DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A magyar politikai élet menüjét bõvítjük a mai napon a fekete vasárnap feketelevese után; többek számára úgy tetszik, hogy most egy torta van elõttünk. Na nem egy habostorta, hanem a lehetõségek és a közpénzek felhasználása által elvégzendõ feladatokért való versenybeszállás tortája.
Mai pesszimista világunkban ez jogosan adhat reményt a gazdasági élet fontos szereplõinek; ha jó törvényt alkotunk, akkor az igazságosság, a verseny és a verseny tisztasága alapján a jók kerülnek kiválasztódásra.
Nekünk az a feladatunk, hogy jó törvényt alkossunk. Nem kis horderejû kérdésrõl van szó, mint ahogy már az elõterjesztõ is az indokláshoz fûzött számításaiban 110-120 milliárd forintról beszél, ami versenytárgyalási kötelezettséggel nyerhetõ el. Meglátásom szerint ez az összeg talán még ennél is nagyobb. Az önkormányzatok 1993. évben árubeszerzésre, olyan árubeszerzésre, ami ezen törvény hatálya alá fog esni, 60 milliárd forintot, beruházásra és felújításra - kizárólag az önkormányzatok - 80 milliárd forintot fordítottak.
(10.50)
Ez már önmagában 140 milliárd forint. Nyilvánvalóan a költségvetési intézmények rendelkeznek még saját bevételekkel is, amelyeknek jelentõs része közbeszerzésekre fordítódik, intézményhálózatuk van, és a közszolgáltatók is rendelkeznek saját bevétellel. Egyedül a fõvárosi önkormányzat 30 milliárd forintot fog fejlesztésre fordítani 1995-ben, és ha kötelezõ lesz alkalmazni azokat az értékhatárokat, amiket ez a törvény tartalmaz, akkor a 20 millió forintot figyelembe véve szinte minden beruházás a közbeszerzési törvény hatálya alá fog esni.
Nagy súlyú kérdésrõl van szó, úgy hiszem, nem jelentéktelen, hogy érdemben beszéljünk róla. A fejlett gazdaságok többségében a kormányokat és az ellenõrzésük alatt álló szervezeteket, az áruk, a különbözõ szolgáltatások megrendelõit megtisztelõ és megkülönböztetett figyelem kíséri. A kormányszervek, önkormányzatok és más önkormányzati intézmények által végeztetett munkák, szállítások, szolgáltatások lebonyolítása, ellenõrzése és szerzõdések megkötése alapvetõen a törvényben kell hogy szabályozásra kerüljön. A kormányzati megrendelések és hasonló közbeszerzések azért is különösen jelentõssé váltak, mert ezeket költségvetési forrásból finanszírozzuk, közcélokat szolgálnak, közcélú létesítményeket valósítanak meg.
A vállalkozók részére a közmegrendelések biztos piacot jelentenek, ugyanakkor a közületi megrendelések jó eszközt adnak ahhoz, hogy a magánszférát hatásos piacgazdasági eszközökkel befolyásoljuk. A közületi megrendelések szigorú feltételrendszere a jól mûködõ vállalkozók számára folyamatos és igazi referenciát jelentett. A kincstári beszállító, vagy a közbeszállító fogalma - úgy gondolom - a piacgazdaságokban megbecsült kategória, és joggal számíthat hosszú távú referenciára. Azonban a piacon a közületi megrendelésekért éles harc folyik. Hallottuk az elõttem szóló vezérszónoktól, Dornbach Alajostól, hogy az elmúlt négy évben milyen rossz tapasztalatai voltak, mennyire megkeserítették a rendszerváltás szemléletét a közbeszerzések területén található visszaélések, mennyire nehéz volt fellépni ezek ellen a sok esetben irritáló jelenségek ellen.
