ÉRSEK ZSOLT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1990-ben megalakuló önkormányzatok nagy bizakodással tekintettek az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényre, annak reményében, hogy piacképes vagyontárgyakhoz is hozzájuthatnak. Vannak azonban olyan, egy-egy település életében nagy jelentõséggel bíró vagyontárgyak, amelyekhez az elõbb említett kitételek alapján nem juthatnak hozzá az önkrmányzatok. Ilyenek például bizonyos tavak.
Választókörzetem egyik 1800 fõt számláló településén, Szûcsiben például meghatározó kérdés a község közigazgatási területén levõ halastó sorsa. A tározótó a Mátraaljai Szénbányák kezelõi jogának megszûntével - a magyar állam tulajdonjogának fenntartása mellett - a közigazgatási területen mûködõ szövetkezet ingyenes és határidõ nélküli használatába került. Kezelõ kijelölésérõl azonban nem született döntés, így történhet meg, hogy az idõközben felszámolás alá kerülõ termelõszövetkezet, amely - hangsúlyozni kívánom - ingyenesen jutott a tóhoz, most több millió forintért értékesíti azt magánszemélyek számára.
(15.30)
Kérdéseim az államtitkár úrhoz:
A tározótavak magántulajdonba kerülése esetén mennyire látja biztosítottnak az önkormányzatokra törvény által testált árvízvédelmi, polgárvédelmi közfeladatok ellátását?
Hogyan kaphatnak vizet a tóból azok a kárpótlás és részaránytulajdon kimérése után földtulajdonnal rendelkezõ magánszemélyek, akik a tó környékén növénytermesztéssel foglalkoznak?
Elfogadható megoldás-e, hogy az egyébként az állam tulajdonát képezõ árvízvédelem és vízkészlet hasznosítását biztosító és közösségi célokat szolgáló vízi létesítmények, amelyek kistelepülések képét, mindennapi életét, életfeltételeit meghatározzák, adásvétel következtében nyereséges üzemeltetés céljából magántulajdonba kerülhetnek?
Köszönöm a válaszát. (Szórványos taps a bal oldalon.)