DR. LATORCAI JÁNOS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Igen tisztelt Miniszter Úr! A magyar gazdaság, a hazai ipar, kereskedelem és szolgáltatás meghatározó jelentõségû törvénytervezete a közbeszerzésekrõl szóló törvényjavaslat, amely sajnálatosan igen sokáig váratott magára. Kidolgozása még 1992-93-ban kezdõdött, megelõzõ változatát a Boross-kormány '94 tavaszán fogadta el és nyújtotta be a parlamentnek, de az akkori választások miatt annak megvitatására már nem kerülhetett sor. Tehát gyakorlatilag ebbõl a változatból kellett továbbépíteni azt a változatot, amelyik most a parlament asztalán fekszik.
A jelenlegi törvényjavaslat indoklása szerint annak megalkotását az tette szükségessé, hogy biztosítható legyen az államháztartás, az államháztartás alrendszerei vagyongazdálkodásának hatékonysága és átláthatósága, különös figyelemmel arra az évi több tízmilliárd forint összegû kiadásra, amelyet évente közbeszerzésekre fordítanak.
A közbeszerzések jelentõsége napjainkban a központi költségvetési szervek és az önkormányzatok 1993. évi beszerzéseinek költségadataival is jól jellemezhetõk. 1993-ban a központi költségvetési szervek ilyen irányú kiadásai - mint azt már miniszter úr és több felszólaló képviselõtársam is említette - meghaladták a 100 milliárd forintot, míg a helyi önkormányzatok hasonló jellegû beszerzéseinek és beruházásainak értéke pedig megközelítette a 150 milliárd forintot. Ezen számadatok is jelzik, hogy a költségvetési forrásból származó beszerzések, beruházások jelentõs megrendelést biztosíthatnak a hazai vállalkozásoknak, alapvetõen kiteljesíthetik a piacgazdaság kiépítését, az európai normákhoz közelítõ szabályozás pedig jelentõsen hozzájárulhat a közpénzek ésszerû, takarékosabb felhasználásához.
A törvényjavaslat 2. §-a kimondja, hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá csak meghatározott értékhatárok feletti beszerzések tartoznak, amelyeket 1996. december 31-éig determinál a törvény, de a késõbbiekre vonatkozóan az értékhatárokat csak az éves költségvetési törvényekben, leghamarabb tehát a jövõ évben, az 1997. évi költségvetési törvényben szándékozik elõírni.
(11.50)
Megítélésem szerint ez a kitétel elfogadható, mert ezen értékhatárok megállapításánál például az inflációtól függõen is rendkívül gondosan és alapos mérlegelés alapján kell majd eljárni, mivel a közbeszerzési eljárás, mint ahogy az elõttem felszólalók mondanivalójából is látható volt, rendkívül költséges folyamat, ezért kis értékû beszerzéseket indokolatlan és fõleg értelmetlen lenne ezen eljárás alá vonni.
Ezzel kapcsolatban azt is meg szeretném jegyezni, hogy az Európai Unió idevonatkozó értékei nem használhatók esetünkben, mivel azok a jelen helyzetben számunkra irreálisan nagy értékek. Egyébként a hatályos hazai jogszabályok a kormányzati beruházások és beszerzések esetében már most is elõírnak bizonyos szabályokat és értékhatárokat. Például különbözõ jogszabályokban a versenytárgyalás kötelezõ megtartásával kapcsolatos értékhatárok 2-10 millió forint közöttiek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A fejlett piacgazdaságok meghatározó részében a kormányok és a közvetlen ellenõrzésük alatt álló szervezetek az árupiac területén jelentõs megrendelõk. Ezért az egyes európai országok jórészében már a múlt század közepétõl kiemelt figyelmet fordítanak a kormányok és más kormányzati közintézmények megrendelésére végzett munkák, szállítások és szolgáltatások szerzõdéseire, lebonyolítására és ellenõrzésére, hiszen ezeket ott is az adófizetõk pénzébõl finanszírozták.