Bizonyára mindannyian foglalkoztunk, és valamilyen módon sokan érintkeztünk a közbeszerzések területén felhasználható pénzekkel akár a parlamenti munkában, akár az önkormányzatok területén. Én az elmúlt négy évet a fõvárosi önkormányzatban töltöttem, és teljes mértékben osztom Dornbach Alajos észrevételeit és véleményét. Bizonyára õ is hasonló helyen szerezhette a tapasztalatait, hisz' mind a fõvárosi önkormányzatnak, mind a kerületi önkormányzatok egyes polgármestereinek dossziéi vannak a Mérleg utcában, ahol ezek a bejelentések halmozódnak. Igazán csak sajnálni tudom, hogy nem hozzák nyilvánosságra, de bizonyára ezek tapasztalatait a törvény vitájában fel tudjuk használni.
Ezelõtt három évvel a fõvárosi önkormányzatban azon kellett vitatkoznunk, hogy egy több mint 3 milliárdos beruházásnak egyáltalán versenyeztetési eljárással kell-e megkeresni a kivitelezõjét, vagy pedig esetleg olyan módszerrel válasszuk ki, hogy a polgármesternek vagy a fõpolgármesternek kivel volt szerencséje koccintani egy pezsgõvel egy hasonló rendezvényen, illetve hasonló épület átadásán.
Eredménytelen harcot vívtam azért is, hogy egy több mint 700 millió forintos beruházás egyáltalán pályáztatás útján kerüljön lebonyolításra. Úgy gondolom, ezek is mutatják azt, hogy mennyire idõszerû és mennyire fontos számunkra a közbeszerzési törvény megalkotása, bár az elõterjesztõ miniszter úr szavaira reagálva, óva inteném õt attól, hogy a közbeszerzések területén tapasztalható jelenségek megszûnését kizárólag a jogszabály változásától várja. Úgy gondolom - és kérem, ne sértõdjön meg -, kicsit naivitás lenne azt gondolni, hogy kizárólag a törvényi szabályozás fogja megoldani ezeket a visszásságokat. Hogy az étlapnál maradjak, a puding próbája az evés, bár a mi feladatunk a törvényalkotás és a törvények jó megalkotása.
A közületi munkák és szállítások, szerzõdések elõkészítésére, a közületi szállítások lebonyolítására, ellenõrzésére és átvételére vonatkozó eljárásokat a modern európai társadalmak korai fejlõdési szakaszukban már kialakították. Ezek a szabályok folyamatosan bõvültek. Remélem, a közbeszerzési törvénnyel Magyarország is tesz ebben egy jelentõs lépést, hisz jelenleg is rendelkezünk törvényerejû rendelet szintû szabályozással, de ilyen valóban kevés van, és valóban célszerû egy egységes szabályozást alkalmazni.
A háború elõtti magyar jogi szabályozás ismerte már a közszállítások rendszerét, közszállítási szabályzat volt hatályban. Ez a szabályzat meghatározta a közületeknek, hogy milyen közületi megrendeléseket adhatnak, részletesen szabályozta a szállítások elõkészítését, a versenytárgyalási eljárás részleteit, a szállítási feltételeket, az ajánlatok feletti döntés rendjét, a szerzõdéskötést, a szerzõdés teljesítését, s a mennyiségi és minõségi átvételre vonatkozó szabályokat is tartalmazott. Figyelemre méltó, hogy ez a közszolgáltatási szabályzat széles körben kötelezõvé tette a hazai termelõ kapacitások igénybevételét, a hazai termékek beszerzését erõteljesen preferálta. E szabályozás szerint ugyanis az állam, a törvényhatóságok, közösségek, az általuk fenntartott vagy támogatott intézmények, vállalatok és üzemek, a közforgalomra berendezett hazai közlekedési vállalatok csak hazai termékeket vásárolhattak. Úgy gondolom, hogy az elõttünk levõ közbeszerzési törvénynek is nagyon fontos, megítélésünk szerint elsõdleges feladata a hazai ipar és a hazai termék megfelelõ támogatása.
