GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Elõre mondom, nem fogom kihasználni a két percet.
Torgyán József frakcióvezetõ úr egy 1968-ban, az akkori történeti körülmények között Csehszlovákiában elfogadott törvényt kért itt számon a mai magyar kormányzaton; nyilván annak a biztos ismeretnek a birtokában, hogy az a törvény abban a Csehszlovákiában megvalósult.
Szeretném felvilágosítani, hogy nem így történt. Azért volt szükség alapszerzõdésre, mert az a törvény, úgy, ahogy volt, írott malaszt maradt. Nem is vette komolyan egyetlen csehszlovák kormányzat sem, ennélfogva teljesen értelmetlen és úgy gondolom, megalapozatlan is volt ez a felvetése.
A másik megyjegyzésem frakcióvezetõ úrnak egy korábbi megszólalására is utal. Azt javaslom, hogy ne csak egy csoporttal, egy politikai irányzat csoportjaival beszélgessen a Felvidéken, és nem biztos, hogy csak politikusokkal kell beszélnie ahhoz, hogy képet alkothasson az ottani magyarság felfogásáról, az alapszerzõdéshez való viszonyáról. Úgy gondolom, ez egyéb felszólalásaiban is motiválhatná.
Végezetül szeretném tájékoztatni a Házat arról - hiszen nem pusztán bizottsági, hanem parlamenti ügyrõl van szó, és ez azért némiképpen jelez valamit az alapszerzõdés aláírásával kapcsolatos szlovák magatartásról -, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság hatpárti küldöttségének mától tervezett háromnapos útja elmaradt a szlovák fél lemondása miatt. Úgy gondolom, hogy nagyon kemény dió ez a szlovák belpolitikában, és ebben a kontextusban értelmezhetõ ez a lemondás is.
Szeretném, ha ezeket az elemeket mind-mind figyelembe vennék ellenzéki politikus társaim, képviselõtársaim, amikor megszólalnak. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
(9.30)