Természetesen ezek a közületi megrendelések biztos piacot jelentettek a vállalkozóknak, ugyanakkor e megrendelések jól mûködõ rendszere egyben alkalmas volt a gazdaság hatásos befolyásolására is.
A kormányzati, a kincstári, vagy mai szóhasználattal élve, a közületi megrendelések szigorú feltételei a vállalkozók számára igen fontos referenciát is jelentettek. Az udvari szállító vagy a közületi munkák kivitelezõje a mûködõ piacgazdaságban jelenleg is a megbízható cég egyik legrangosabb megjelölése.
Ezzel kapcsolatban utalnék arra, hogy Bécsben járva képviselõtársaim is tapasztalhatják a Grabenen vagy a Kärtnerstrassen sétálva, hogy számos üzlet tulajdonosa még ma is büszkén viseli cégtábláján a "császári és királyi udvari beszállító" megtisztelõ megjelölést.
Csatlakozva dr. Torgyán József képviselõtársamhoz, szeretném képviselõtársaim figyelmét én is felhívni, hogy a háború elõtti hazai jogi szabályozás is alkalmazta a közbeszállítások rendszerét, amelyet a közszállítási szabályzat determinált. A szabályzat meghatározta azon szerveket, intézményeket, amelyek közületi megrendelést adhattak. Részletesen szabályozta a szállítások elõkészítését, azok feltételeit, magát a versenytárgyalási eljárást, az ajánlatokról szóló döntést, a szerzõdéskötést, a teljesítés és az átvétel feltételeit.
Rendkívül figyelemre méltónak tartom, hogy a közszállítási szabályzat igen széles körben kötelezõvé tette a hazai termelõkapacitások igénybevételét, azaz hazai termék beszerzését. E szabályozás értelmében az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek által fenntartott vagy támogatott intézmények, intézetek, vállalatok, üzemek, valamint a közszolgáltatást végzõ vállalatok csakis hazai terméket vásárolhattak. Úgy hiszem, ezek a tények gazdaságtörténetileg rendkívül fontosnak tekinthetõk, de mai teljes körû alkalmazásukat megvalósíthatatlannak tartom. Ugyanakkor mindenki számára világos, hogy a közpénzek felhasználásának tartományában ma is indokolt a szerzõdéskötési szabadságnak erõteljesebb, kötelezõ normákkal történõ korlátozása.
Magától értetõdõ, hogy mindezeket a korlátozásokat csakis a megkötött nemzetközi szerzõdésekben foglalt kötelezettségeink betartásával lehet megvalósítani.
Már a törvénytervezet kidolgozása kezdeti idõszakában is számos esetben elhangzott, hogy ezt a szabályozást a GATT kormányzati kódexhez való csatlakozás, illetve az Európai Unióval, az EFTA-val és a CEFTA-val kötött megállapodások miatt nehéz lesz bevezetni.
Miniszter úr is, elõttem szóló képviselõtársaim is, akárcsak a törvényjavaslat indokolási része, világosan rámutattak, hogy nincs olyan nemzetközi kötelezettségünk, amelynek alapján a kormánynak konkrét határidõhöz kötötten kellene csatlakoznia a GATT kormányzati beszerzések kódexéhez.
Az Európai Unióval kötött megállapodásban ugyan kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a közbeszerzések területén megnyitjuk piacainkat az EU külföldi székhelyû vállalkozói elõtt, de csak a megállapodás hatálybalépésétõl számított 10 év elteltével. Addig a megállapodásban biztosított aszimmetria értelmében a magyar vállalkozások az Európai Unió országainak piacán az EU országok vállalkozásaival azonos feltételek szerint versenyezhetnek, míg a hazai közbeszerzési piacainkon az EU-országok nem magyarországi székhelyû vállalkozásainak nem kell biztosítanunk az azonos feltételeket, azaz a nemzeti elbánás elvét.
