DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Elnök Asszony! Köszönöm a szót, utoljára. Tisztelt Képviselõtársaim! Az ügyvédségrõl szóló törvényerejû rendelet, a holnap tárgyalandó, szabadalmi ügyvivõkrõl szóló törvényjavaslat tartalmazza, hogy a szabadalmi ügyvivõk eljárhatnak szabadalmi eljárásokban, illetve a Pp. is megmondja, hogy egy meghatalmazás szabályszerûségéhez milyen formai kellékek szükségesek.
(19.10)
Ezért számomra érthetetlen, hogy a jogalkotó miért akarja még egy törvényben külön kimondani, hogy ki járhat el szabadalmi ügyekben, amikor a szabadalmi ügyvivõkrõl szóló törvényjavaslatban kimondja, hogy a szabadalmi ügyvivõ eljárhat a szabadalmi eljárásokban; amikor az egyéb eljárásjogi jogszabályaink megmondják, hogy ügyvédi meghatalmazáshoz, szabadalmi ügyvivõi meghatalmazáshoz nem szükséges tanú. Ha azt a jogalkotói gyakorlatot fogjuk folytatni, hogy minden egyes szabályt minden egyes törvénybe beteszünk, függetlenül attól, hogy korábbi jogszabályaink tartalmazzák-e, akkor átláthatatlan lesz jogszabályaink dzsungele, és úgy földuzzasztjuk a jogszabályokat, ami nem áll érdekünkben. Tehát ezt teljesen fölöslegesnek tartom, mert más jogszabályok ezt a kérdést rendezik. Ki lehet mondani, de akkor számtalan egyéb paragrafust kodifikálhatunk minden egyes törvényben, amelyeket más jogszabályok tartalmaznak.
Az 51. pont viszont egy gyöngyszem, õszintén mondom önöknek, hisz azt mondja ki, hogy bár a Magyar Szabadalmi Hivatal határozata ellen élhet nem peres eljárásban jogorvoslattal a kérelmezõ és megnyeri az eljárást, abban az esetben se kelljen költséget fizetni a Magyar Szabadalmi Hivatalnak. Tetszenek érteni ezt a logikát? Van egy államigazgatási szerv. Hoz egy döntést, de az az ügyfél számára nem megfelelõ. Bírósághoz fordul, és a bíróság neki ad igazat, de a Szabadalmi Hivatal nem fogja kifizetni a szakértõi költséget, az eljárási illetéket, a szabadalmi ügyvivõ költségét, mert a jogalkotó be akarja tenni a törvénybe, hogy ezekben az esetekben az állam mossa a kezét. Igaz, hogy az õ hivatala járt el, de azért fizetni nem hajlandó, ha utólag kiderül, hogy rossz a döntés.
Nem akarok megint utalni arra, hogy a kormány képviselõje ezt is megindokolta, ami elfogadható volt Dornbach képviselõtársam számára, azonban már nem volt elfogadható az alkotmányügyi bizottság többi tagja számára, akik gyakorló ügyvédek, és tudják azt, hogy ha az ember megnyer egy pert vagy egy nem peres eljárást, nyilvánvaló, hogy az eljárási költségeket valakinek viselni kell. Miután egy hivatal határozatát változtatja meg a bíróság, hát viselje a hivatal a rossz döntésének a következményét!
Mécs képviselõtársam utalt arra, hogy ebben a törvényjavaslatban vannak olyan törekvések, amelyek egy szûk szabadalmi lobby érdekeit mutatják. Hát ez az! Azt hiszem, nem mehetünk el emellett, és a kormányzatnak megfontolásra ajánlom az alkotmányügyi bizottság támogatásával szavazásra bocsátandó javaslatomat. Hagyjuk el ezt, hisz ha az állam tévedett és ennek következtében az ügyfélnek költségei merülnek fel, akkor az állam fizesse meg ezeket a költségeket. A hivatal nem lehet állam az államban, nem kodifikálhatjuk a hivatal tévedhetetlenségének kártérítés nélküli következményeit.
Köszönöm szépen.