A közbeszerzési politikának arra kell választ adnia, hogy lehetséges-e átlátható szabályokkal a hazai vállalkozásokat elõnyben részesíteni, milyen védelem jogos és esetleg milyen nem. A közbeszerzési szabályozásban véleményünk szerint meg kell határozni azon feltételeket, amelyek fennállása esetén kizárólag belföldi székhelyû gazdasági társaságok vehetnek részt a közbeszerzési eljárásban. Az elõttünk lévõ törvényjavaslat lehetõvé teszi, hogy a kiíró meghatározott esetben a versenytárgyalást csak hazai ajánlattevõk számára hirdesse meg. Erre feltehetõen csak akkor kerülhet sor, ha az ajánlattevõknek megfelelõ mennyiségû magyar áru, szolgáltatás, építõipari kapacitás áll rendelkezésére, ezt az elõminõsítési eljárás megítélésünk szerint jól és megfelelõen szabályozza és kellõképpen elõsegíti.
E területeken elsõdlegesen az építési, beruházási, valamint a szolgáltatási tevékenységrõl van szó. Ezért e körben a hazai versenytárgyalás kiírását kellene kodifikálni azzal a kitétellel, hogy külföldi részvétel esetén a versenytárgyalást hazai versenytárgyalás sikertelensége esetén lehessen kiírni. Véleményünk szerint indokolt kedvezményeket nyújtani a hazai termékeknek azonos vállalkozási feltételek esetén is.
A hazai ipar védelmét egyértelmûen szolgáló rendelkezés lehet a törvény olyan elõírása, amelyek alapján a magyar származású termékeket felajánló szállítót köteles a versenytárgyalás kiírója elõnyben részesíteni. Ennek többféle formája is elképzelhetõ. Javasoljuk például a meghatározott százalékú magyar számazású termék esetén árpreferencia biztosítását, például 50 százalékot meghaladó magyar termék esetén 10 százalékos - de ezek természetesen az általános és részletes vitában, a bizottságokban csiszolódhatnak -, a nagyobb, 60 és e fölötti százalékok esetén pedig 15 százalékos árpreferencia érvényesítését. A törvényjavaslatban szerepel, hogy az árajánlatok elbírálása során legfeljebb 10 százalékos mértékû áreltérés esetén a belföldi gyártási ajánlatokat egyenértékûnek kell tekinteni. Ez több kérdést vet fel, amire mindenképpen válaszolni kell a törvényalkotás során. Például: hogyan hasonlíthatók össze majd a deviza- és forintárak, mikori árfolyamon számítjuk õket, külföldi ajánlatnál vámmal és szállítási költséggel növelt értéket fognak alapul venni vagy sem, nulla százalékos vámmal importálható késztermékek esetén a hazai gyártónak kell-e az importált beépített alkatrészek után vámot fizetnie? Ugyanis ha nem, akkor nem azonosak a versenyfeltételek.
Véleményünk szerint a 10 százalék sok esetben nagyon kevés lehet. Ilyen arányú különbséget nagy külföldi cégek a piacra történõ betöréskor is könnyûszerrel tudnak alkalmazni, ezért javasoljuk valamilyen formában ennek esetleg 15 százalékra történõ megemelését. Kedvezmény lehetne a hazai ajánlattevõ számára, hogy az egyébként azonos tartalmú, minõségi jellemzõjû ajánlatok közül a kiírónak azt az ajánlattevõt kelljen elõnyben részesíteni, amely magasabb arányban vállalkozik hazai származású termékek beszállítására.
(11.00)
Olyan megoldás is választható véleményünk szerint, hogy az egyébként azonos tartalmú minõségi jellemzõjû ajánlatok közül a kiírónak, árpreferencia nélkül, azt az ajánlattevõt kell elõnyben részesítenie, amelyik magasabb százalékban vállalkozik hazai származású termékek beszállítására. A lehetõségek köre széles, csak egy rövid étlapot kívántam adni.
Véleményünk szerint a törvény ezen a területen javításra szorul.
A Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja a hazai termék és ipar védelmén túlmenõen a törvény egyszerûsítésére is törekszik, pontosan egyetértve az elõterjesztõ miniszter úrnak azzal a szándékával, hogy legyen minél közérthetõbb a törvény, hisz ez az alkalmazhatósága szempontjából kulcsfontosságú. Ezért készítünk egy olyan javaslatcsomagot is, amely a törvény egyszerûsítését szolgálja, egységes elvek következetes alkalmazását segíti elõ.
Csak kiragadott példaként a fõ kérdések: az értékhatár egységes alkalmazása. Javasoljuk, hogy az értékhatárok minden esetben egységes alkalmazásra kerüljenek. Megjelent támogatások esetében az értékhatárt annak függvényében veszi figyelembe, hogy az összterméken belül milyen a százalékaránya. Javasoljuk, hogy az általános szabályok legyenek érvényben, az abszolút összeg legyen a meghatározó.
Megfontolásra ajánljuk azonban, hogy az önkormányzatok cél- és címzett- támogatása ne legyen kivétel ebbõl a rendszerbõl - hisz én nem találtam rá felfogható okot. Hasonló pénzek vannak még ugyanis az önkormányzatoknál; ilyen a személyi jövedelemadó, amit hasonlóan fordíthatnak közbeszerzésre. Ott nem teszünk ilyen megkülönböztetést, kizárólag a cél- és címzett-támogatásnál; megítélésünk szerint ez nem indokolt.
De úgy gondoljuk, hogy az egységes értékhatár alkalmazása a kutatás- fejlesztés területén is meghatározó kell hogy legyen; ne kerüljön ki a törvény hatálya alól olyan kutatás-fejlesztés, ahol csak döntõ többségben a megrendelõ finanszíroz.
Ki nem lehet ajánlattevõ? Ugye, beszéltünk arról és szóba került az, hogy valóban egy társadalmi garanciát és egy jól mûködõ piacgazdaságban komoly referenciát és egy biztos piacot jelent, ezért nyugodtan állíthatjuk magasra azok számára a mércét, akik részt vehetnek ezekben a közbeszerzésekben.
Egyértelmû, úgy gondolom, abban a véleményünk, hogy ne lehessen közbeszerzés résztvevõje az, akinek tartozása, köztartozása van; hisz' milyen jogon részesedne a közpénzbõl, ha õ maga nem fogja a köznek visszajáró részt visszafordítani? Túl enyhének tartjuk a törvényjavaslatnak azt a megoldását, hogy ezt a köztartozást egy évig tolerálja a vállalkozó esetében. Ezt semmi esetre sem tartjuk indokoltnak. Nem célszerû legalizálni azt, hogy egy évig valaki a közpénzekkel tartozhat. Tehát javasoljuk ezt ennek megfelelõen módosítani.
Látunk egy kiskaput is itt, hisz' az alvállalkozók nincsenek szabályozva. A fõvállalkozón keresztül bejuthatnak olyan alvállalkozók, akik hasonló módon tartozással rendelkeznek vagy csõdeljárás alatt állnak. Ezt a kiskaput is célszerûnek tartanánk bezárni úgy, hogy a követelményrendszert kiterjesztjük az alvállalkozóra is. Technikailag megoldható, hisz' amikor a fõvállalkozó kötelezettséget vállal, hogy a törvény paragrafusainak megfelel, ezt ki kell egészíteni azzal a kötelezettséggel, hogy ezt érvényesíti a saját alvállalkozóival szemben is.
Végezetül: az ajánlattevés komolyságához fontosnak tartanánk egy olyan kitételt is betenni, hogy a közbeszerzésben résztvevõ a közbeszerzési összeg valamilyen százalékában rendelkezzen saját vagyonnal. Tehát például: csak olyan közbeszerzésre pályázhasson, aminek 4-5, esetleg 10 százalékával saját vagyonként rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a beruházások, fejlesztések területén igen nagy közpénzek folynak ki, ismerve az építõipari gyakorlatot, nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne bizonytalan pénzügyi helyzetû, esetleg olyan, egymilliós törzstõkével alakult vállalkozások, amelyek finanszírozási gondokkal küzdenek, részt vesznek a közbeszerzésben, majd utána saját finanszírozási nehézségük csõdjének a következményeit a közpénzek viselik. Ezért ennek megfelelõ módosító javaslatot is fogunk készíteni.
