DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Még 1990-ben, a rendszerváltás idején Nagykõrösön minden politikai párt zászlajára tûzte az 1982-ben megszüntetett kórház visszahozatalát, abból kiindulva, hogy egy viszonylag kis ágyszámú kórház emberibb léptékû betegápolást tesz lehetõvé a külföldi tapasztalatok alapján.
Az eredeti, tehát az 1992. évi elképzelések szerint egy 600-650 millió forintos rekonstrukcióról volt szó, melybõl céltámogatás formájában 317 millió forintot a magyar állam biztosított, három évre elosztva.
A kórház kivitelezésére '93. október 18-án kötött a korábbi önkormányzat szerzõdést, mintegy másfél milliárd forint értékben.
Az önkormányzat még '93 végén 650 millió forint hitelt is felvett az OTP- tõl, hogy a kórházépítést be tudja fejezni, mely összesen így 160 ágyat jelentett, 80 aktív és 80 krónikus ágyat.
Jelenleg az a helyzet, hogy az 1995. évi városi költségvetés, ha feltételezzük a kórházépítés teljes befejezését, tehát a területrendezést, a régi meglévõ épület rekonstrukcióját, a mûszerpark beszerzését, 740 millió forint hiányt mutat. A városi költségvetés éves szinten 1,9 milliárd forint. A társadalombiztosítás a 160 ágyból 40 ágyat nem vállal finanszírozni.
Jelenleg tehát egy olyan helyzet állt elõ, hogy a város saját erejébõl a kórház építését befejezni nem tudja, erre anyagilag képtelen. A 650 milliós hitelfelvétel miatt viszont a tõketartozást és a kamatokat is figyelembe véve, 2006-ig évi 200-300 millió forint visszafizetés terheli a várost. Ez a tény már önmagában is csõdöt jelent, mivel a város mintegy 100 millió forintot tud évente e célra megtakarítani.
Kérdezem miniszter urat:
Szándékozik-e a kormány az azóta újra benyújtott címzett- és céltámogatást illetõen a kórház javára dönteni?
Milyen más lehetséges megoldást látnak önök a kivitelezésre vagy az új épület hasznosítására?
Ki tekinthetõ felelõsnek a város eladósodásáért, a kórház hitelfelvételéért, és van-e jogorvoslatra lehetõség?
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)