Ha korlátozottabb mértékben is, de hasonló kedvezményeket biztosít részünkre az EFTA-val és a CEFTA-val kötött megállapodás is. Ezért nincs akadálya annak, hogy 2001-2004-ig elsõsorban a hazai termelés preferálására, foglalkoztatáspolitikai, technológiai, fejlesztési, környezetvédelmi szempontok érvényesítésére vagy éppenséggel - ahogy miniszter úr is kiemelte - a kis- és középvállalkozások fejlesztésére sor kerüljön a közbeszerzések területén.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ebbõl a szempontból is meghatározó a törvényjavaslat két szakasza. A 35. § kimondja, hogy az ajánlatkérõ az elõbb említett szempontok érvényesítése érdekében az ajánlati felhívásban elõírhatja, hogy az ezen kritériumoknak megfelelõ ajánlatokat az egyébként egyenértékû ajánlatoknál elõnyben részesíti.
Az 59. § olyan, az ajánlatkérõ akaratától független kötelezõ elõírást tartalmaz, ami árubeszerzésnél és építési beruházás esetén 10 százalékos árelõnyt biztosít azoknak az ajánlattevõknek, akiknél árubeszerzési és beruházási értékben a hazai beszállítás az 50 százalékot meghaladja. Több ilyen ajánlat esetében a szabályozás azt is kimondja, hogy azt az ajánlatot kell elõnyben részesíteni, amelyiknél ez a hazai hozzáadott érték a nagyobb.
Ez az iparvédelmi intézkedés különösen közel áll hozzánk, kereszténydemokratákhoz, hiszen az általunk kezdeményezett és megteremtett H+H "Hazai termék, hazai munkahely" mozgalom, tulajdonképpen, ha önkéntes formában is, valami ilyen kezdeményezést takar.
De meg szeretném jegyezni, hogy a fejlett országok jogszabályaiban is találhatók iparvédelmi rendelkezések, ezek azonban többnyire nem a közbeszerzési szabályok között jelennek meg. Bár azt is meg kell mondani, hogy kivételesen, pontosan az Európai Unió szabályai is lehetõséget adnak egyes tagországok hátrányos helyzetûnek minõsített területeirõl érkezett ajánlatok elõnyben részesítésére. Ennek keretében élveznek ajánlati elõnyt többek között Írország, Olaszország, Spanyolország és Portugália egyes hátrányosabb helyzetû régiói és a Német Szövetségi Köztársaság valamennyi keleti tartománya.
(12.00)
Ezek a regionális kedvezmények az Európai Unióban megítélésem szerint, számunkra azért is fontosak, mert az európai megállapodás értelmében hazánk egész területe öt éven keresztül hátrányos helyzetûnek minõsül, és ez az ötéves terminus még adott esetben meg is hosszabbítható.
Ugyanakkor szeretnék hangot adni azon meggyõzõdésemnek is, hogy más típusú, például átmeneti piacvédelmi intézkedésekkel kombinálva a közbeszerzési szabályozást, még hatékonyabbá tehetõ a hazai ipar, kereskedelem és szolgáltatás védelme, különösen napjaink nehéz gazdasági helyzetében.
Többen kétségüknek adtak hangot a hazai hozzáadott érték hiteles megállapíthatóságát illetõen. Meggyõzõdésem, hogy mindez a hazai helyzet nem kielégítõ ismeretébõl fakad, hiszen a gazdasági és kereskedelmi iparkamarák már az elmúlt idõszakban is végeztek ilyen típusú minõsítéseket. Ezekhez úgynevezett gyártómûvi igazolást és a beszerzett alapanyagok származási helyérõl szóló igazolást, illetve nyilatkozatot kellett az igénylõnek becsatolnia.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kamarák csak Budapesten éves szinten több ezer származási bizonyítvány kiadásáról döntenek, s ezt a tevékenységet valamennyi megyei kamarai kirendeltségen is elvégzik, így - úgy hiszem - ennek a folyamatnak akadálya nem lehet. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a hazai ipar, kereskedelem és szolgáltatás védelmét egyértelmûen biztosító kitétele a törvénynek azon elõírás, amelynek alapján a magyar származású terméket felajánló szállítót az ajánlattevõ köteles elõnyben részesíteni. Ezért Demeter és Keller képviselõtársaimmal egyetértésben meggondolandónak tartom a törvényjavaslat elõírását kibõvíteni azzal, hogy 60 százalékot meghaladó magyar származású terméket tartalmazó ajánlat esetén 15 százalék, 75 százalékot meghaladó hazai származású termék vagy beszállítás esetén pedig az ajánlat 20 százalék árengedményben legyen részesíthetõ.
