SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Közismert, hisz gyakorta szó esik róla, hogy az úgynevezett vezetékes energiahordozók forgalmazása természetes monopóliumot jelent egy gazdaságon belül. Ez nem jelent mást, mint annak felismerését, hogy teljesen ésszerûtlen és célszerûtlen lenne egyidejûleg egymással párhuzamosan több mint egy villany-, gáz-, esetleg kõolajvezeték-hálózatot kiépíteni az országon belül.
(16.10)
Piacgazdasági körülmények közt azonban szükséges lehet valamelyest oldani ezen monopolhelyzeten, s ez leginkább úgy tehetõ meg, ha a vezetékek tulajdonosa, üzemeltetõje díjazás ellenében másnak is rendelkezésre bocsátja vezetékeit. Ez az úgynevezett vezetéki szabad hozzáférés vagy köznapibb nevén az "open access" intézménye.
Ennek lehetõségét biztosítottuk a bányászatról szóló, 1993-ban meghozott törvény megalkotásakor. Az azóta eltelt idõben szerzett tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy egy kissé túllõttünk a megcélzott célon, hiszen a vezetéki szabad hozzáférés alapjául szolgáló egyesült államokbeli rendszernél is jóval nyitottabb, indokolatlanul liberálisabb vezeték hozzáférést biztosítottunk mindenki, azaz harmadik fél számára - és a vezetéktulajdonos Mol Rt. rovására -, amikor az "open access" intézményét nem korlátoztuk a belföldi kitermelésû szénhidrogének szállítására és tárolására.
Márpedig ezen hiba kijavítása nélkül könnyen elõfordulhat az, hogy az import szénhidrogén-szállítások teljes egészükben kikerülik a MOL Rt.-t, miáltal neki vezetékkapacitásának nagy részét - mint szabad kapacitást - kellene folyamatosan az importáló cég rendelkezésére bocsátania, miközben azt megrendelõ és piac híján maga használni nem tudja.