KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetõ Úr! Horn Gyula és Vladimír Meciar miniszterelnök, amikor a megállapodás megkötése elõtt az utolsó tárgyalási szakaszban megbeszélést folytattak, magyarul és szlovákul tárgyaltak, magyar és szlovák tolmácsolás volt. (Szórványos taps a bal oldalról.)
Gondolom, a kérdése azért nem csak erre vonatkozott, úgyhogy szeretnék arra is válaszolni, amit csak gondolt a kérdésében... (Derültség.)
Az elsõ dolog: a szerzõdés szövege és az abban jogi kötelezettségként hivatkozott nemzetközi dokumentumok szövegezése teljesen egyértelmû és pontos.
A másik megjegyzésem - és ezt ön jobban tudja, mint én, hiszen jogász -: egy nemzetközi szerzõdés esetében a megkötése elõtti pillanatokban vagy utána történõ egyoldalú értelmezésének nincs joghatálya. Csak annak lenne, ha a felek közösen értelmezték volna a dokumentumot; akkor viszont ennek legegyszerûbb módja nyilván az lett volna, hogy közösen alakítanak ki egy új szöveget. De nem ez történt.
(14.50)
Csak egyoldalú értelmezésrõl van szó.
S a harmadik: álláspontunk az, hogy nem kívánunk jogértelmezési vagy szerzõdésértelmezési, szövegértelmezési vitába bocsátkozni a szlovák féllel. Meggyõzõdésünk, hogy a szerzõdések nem arra valók, hogy értelmezzék, hanem arra valók, hogy végrehajtsák. Ezt egyébként egy szóbeli jegyzékben közöltük a szlovák külügyminisztériummal. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)