DR. BENKÕ ANDRÁS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy érzem, közérdekû és tipikus kérdéssel fordulok önhöz. Az állami gazdaságok útjai - ha keskenyek, egynyomtávúak is voltak - bizonyos színvonalon ellátták a gazdaságok pusztáin lakók kapcsolatát környezetükkel, és természetesen a gazdasági feladatokat is. Zömmel a tömegközlekedés feladatait is átvállalták. Az egykori állami gazdaságok a privatizáció során vagy megszûntek, vagy átalakultak, földjeik egy része kárpótlásra került, más része az utódszervezetek bérletébe. A települések gondjai teljes egészében az önkormányzatokra maradtak.
Körzetemben több olyan település és településrész is van, amely az állami gazdaságok útjai révén érintkezik a külvilággal. Az utakat a közúti igazgatóság nem veszi kezelésbe, így az az önkormányzatokra marad, melyeknek erre sem eszközük, sem pénzük nincs. Kemény tél esetén még a hóeltakarítás is gond. Az utak állaga romlik, egy nyomtávuk és magánút jellegük miatt a Volán is bármikor megszüntetheti a járatait.
Miniszter úr, mi a megoldás? Hogyan tarthatnak továbbra is kapcsolatot az itt élõ emberek a környezetükkel?
A privatizáció során a gazdaságok településrészeinek lakóházait többségében az ott lakók megvették, a befolyt jövedelem az ÁVÜ-t illette. A lakásokat kiszolgáló kommunális létesítményekért és közmûvekért - amelyeket szintén az egykori gazdaságok mûködtettek - a privatizációs szervezet gyakran pénzt kér az önkormányzatoktól. Megértem, hogy az ÁVÜ ebbõl is bevételre akar szert tenni, ha nyereség várható vagy nyereségessé tehetõ objektumokról van szó. De miért nem lehet ingyen átadni az önkormányzatoknak a leromlott állagú, eleve veszteséggel mûködõ létesítményeket?
Köszönöm. (Taps.)