DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! 1994 tavaszán valóban két törvényjavaslat került az Országgyûlés elé a hadigondozottak ellátásával kapcsolatos megoldatlan problémák rendezésének szándékával.
Az egyik, egy képviselõi önálló indítvány, olyan juttatásokat tartalmazott, ami elõzetes számítások szerint 40 milliárdos költségvetési kiadást jelentett volna. Ez az összeg önmagában kétségeket ébreszt a javaslatok realizálását illetõen, sõt, ha néhány példát kiragadok ebbõl az elõterjesztésbõl, akkor azt kell mondanom: függetlenül az ország mindenkori anyagi lehetõségeitõl, a javaslatok indokoltsága sem volt alátámasztható. A példa kedvéért mondom: a képviselõi elõterjesztés szerint a hadirokkant és a hadiözvegy elsõ gépkocsija vásárlásakor a gépkocsi vételárát az államnak kellett volna fedeznie, a következõ gépkocsi vásárlásához az állam egymillió forint támogatást nyújtott volna.
A törvényjavaslat elfogadása esetén ma már ugyancsak állami kötelezettség lenne például a hadigondozottak telefon- és telefax-ellátása.
A képviselõi indítványt nem, a másik elõterjesztést viszont az Országgyûlés megtárgyalta, azokkal a juttatásokkal, amelyek az 1994 szeptember elseje óta már hatályban lévõ törvény rendelkezéseiként ismertek a képviselõ úr elõtt is.
Ez a törvény a térítésmentes gyógyászati ellátáson, valamint a térítésmentes gyógyászati segédeszköz-ellátáson túl a jogosultság megállapítása esetén két különbözõ jogcímen tesz lehetõvé pénzbeli támogatást hadigondozottaknak. Egyrészt egyszeri kárpótlás jellegû térítést a 10. - elõbb már jogosan vitatott - paragrafus rendelkezése szerint, másrészt havonta folyósítandó járadék jellegû juttatást. A kétféle juttatás együttesen nyolc- kilencmilliárd forint összegû kiadást jelentene ebben az esztendõben.
A költségvetési törvény az igényjogosultak egy csoportja - nevezetesen a volt hadiárvák - egy összegû, kárpótlás jellegû juttatásának, körülbelül ötmilliárd forintnak a kifizetését 1996-ra átütemezte. Ebben az esztendõben három és fél milliárd forint áll rendelkezésre a hadiözvegyek és hadirokkantak egyszeri, kárpótlás jellegû térítésének, továbbá valamennyi hadigondozott rendszeres járadékának fedezetére.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést, hogy a törvény 10. §-a alapján 1995. február 28-áig megközelítõleg kétezer fõ - egész pontosan 1965 fõ - kapta meg az egy összegû térítést, és velük együtt további húszezer, tehát összesen huszonkétezer fõ hadigondozott részesül ma is rendszeres járadékban.
Tájékoztatom továbbá a tisztelt Országgyûlést, hogy a hadigondozottak érdekképviseleti szervei közül az egyik - amely az igényjogosultaknak körülbelül tíz százalékát tömöríti -, mint az Országgyûlés elnökének átadott petíciójuk is jelzi, továbbra is olyan tartalommal szorgalmazza a törvény módosítását, hogy az ezt követõen nagyjából megfelelne az Országgyûlés által 1994-ben nem tárgyalt képviselõi indítványnak.
Az igényjogosultak 90 százalékát maga mögött tudó másik érdekképviselet ugyanakkor megértéssel fogadta az Országgyûlés 1994. április 6-ai döntését, és nem kívánja kezdeményezni a törvény módosítását.
Ez utóbbi különbségtõl eltekintve a hadigondozottak érdekképviseleti szerveivel együttmûködésünk folyamatos és konstruktív, képviselõi egy-egy szavazati joggal tagjai annak a kuratóriumnak, amely a járadékaikat finanszírozó és a fenti költségvetési forrásokból táplálkozó közalapítvány felügyeletét ellátja.
Kérem a képviselõ urat és a tisztelt Országgyûlést, figyelembe véve azt is, amit korábban Bleyer Jenõ képviselõ úr kérdéseire a 10. § felülvizsgálatának szándékával kapcsolatban elmondtam, szíveskedjék válaszomat elfogadni. (Taps.)