FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Úgy tûnik, hogy sajnálatos módon a munka törvénykönyvének parlamenti vitája és parlamenti története sohasem mentes a megrázkódtatásoktól. Az elõttem szóló képviselõtársaim és a miniszter asszony is szóltak arról, hogy milyen gondok és problémák elõzték meg a munka törvénykönyvének jelenleg napirenden lévõ módosítását. Ezekrõl nem szeretnék túlzottan hosszan beszélni, de engedjék meg képviselõtársaim, hogy néhány szót, néhány megjegyzést fûzzek ezekhez a történésekhez.
Valamennyien megkaptuk a szakszervezeti oldal tiltakozó levelét, amelyben a munka törvénykönyve módosítása kapcsán arra kérnek fel bennünket, hogy ne támogassuk ezt a javaslatot. Ugyanakkor azok a képviselõtársaim, akik figyelemmel tudták kísérni az Érdekegyeztetõ Tanács munkáját, valamint a munka törvénykönyvével kapcsolatos véleményeket, amelyek eddig megfogalmazásra kerültek, azok megerõsíthetnek engem abban a véleményemben, hogy alapjában véve nem a módosítás tartalmára irányultak ezek a kiritikák, hanem elsõsorban arra, hogy hogyan lett ez benyújtva a parlament elé és arra, hogy sajnálatos módon az Érdekegyeztetõ Tanácsban nem elõzte meg a benyújtást egy megegyezés, tehát nem egy támogatott és teljes egyetértésen alapuló módosítócsomag van most elõttünk.
Miniszter asszony említette, hogy ugyanakkor a kormányzat részérõl valóban mindent megtettek annak érdekében, hogy a megegyezés megszülessék, és alapjában véve a vita tulajdonképpen nem is a kormányzat és az Érdekegyeztetõ Tanácsban ülõ felek között, hanem sajnálatos módon döntõen - úgy, ahogy Tardos Márton képviselõtársam az elõzõekben ezt megfogalmazta - a munkavállalói és a munkaadói oldal között volt, és sajnos itt nem született meg az a megegyezés, amelyet mindnyájan szerettünk volna.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy miután a jelenleg benyújtott módosító indítványokkal kapcsolatos módosítások fontosságát, illetve ezek aktualitását egyetlenegy fél sem kérdõjelezte meg, ugyanakkor a tartalmát természetszerûleg a munkavállalói és a munkaadói oldal alapvetõen másként határozta meg, egyetlen lehetõsége volt a kormánynak, és ez az, hogy megpróbálja konszenzus nélkül benyújtani ezt a javaslatot.
Melyek voltak a legvitatottabb kérdések? Természetesen komoly vita alapja volt a munkavállalók és a munkaadók között a szakszervezeti tisztségviselõk jogvédelme, a hatékonyabb szakszervezeti munka feltételeinek törvényi szintû biztosítása. A másik nagy csomag, amin a viták folytak, az a munkaidõkeret rugalmasabb szabályozásának módja és annak mikéntje. A harmadik a távolléti díjjal kapcsolatos problémakör. S a negyedik, amely talán szakszervezeti vonatkozásban a legfontosabb volt és amirõl ma nemigen esett szó, ez az ágazati kollektív szerzõdések beemelésének vagy nem beemelésének az ügye.
Ugyanakkor volt egy koncepcionális probléma is, amely tulajdonképpen az Érdekegyeztetõ Tanácsban is felmerült, és ez a koncepció arról szólt, hogy a munka törvénykönyvét milyen módon kell módosítani, lehetséges-e részletenként, úgymond szeletenként a legfontosabb ügyeket mindig behozva a parlament elé, vagy pedig egy egységes nagy munkatörvényre és a munka világával foglalkozó törvények teljes átalakítására van-e szükség. Ezek azok a kérdések, amelyekben sajnos nem sikerült megegyezni, s így szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy természetesen a szocialista párt parlamenti frakciójában is eltérõ vélemények alakultak ki képviselõtársaim között.
A képviselõcsoport többsége azt tartotta volna kívánatosnak, hogy a munka törvénykönyve módosítását az Érdekegyeztetõ Tanács megállapodása alapján tárgyalja meg az Országgyûlés. Ugyanakkor, amikor egyértelmûvé vált, hogy nincs remény a megállapodásra, a frakció többsége támogatta a törvénytervezet tárgyalását, mert a módosítás szükségességét alátámasztják azok a tapasztalatok, amelyekkel a parlamenti képviselõk naponta szembesülnek, s amelyek sürgõs megoldást követelnek.
