GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm kedves képviselõtársaim türelmét is. Rendkívül röviden szeretnék szólni arról az ügyrõl, hogy Magyarországon bizonyos magánvállalkozások - haszonszerzési célból - olyan rendezvényeket szerveznek, amelyeket utcai harcosok viadalának hívnak, amelyek tartalma tulajdonképpen abból áll, hogy bizonyos személyek anyagi haszonszerzés céljából egymást durva módon bántalmazzák.
Az európai kultúra vívmánya, hogy hazánkban nem lehet állatviadalokat tartani. Úgy látszik, emberviadalokat lehet tartani. Az európai kultúra vívmánya, hogy bizonyos munkákra nem lehet embereket vagy emberek bizonyos csoportjait alkalmazni, így például már a múlt században is - bizonyos európai országokban - tilos volt például nõket és gyermekeket bányában foglalkoztatni. Úgy látszik, ma Magyarországon lehet pénzért embereket foglalkoztatni arra, hogy egymást bántalmazzák.
Tisztelt Képviselõtársaim! Persze felmerül az a kérdés, hogy vajon e tekintetben korlátozhatók-e az emberek a szabadságjogukban. Le kell szögezni, hogy az utcai harcosok viadala nem sport. A sport ugyanis bizonyos ismérvekkel rendelkezik, hiszen sportot egyesületekben ûznek, ezeknek az egyesületeknek szakmai szövetségei vannak, amelyek a szabályokat és a sportban részt vevõk körét is meghatározzák. Ilyennel az utcai harcosok nem rendelkeznek, ilyen egyesületet valószínûleg - és remélem - egyetlen bíróság sem jegyezne be.
Átláthatatlanok az utcai harc versenyszabályai és betarthatóságuk kérdése. Sokan úgy vélik, hogy ezek a szabályok jelenleg kellõképpen korlátozzák az utcai harcosok viadalát, azonban érdemesnek tartom megfontolni azt, hogy ez egy magánvállalkozás és ilyen módon az üzleti verseny része. Következésképpen tehát, ha vért és agresszivitást ígérve, haszonra lehet szert tenni, akkor számolni kell azzal, hogy még nagyobb agresszivitást, még több durvaságot ígérõ vállalkozók szervezhetnek majd olyan rendezvényeket, ahol még kevésbé lesznek elnézõek a szabályok, még nagyobb kockázattal kell majd számolniuk az ott fellépõ versenyzõknek; és a jelenlegi helyzetben itt a különbözõ kockázatoknak tulajdonképpen nincs is határa.
Vannak, akik úgy vélik, hogy ez a rendezvény a társadalom szempontjából tulajdonképpen hasznos, hiszen az ilyen rendezvények levezetik a különbözõ társadalmi csoportokban felgyülemlett agresszivitást. Azonban különbözõ vizsgálatok, például azok, amelyeket az Egyesült Államokban végeznek, ennek éppen az ellenkezõjét bizonyítják, hiszen az tapasztalható, hogy különbözõ agresszív tévémûsorok, sportmûsorok bemutatása után az azon részt vevõ személyek ezt követõen agresszívabbakká válnak; a bûnözés mértéke például a bokszmeccseket követõen megnövekszik és különösképpen az ilyen sportrendezvények környékére koncentrálódik.
Maga a rendezvény elnevezése is visszatetszést keltõ, hogy utcai harcosok, hiszen azt sugallja, hogy Magyarországon az utcán harcolni lehet, és itt tulajdonképpen nem történik más, minthogy az utcán egyébként szokásos és elfogadott harcokat mutatják be rendezett keretek között.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hatalmas a mi felelõsségünk egy olyan idõben, ennek az országnak egy olyan idõszakában, amikor a napilapokban olvashatunk arról, hogy egyesek már nem átallanak mozgássérülteket a nyílt utcán megtámadni és kirabolni. Kérem a belügyminiszter urat, illetve az egész Belügyminisztériumot, hogy vizsgálják meg: jogszerû-e az utcai harcosok viadala. Vizsgálják meg, hogyha jelenleg e területen nincsen szabályozás, akkor milyen módon lehetne szabályozni azt, hogy ilyen rendezvényeket ne lehessen megtartani.
Errõl a helyrõl kívánom felhívni az írástudókat és a sajtót, hogy ne váljanak a durvaság és a kegyetlenség reklámozóivá, reklámozzuk inkább a szeretetet, a szelídséget, a nagylelkûséget és a humanitáriánus értékeket. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)