DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Élni kívánok a kétperces lehetõséggel, hisz az elõttem szóló szabaddemokrata képviselõtársunk megítélésem szerint fontos, és általunk kiemelten fontosnak tartott részeit érintette a törvénynek, amikor a hazai ipar és a hazai ajánlattevõk helyzetérõl beszélt.
Megítélésem szerint az a meglátása, amellyel azt mondja, hogy eleve kizárja a külföldi ajánlattevõket, nem igaz. Két szempontból nem igaz. Egyik, mert nem kötelezõen írja elõ a nevezett 26. §, hogy kizárólag hazai ajánlattevõk lehetnek. A másik pedig: ez pontosan úgy fogalmaz, hogy belföldi székhelyû ajánlattevõrõl beszél, és az, hogy belföldi székhelyû ajánlattevõ, magában foglalhat valamilyen mértékben külföldit, kisebb-nagyobb részben, akár még 100 százalékban is. Tehát az az állítás, megítélésem szerint, hogy a külföldieket ez hátrányosan érinti, nem állja meg a helyét. Egy természetes dolgot próbál nagyon puhán megoldani, hogy igenis támogassuk valamilyen formában a hazai, tehát a belföldi székhelyû ajánlattevõket.
A másik észrevételem, ami az 59. §-ban azt az ominózus 10 százalékos különbséget érinti, arról szól, hogy közel azonos ajánlatnak akkor kell tekinteni valamit, hogyha a külföldi és a hazai között 10 százalék az eltérés. Ez csupán egyetlen dolgot jelent, hogyha ebben az esetben is a hazait választja az adott megrendelõ, nem dorgálja meg érte. Hisz nem biztos, hogy érdekeltek ezek a közbeszerzést végzõ önkormányzatok - társadalombiztosítás -, hogy a drágábbat válasszák. Tehát ez egy nagyon puha, és megítélésem szerint gyenge preferációja a törvénynek, amin mindenféleképpen javítani kellene. Ez semmi kötelezõ jelleget nem ír elõ. Köszönöm szépen.