DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy egy ügyrendi észrevétellel kezdjem a napirend elõtti felszólalásomat, bár természetesen nem kérek rá külön idõt. Ugyanis arról van szó, hogy több frakcióvezetõ elõre jelezte, hogy a pénzügyminiszter úrnak az 1995. március 22-ei diáktüntetésen tanúsított magatartásával kapcsolatban kívánják a rosszallásukat kifejezni. A pénzügyminiszter úr nyilván közfeladata ellátása miatt nem lehet jelen. Azonban itt volt a miniszterelnök úr a plenáris ülés kezdetén, és a konstruktív bizalmatlanság indítványának intézményrendszere értelmében egyébként is a miniszterelnök úr lenne köteles helytállni adott esetben akár a pénzügyminisztere, Bokros Lajos helytelen magatartása miatt is. Ezért engedje meg az igen tisztelt Ház, hogy nehezményezzem azt, hogy a miniszterelnök úr a konstruktív bizalmatlanság intézményébõl fakadó kötelezettségeinek nem kíván eleget tenni, hanem látszólag kivonja magát az ezzel kapcsolatos helytállásból. Hiszen én remélem, hogy vissza tetszik venni a hangot, mert akkor megint kifogásolni fogják, hogy túl hangosan beszélek, hirtelen felerõsödött, felerõsítették a hangomat, (Derültség.) tehát ugye, hogy legyen mire hivatkoznia majd a televíziónak, meg a rádiónak, meg az újságoknak.
Tehát úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úrnak ezt a magatartását szóvá kell tenni.
Ami most már a pénzügyminiszter úr magatartását illeti, én úgy gondolom, hogy a diákság rendkívül ritkán szokott kimenni az utcára, és ha kimegy, nagyon nehéz szívvel teszi ezt. Emlékeztetem önöket arra, hogy 1956. október 23-án milyen nehéz szívvel határoztuk el magunkat, hogy kimegyünk az utcára. (Zaj a bal oldalon.) Vagy emlékeztetném önöket arra, hogy, mondjuk, az 1848. március 15-ei ifjúságnak is mennyi sérelmet kellett elszenvednie, amíg elhatározta magát, hogy az utcára megy. De utalhatnék akár a Tienanmen téri eseményekre is, hogy a diákságnak a türelme már ott is nyilvánvalóan túlment a tûréshatáron, mire kimentek a Tienanmen térre.
Ebben a helyzetben a pénzügyminiszter úr megjelenése a József nádor téren, mégpedig olyan körülmények között, amikor õ olyan hangot használt többek között, amely, én úgy gondolom, hogyha idézem, akkor külön is megdöbbenést fog kelteni; ugyanis zsebre tett kézzel, fölényesen, tegezõdve: ide figyelj, te mocskos szájú - ilyen megszólítással fordult az egyetemi ifjúsághoz. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, talán emlékeznek képviselõtársaim, hogy a választási hadjáratban milyen óriásposztereket jelentettek meg, amelyeken egy iskolás kislány volt látható, és alatta öles betûkkel a felirat: Szakértelem, tisztesség. Kíváncsi vagyok, hogy a miniszter úr mit mondott volna most annak a kislánynak, akinek a képe az óriásposztereken volt, amikor olyan durva, minõsíthetetlen hangon támadt a mi diáklányainkra is.
Én úgy gondolom, hogy ez a hangnem egyszerûen elfogadhatatlan, megengedhetetlen. Ilyen hangot lehet, hogy Rejtõ Jenõ adott hirhedt õrmesterének a szájába, aki az újoncoktatásnál mondjuk, ilyen stílusban beszélt, vagy talán úgy gondolom, hogy a tököli rabkórház zárkaparancsnoka esetleg valamikor használhatott ilyen hangot, mert ma már neki sem engedik meg.
Tehát kérem, én úgy gondolom, és a Független Kisgazdapárt is úgy gondolja, hogy az olyan minisztert, aki így megfeledkezik magáról, mint Bokros Lajos, illendõ lenne rendreutasítani, és ezt elvártam volna a miniszterelnök úrtól. A miniszterelnök úr azonban kivonta magát a felelõsség alól, és távozott. Rendkívül sajnálom. (Taps a jobb oldalon.)