TÓTH ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Belátom, nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Az önök nagy elõdei azzal váltak a magyar mûvelõdés- és oktatástörténet kimagasló személyiségeivé, hogy tömegesen iskolákat építettek; ezzel szemben viszont önök azzal fognak elhíresülni, hogy a mûködésük alatt tömegesen zárnak be iskolákat. Egyelõre a városokban, de hamarosan a falvakban is, amikor megvalósul a kormányzat nagy álma: a hatosztályos elemi iskola. Ez lesz majd a lassú, de halálosan biztos falurombolás...
Nincs szomorúbb látvány, mint a generációk oktatását kiszolgáló iskola málladozó épülete, ahonnan kihalt az élet, mert nem volt elegendõ pénz a mûködtetéséhez; szülõk, akik nem tudják megmutatni a gyerekeiknek, hová jártak iskolába. Bizonyára ezért kerestek meg bennünket pedagógusok százainak és szülõk ezreinek képviselõi Szolnokról, Kecskemétrõl, Kõbányáról, Szentkirályszabadjáról - és sorolhatnánk még - tiltakozó leveleikkel az iskolák bezárása ellen.
Kérdezem az államtitkár urat: mit tesz a kormányzat - és személy szerint ön - e végzetes és egy idõ után visszafordíthatatlan folyamat megállításáért?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)