BLEYER JENÕ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Mint országgyûlési képviselõhöz, de úgy is, mint a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége elnökéhez az utóbbi idõben növekvõ számban érkeztek jelzések és kérdések a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvénnyel kapcsolatosan.
Ez évben 50 esztendõvel vagyunk a II. világháború befejezése után. Úgy gondolom, ez azt a feladatot rója ránk: emlékezzünk a haza iránt kötelezettségüket példásan teljesített honfitársainkra, különösen azokra, akik életüket, egészségüket áldozták. De nem emlékezhetünk méltóan, ha mi nem teszünk meg mindent azért, hogy a haza ma teljesítse velük és hátramaradt hozzátartozóikkal - a hadiözvegyekkel és hadiárvákkal, a hadirokkantakkal - szemben, amit kötelessége és lehetõsége van megtenni.
Úgy gondolom, az említett törvény fõ vonásaiban és szellemében eleget tesz az említett kötelezettségeknek, de egyes részleteiben, egyik-másik paragrafusában módosításra, kiigazításra szorul.
Kérésemmel az a szándékom, hogy erre felhívjam a figyelmet, egyszersmind lehetõsége legyen a Honvédelmi Minisztériumnak: jelezze, melyek azok a problémák, amelyek megoldására lehetõséget lát, és már javaslatot is készítenek ez ügyben.
A hozzám érkezett észrevételek többsége az egy összegû térítéshez, a 10. § (1) bekezdéséhez kapcsolódik. Tisztelettel kérdezem, miért feltétele a térítésnek az, hogy a volt hadiárva, hadiözvegy és hadirokkant kapott-e 1949. január 1-je elõtt térítést, illetve, hogy már a jelzett dátum elõtt megállapították-e hadiözvegy, illetve hadiárva, hadirokkant állapotukat.
Be kell vallanom, hogy ezt sem én nem értem, sem...