POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány most másodízben kísérli meg a felsõoktatási szféra szûkítését. Az elsõ kísérlet az volt - talán még valamennyien emlékszünk erre -, amikor tavaly, "Az 1995-ös gazdaságpolitikai irányelvek" címû anyagban szerepelt egy mondat, mely szerint a kormány a hallgatói létszám csökkentését és a tanulmányi idõ rövidítését kívánja elérni 1995-ben.
Akkor - nyilván ellenzéki érdekvédelmi szervezetek nyomására - kiderült, hogy szó sincs errõl a korábbi kormányprogrammal ellentétes célkitûzésrõl, pusztán egy gépíró kisasszony írt a "növekedés" szó helyett "csökkentés"-t, és semmi más nem történt.
Úgy tûnik, a hallgatói létszámnál elszenvedett kudarcért a kormány az oktatói létszámnál kíván vigasztalódni. Húsz százalékos oktatóilétszám- leépítésrõl olvashatunk a Magyar Közlönyben, és ezt akár meg is haladó, egyéb dolgozói elbocsátásokról. A választások idején még minden esély megvolt arra, hogy a felsõoktatás egy sikerágazat legyen, hiszen egy dinamikusan növekvõ hallgatói létszám jellemezte ezt az ágazatot, és a szféra a fontos fejlesztési kérdésekben a konszenzus felé haladt.
Az államtitkár úrnak három kérdést tennék fel.
1. Igaz-e, hogy a Horn-kormány és az önök által vezetett minisztérium - beismerve, hogy képtelen egy felsõoktatási fejlesztési törvényt elõkészíteni - a halasztott határidõ ellenére csak egy országgyûlési határozatot kíván elénk bocsátani?
2. A közlönyben megjelent kormányhatározat nemzetközi összehasonlító adatokra hivatkozik, amikor azt mondja, hogy az oktatók számához viszonyítva túl sok a diákok száma. Rendelkeznek-e a nyugat-európai, tengerentúli hallgatói adatokra vonatkozó pontos információkkal?
Az utolsó kérdés: mikor lesz a mûvelõdési tárcánál legalább egy olyan nyugodt hónap, amikor valamennyi politikai államtitkár, illetve államtitkár a székében ül? Egyébként örömmel üdvözlöm önt, végre van a tárcának politikai államtitkára. Sajnálattal látom, hogy ennek az a...