkozással, hogy a számviteli törvény módosításával egyidejûleg más törvények harmonizációját is szükséges megteremteni, és talán célszerû lenne az új privatizációs törvénnyel is összhangba hozni.
Ami a törvényjavaslat alapos, körültekintõ szakmai elõkészítésének számvevõszéki kritikáját illeti, azzal maximálisan egyetértünk, de azt gondolom, hogy az elmúlt hónapok törvényhozási gyakorlatában ezt már megszoktuk. Nekünk, kereszténydemokratáknak azonban ezen túlmenõen más aggályaink is megfogalmazódtak e módosító javaslattal kapcsolatban. Szeretném leszögezni, hogy a piaci értéken való értékelés nem teljesen új elem már a számviteli szabályozásban, hiszen a jelenlegi törvény 38. § (1) és 39. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás lehetõvé tette a tervezett leírást meghaladó értékcsökkenés elszámolását a tárgyi eszközöknél, beruházásoknál, illetõleg a gazdasági társaságokban lévõ tulajdoni részesedést jelentõ befektetéseknél abban az esetben, amikor az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke alacsonyabb lett, mint a könyv szerinti nettó értéke.
Másrészt kötelezõen elõírta a fennálló devizahitel-tartozásnak az aktuális árfolyamon történõ átszámítását és az árfolyamveszteség elszámolását. A javaslat ez utóbbi kötelezõ elszámolást megszüntetné, és az értékelés kérdésében való döntést a vállalkozásra bízná. Nyilvánvaló - és egészen biztosan ez fog bekövetkezni -, hogy azok az érdekelt vállalkozások, amelyek az árfolyamveszteséget nem tudják kigazdálkodni, az elszámolás mellett fognak dönteni, mert ez nekik érdekükben áll.
Az eszközoldalon kimutatott értékhelyesbítéssel azonos összegben a forrás oldalon értékelési tartalékot kell kimutatni. Mi történik ezáltal? Egy valóságos veszteségnek lesz egy légbõl kapott forrása, ennek következtében a mérlegben meg fog szûnni a veszteség. A vállalkozás helyzete persze semmivel nem lesz jobb, csupán szebb képet fog mutatni. A törvény jelenlegi elõírása arra készteti a vállalkozást, hogy feltárja és megszüntesse a veszteséges gazdálkodás okait. A mostani módosító javaslat bevezetésével ez a kényszer megszûnne, a mérleg nem mutat veszteséget, tehát úgy tûnik, nincs semmi baj - a valóságban azonban csak görgeti maga elõtt a problémát.
A javaslat szerint az értékhelyesbítést elkülönítve ki kell mutatni a mérlegben. Elvileg ez azt jelenti, hogy mutatja a veszteség nagyságrendjét, a valóságban azonban nem biztos, hogy így lesz, mivel a vállalkozás dönt arról, hogy mely eszközöket vonja be az értékelésbe. Ha pedig az értékelés nem lesz teljes körû, a mérleg nem ad megbízható és valós képet a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetérõl, tehát a számviteli törvény alapelveivel sem lesz összhangban.
Az indokolás fõleg az alábbiak miatt tartja szükségesnek a javaslat bevezetését: "A beruházásokhoz igénybe vett devizahitelek miatt elszámolásra kerülõ árfolyamveszteség olyan nagy, amelyet a vállalkozások jelentõs része nehezen tud kigazdálkodni, így a mérleg szerinti eredmény is veszteséges. A veszteségek halmozódása következtében pedig már 1994-ben is elõfordulhat, hogy az adott vállalkozás saját tõkéje negatív elõjelû lesz, mivel a veszteség meghaladja a jegyzett tõke összegét. Így reális a veszélye annak, hogy a saját tõke nélküli vállalkozás részére nem lesz pénzintézet, amely hitelt adjon."
Az indokolásból számomra két dolog mindenképpen következik. Egyrészt azt gondolom, hogy itt jelentõs nagyságrendrõl lehet szó, a vállalkozások jelentõs része nem tudja kigazdálkodni az árfolyamveszteséget.
(17.50)
Az indokolásban ugyan nincsenek adatok, de talán érdekes lehetett volna megtudni, hogy a vállalkozásoknak milyen körére vonatkozik ez a megállapítás, és milyen nagyságrendet képviselhet ez a veszteség. Másrészt veszélyesnek tartja ez a javaslat, hogy a saját tõke nélküli vállalkozás részére a pénzintézet nem fog hitelt adni, amely még az árfolyamveszteséget sem tudja kigazdálkodni.
Tehát hárítsuk el a veszélyt, dobjunk be egy trükköt, ezáltal megszûnik a veszteség a mérlegben, és mindjárt hitelképes lesz a vállalkozás! A pénzintézet ezek után természetesen folyósítja a hitelt, mondjuk, 30 százalékos kamatláb mellett. Azt hiszem, jogosan vetõdik fel a kérdés, hogy az a rosszul gazdálkodó vállalkozás, amely az árfolyamveszteséget sem tudja kigazdálkodni, hogyan és fõleg mibõl fogja majd visszafizetni a hitelt. Valószínûleg igaz, hogy a szóban forgó vállalkozások nem fogják tudni visszafizetni ezt a hitelt. Ez a javaslat, amennyiben bevezetésre kerülne, újra egy sor rossz hitelkihelyezésre adna törvényes lehetõséget; azt hiszem, ennek a következményeit már mindannyian megismertük és meg is fizettük.
Amikor ennyi rossz és súlyos következmény várható egy intézkedés bevezetésétõl, akkor talán érdemes lett volna - vagy lenne - az egészet újragondolni. Most úgy tûnik, hogy a jelenleg érvényben lévõ szabály jobb, mint a benyújtott módosító javaslat; kár lenne talán a jót egy rosszabbal felcserélni. Hiszen azt már most lehet látni, hogy a gazdaságot ez a számviteli intézkedés nem fogja elõrevinni, és inkább ködösíteni fog. Semmiképpen nem szeretném, ha politikai színezete lenne a következõ mondataimnak: és teszi ezt akkor az elõterjesztõ, amikor az új pénzügyminiszter úr meghirdette a tiszta kéz politikáját - ami nagyon szimpatikus volt nekem. Reményeim szerint be akarja zárni a törvény adta kiskapukat, s el akarja oszlatni a gazdaságban és a gazdálkodásban ma még igen sûrûn gomolygó ködfelhõket.
Lehet, hogy a szavak és a tettek közötti ellentét megint nem oldható fel? Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)