Itt különösen utalnék mindarra, amit ezzel kapcsolatban Demeter képviselõtársam elmondott. A törvénytervezet az ajánlatkérõt elõminõsítési eljárás lefolytatására kötelezi abban az esetben, ha az eljárásból a külföldi székhelyû ajánlattevõket kizárja. Ez az elõminõsítõ eljárás a közbeszerzési eljárás idõtartamát ugyan meghosszabbítja, de az eljárással az ajánlatkérõ biztonságát, a teljesítés garanciáit növeli, így az szükséges, magam is támogatását szorgalmazom.
Várhatóan a törvényjavaslat egyik legtöbb vitát kiváltó szabályozása lesz - ahogy miniszter úr is említette - az 1. § e) pontja, amikor a javaslat túlmegy a közvetlenül vagy közvetetten a költségvetés forrásaiból mûködõ vállalkozásokon, és - tulajdonformájukra való tekintet nélkül - kiterjeszti hatályát azokra az országos regionális vagy helyi közszolgáltatói tevékenységet végzõ szervezetekre, vállalkozásokra is, amelyek az érintett piacon korlátozott vagy kizárólagos monopolhelyzetben vannak.
Ez a vita megítélésem szerint még fokozódhat is annak a közszolgáltatási esetnek a megítélésében, ahol például a megkötött privatizációs megállapodás vagy egy korábbi koncessziós szerzõdés már rögzítette, hogy a közszolgáltatást végzõ vállalkozás milyen feltételekkel, milyen vállalkozási, illetve alvállalkozási szerzõdésekkel valósítja meg magát a szolgáltatást.
Ugyanis a 94. § (3) bekezdése tételesen felsorolja a törvény azon rendelkezéseit, amelyeket ilyen esetben nem kell alkalmazni, de szeretném jelezni, hogy ez nem teljes körû mentesítés. A létrejövõ közbeszerzések tanácsa és az intézményrendszer - általunk is támogatottan - az Országgyûlés felügyelete alatt álló, önálló költségvetési szerv, amennyiben az ésszerû gazdálkodás feltételei - ahogy Keller képviselõtársam már említette -, esetleg nem teszik lehetõvé, hogy más, ma már mûködõ intézmények vagy központi költségvetési szervek lássák el ezeket a feladatokat.
Megítélésem szerint maga a közbeszerzési rendszer - mivel a közbeszerzési szemlélet, sajnos, eddig még nem tudott meghonosodni a hazai közgondolkodásban - hatékony felkészítés, oktatás, képzés és ellenõrzés nélkül csak nehezen tud majd gyakorlattá válni. Ezért szükséges, hogy olyan szervezet, olyan intézményrendszer jöjjön létre, amely alkalmas a felek között felmerülõ vitás ügyekben a felek kezdeményezésére eljárni és amely képes megszervezni a szükséges nyilvántartási, ellenõrzési rendszert, ellátja a kapcsolódó képzési feladatok szervezését, a közbeszerzési hirdetmények közzétételét és számos más, a mûködéshez nélkülözhetetlen feladatot is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõ felszólalásokból is egyértelmû számomra, hogy mindezeket csak világos és teljesen egyértelmû törvény biztosíthatja. A beterjesztett törvényjavaslat ebbõl a szempontból hagy még némi követelnivalót. De meggyõzõdésem, hogy ezek a módosítást igénylõ pontok módosíthatók, mi azon leszünk, hogy ezek a módosítások minél elõbb megtörténjenek. Köszönjük a figyelmet. (Taps.)