Melyek ezek? Ilyen a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos visszaélések kiszûrése. Gondolom, képviselõtársaim is emlékeznek arra, hogy milyen közfelháborodást okozott az a gyakorlat, hogy egyes cégeknél a határozott idõre létesített munkaviszony megszûnése esetén irreálisan magas, sokszor több tízmilliós nagyságrendû kifizetések is történtek. Ez a gyakorlat a módosítással megszüntethetõ.
A hatályos munkatörvénykönyv szûk keretek közé szorítja a munkaidõ- gazdálkodást. Tudjuk jól, hogy a jól mûködõ, versenyképes vállalkozásoknál a törvényi kereteket lehetetlen volt betartani. Tulajdonképpen létrejött egy kvázi törvénytelen állapot, hallgatólagosan ezen mindenki igyekezett továbblépni. Mi úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat megoldaná ezt az ellentmondást is, és a felek megállapodásán nyugvó, de rugalmasabb gyakorlatot javasol.
Az elmúlt években szintén sok gondot okozott szociális szempontból néhány méltatlan rendelkezés. Ezért a módosítás fokozottabb védelmet javasol a terhes nõknek, a kötelezõ orvosi vizsgálat körébe emeli a terhességgel összefüggõ orvosi vizsgálatot, és kedvezményezi a véradásra vállalkozó dolgozókat is. A hozzátartozók ápolására igénybe vett fizetés nélküli szabadság esetében is kötelezõen elõírja a bérfejlesztés mértékének megfelelõ béremelést.
(16.40)
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az egész módosítás, amely most elõttünk fekszik, a kollektív szerzõdéseknek nagy szerepet szán. Ehhez elengedhetetlen az, hogy a szakszervezeti munka ellátásához szükséges feltételeket bõvítsük. A javaslat lehetõvé teszi azt, hogy a szakszervezet érdekében eljáró, de nem ott dolgozó személy a munkahelyre beléphessen, és ott érdekvédelmi tevékenységet folytathasson.
A szakszervezet jogosulttá válik a munkakörülmények ellenõrzésére is. A vitás kérdések esetén a tervezet meggyorsítani javasolja a szakszervezeti kifogással kapcsolatos eljárást, sokáig húzódó viták helyett a bíróság - nem- peres eljárásban - 15 napon belül eldöntheti a vitatott kérdéseket.
Talán a legvitatottabb ügy volt a módosító javaslat kapcsán a távolléti díj bevezetése. Ennek alapján olyan díjazást kapna a munkavállaló, mintha ténylegesen dolgozna. Ugyanakkor az egyeztetések során - és a jogos kritikák során - a kormányzat néhány olyan ügyben, mint például a bérpótlék, illetve a túlóradíj is, a távollétre esõ idõarányos részét beépítette a javaslatba, tehát azt lehet mondani, hogy itt is igyekeztünk elmenni addig, ameddig a kompromisszumban el lehetett menni.
Tisztelt Ház! A javaslat részletesen foglalkozik az üzemitanács-választás szabályaival. Ezek javarészt pontosító jellegûek. Új elemként kerül be a törvénytervezetbe az üzemi tanács póttagjának az intézménye. Ez segíti az üzemi tanács intézményének stabilitását, az idõ elõtti választások elkerülését. Egyértelmû, hogy az üzemitanács-választással kapcsolatos új szabályok az ez évi választásoknál még nem, de a jövõben viszont mindenképpen segíthetik és egyszerûsíthetik a lebonyolítást.
Tisztelt Ház! A munka törvénykönyve történetének elmúlt két és fél éves tapasztalatai, a mindennapi gyakorlat problémái alapján döntött úgy a szocialista frakció, hogy támogatja a törvénytervezetet, mert az ellentmondások feloldásával nem célszerû tovább késlekedni - mert ez a munkáltatóknak és a munkavállalóknak is csak hátrányokat okoz.
Végezetül: mi bízunk abban, hogy a munka törvénykönyve és a munkajogi szabályozások átfogó felülvizsgálata módot ad az Érdekegyeztetõ Tanács partnereinek arra, hogy létrejöjjön közöttük a megegyezés, és a továbbiakban - a jövõben - a munka világát érintõ szabályozásnak a javaslatai közmegegyezéssel kerülhetnek be az Országgyûlés elé. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)