POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bízom benne, hogy a magyar egyetemisták és fõiskolások nem a József nádor téri szavakból vagy nem a parlament iménti jeleneteibõl ítélik meg a mi felelõsségünket, amikor a tandíjról gondolkoznak és rólunk véleményt alkotnak. Azt gondolom, a mi felelõsségünk jóval nagyobb, messzire ható.
Egyetértettem Petõ Ivánnal, mert ott voltam az Ofész szombati tanácskozásán, amikor azt mondta - az én emlékezetem szerint -, hogy jelenlegi formájában ez az intézkedés, amelynek címe - amibe beleilleszkedik - a kormány határozata a gazdasági stabilizációt szolgáló '95. évi kiigazító intézkedésekrõl; sajnos jelenlegi formájában nem az, amit õ szívesen látna, azaz egy hosszú távú, a felsõoktatás fejlesztésének stratégiájába is beleilleszkedõ intézkedés, hanem jelenlegi formájában pusztán egy pénzbeszedés, ma még. Az õ céljuk az, hogy ezt egy ilyen stragégiai irányba átformálják, megkeressék ennek a lehetõségét.
Ezzel egyetértettem, most is egyetértek. Egy gondom van, hogy a kormány döntése, a kormánynak a Magyar Közlönyben megjelent rendelete ma nem azt a címet viseli, amit kellene viselnie, hiszen ide kell hozni elénk tárgyalni a magyar felsõoktatás fejlesztésérõl szóló törvényjavaslatot, ugyanis ez nem készült el. Ennek kodifikált változatából egyetlenegy mondatot, szót sem látott sem a szféra, sem a diákok, sem mi, hanem egy, a pénzügyi stabilizációt szolgáló kényszerintézkedés-csomagot kaptunk.
Mindaddig, amíg nincs fejlesztési törvény, amíg nincs elõttünk, addig ezt a kételyt osztom, amit Petõ Iván is megfogalmazott ott, szombaton. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)