Nagyon sok apróság van még, amire a részletes vitában fogunk kitérni; s amivel az a szándékunk, egyezõen az elõterjesztõ miniszter úrral, hogy ez a törvény egységesebb, egyszerûbb és jobban követhetõ legyen.
Egyetértünk azzal is, hogy a tárgyalás minél pergõbb, ütemesebb legyen, és minél elõbb lehessen a közbeszerzési törvényt bevezetni. Ezért javaslatot fogunk tenni arra, hogy a kihirdetést követõen 60 napon belül lépjen hatályba a közbeszerzési törvény. Úgy gondoljuk, ez a 60 nap elegendõ kell hogy legyen a kormányzat számára annak a két vagy három intézkedésnek a meghozatalára; hisz' nem váratlanul érte õket a közbeszerzési törvény, eddig is dolgoztak rajta. Tehát ha a szándékunk egyezik, hogy minél elõbb bevezetésre kerüljön a közbeszerzési törvény, akkor ennek a határidejét is javasoljuk rövidre fogni.
Engedjenek meg egy észrevételt még a törvény hatályához:
A közpénzekkel való gazdálkodást nemcsak a közpénzek elköltésével lehet végezni, hanem a közpénzek megszerzésével is. A törvény hatálya nem terjed ki bizonyos köztestületek, központi pénzek, önkormányzatok esetleges vagyontárgyainak az értékesítésére. Itt különösen két kör van, ami számba jön. Ezek egyik része az ingatlanok, a másik része az önkormányzatok tulajdonában lévõ részvények. Gondolom, nem újdonság senki számára, hogy az önkormányzatok jelentõs része olyan gazdasági helyzetbe került, hogy már csak vagyonának felélésével tudja a mûködését is finanszírozni. Ebben a helyzetben - és ez nem új jelenség, elõfordult egyes önkormányzatoknál már az elõzõ ciklusban is - vagy vagyontárgyaik eladására kényszerülnek, vagy vagyontárgyaik eladása mellett döntenek az önkormányzatok, a könnyebb ellenállást választva. Ebben az esetben nincs megfelelõen szabályozva, hogy a közvagyon értékesítése hogyan történik.
Bizonyára nem vagyok egyedül abban, aki nagyon sok elrettentõ példát tud erre. Az V. kerületi önkormányzat cselekedeteiért újságírók versengenek, hogy ki fogja a legnagyobb bestsellert írni ezekrõl. Tehát nagyon sok példát tudunk arra, amikor igenis szabályozást igényelne az, hogy az önkormányzatok tulajdonuk, ingatlanjaik értékesítését is valamilyen nyilvános és törvényben szabályozott módon tegyék, hisz' ellenkezõ esetben, ha szabadon választott, nem biztos, hogy megteszik. Megmondom õszintén, nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak. Bár az önkormányzati törvény rendelkezik arról, hogy a vagyongazdálkodás szabályait önkormányzati rendeletben rögzíteni kell, ezt sok önkormányzat nem készíti el, és sokan rendkívül enyhe szabályokat alkalmaznak.
Összességében: a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja fontosnak és kívánatosnak tartja a közbeszerzési törvényt. Mi a magunk részérõl két fõ területen - mint ahogy említettem -, a hazai termékek védelmén és a törvény egyszerûsítésén fogunk fáradozni, és ehhez módosítójavaslat-csomagokat készítünk. Biztosíthatom miniszter urat, partnerek leszünk abban, hogy minél elõbb és egy minél jobb törvény szülessen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)