DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A környezetvédelmi törvény eddigi vitájában minden hozzászóló a törvény szükségességérõl, annak idõszerûségérõl beszélt. A bírálók a jellegét, a szerkezetét kifogásolták - és nem a célját -, hogy keret-, kódex vagy alaptörvény legyen-e, mi kerüljön bele az eddigieken kívül, egyes kifejezések hogyan szerepeljenek, milyen szabályozás szükséges még a környezet védelmében, ezekbõl mi legyen törvényi szintû, mi kerüljön alacsonyabb rangú jogszabályokba.
Ezek a javaslatok módosító indítványként meg is jelentek, és bizonyára közülük sok bele is épül a törvénybe. Azt hiszem, hogy e törvény megalkotása során nagyon helyes elvet alkalmazott az elõterjesztõ tárca azzal, hogy bevonta az elõkészítésbe a nem kormányzati szervezeteket is, partnerként elismerve a társadalom széles rétegeinek képviseletét.
A környezetvédelmi bizottság a törvény benyújtása után újabb lehetõséget adott a civil szervezetek javaslatainak a szakértõi véleményeknek szokatlanul széles körbõl való kikérésével, azzal a céllal, hogy jó törvényt alkossunk. A vélemények több száz javaslatot tartalmazó csomagját a bizottság jelenleg is kimerítõ munkával próbálja értékelni és azokat, amelyek használhatók - a képviselõi indítványokkal összhangba hozva -, a törvénybe beépíteni javasolja.
Amiért szót kértem, az egy jelenség, amely a javaslatok értékelése során tûnt fel nekem. Úgy látom, hogy a javaslattevõk egy csoportja nem érti vagy nem akarja megérteni, hogy a parlament most mirõl tárgyal és mirõl fog reményeim szerint az ütemezésnek megfelelõen dönteni. Azt érzem a vélemények egy részébõl, hogy néhányan nem látják, hogy a környezetvédelem nem önmagáért való, nem néhány hóbortos, álomkergetõ természet- és környezetvédõ ügye, akik túlzó követeléseikkel akadályozni kívánják a gazdasági fejlõdést, amely majd megteremti a pénzt a környezet védelmére is.
(16.20)
Megdöbbentem, hogy még sokakban nem tudatosult, ez a törvény igaziból az egészségünkrõl, az életünkrõl is szól.
Orvosként nagyon nehezen tudom elviselni, hogy a magyarság egészségi állapotáról megjelenõ sokkoló statisztikák a társadalom milyen nagy körében maradnak hatástalanok. A halálozási adatok által jelzett kritikus méreteket öltõ egészségromlás, a születéskor várható élettartam, amely a magyar férfiak esetében közel tíz évvel rövidebb életet valószínûsít, mint amit a fejlett országok férfi lakossága megélhet, világossá teszi, hogy minden eszközt meg kell ragadni a helyzet megváltoztatására.
Az egészségromlás megállításában az egészségügynek viszonylag kicsi a lehetõsége. A társadalmi és környezeti okok nagy szerepet játszottak a romlásban, ezeknek a megváltoztatása jelentheti a kiutat is.
A szakemberek, de a laikusok elõtt is egyre ismertebbek azok a környezeti ártalmak, amelyek az emberi életet és az egészséget veszélyeztetik. A levegõ és a vízek szennyezettsége és bizonyos betegségek közötti összefüggés ismert, bizonyítható vagy valószínûsíthetõ. A légzõszervi daganatok, a krónikus hörghurut, az asztma, a tüdõtágulás kialakulásában kifejezetten kimutatható a szennyezések szerepe.
Tragikus, hogy a gyerekek, akik fokozottabban érzékenyek a környezetszennyezésre, egyre gyakrabban betegszenek meg a károsítások miatt.
A mi generációnk a felelõs azért, ha nem teszünk hathatós intézkedéseket az ártalmak megszüntetésére, illetve megelõzésére. Az egészségkárosodások sokszor csak több év, esetleg több évtized után válnak ismertté. Kötelességünk, hogy tegyünk a gyermekeink jövõje érdekében, és ennek egyik eszköze a jelen törvény mielõbbi elfogadása.
Egyetértek azokkal, akik nem tartják tökéletesnek, a korrekciók után is sok javítanivaló lesz rajta. Hiszem, hogy a miniszteri expozéban megfogalmazott szándék szerint ez egy folyamat kezdete, és a kapcsolódó jogszabályok megalkotása után a környezetünket hatékonyan védõ és megõrzõ törvényt sikerül alkotnunk.
Számomra nem elég szigorú a törvény. Több garanciális elemet szeretnék látni benne. Örülök, hogy a társadalmi részvétel, a társadalmi nyilvánosság, a demokratikus ellenõrzés megjelenik a tervezetben. Szükséges, hogy a szülõk megtudják, hogy a belvárosi utcákon sétáltatott gyermekeik vérében milyen magas az ólomtartalom, hogy az ipari objektumok mellett lakók megismerhessék, hogy az általuk belélegzett levegõben mennyi a káros anyag, az elfogyasztott vízbe, zöldségbe milyen egészséget károsító szennyezõ jutott.
A környezetet gazdasági tevékenységünk során szennyezzük, és már az igénybevétel is megváltoztatja az eredeti állapotot. Érthetõnek tartom, de nem fogadhatom el néhány gazdasági érdekcsoportnak a szándékát, amelyek szakértõket, valamint képviselõket megkeresve könnyíteni szeretnének a környezet igénybevételével kapcsolatos kötelezettségeiken.
A törvény 1. §-ában a gazdaság mûködésének, a fejlõdésnek és a környezet megõrzésének összehangolása szerepel. A fejlõdés fogalmát fenntartható fejlõdésként szükséges értelmezni, amely már magában foglalja a szereplõk összehangolt tevékenységét és az ésszerû kompromisszumokat is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az életünket, egészségünket veszélyeztetõkkel szemben szankciókat kell alkalmazni. Más a környezethasználat, amely egy szükséges tevékenység során ugyan megváltoztatja az eredeti állapotokat, és más a gondatlanságból, vagy kizárólagos üzleti szempontokat figyelembe vevõ beavatkozásból elkövetett szennyezés. A tarlóégetõk, a vízszennyezõk, az utak levegõjét beállítatlan adagolók miatt tönkretevõk nem azonosak a gazdaság tisztességes szereplõivel.
A módosítások során az utóbbiakkal lehet ésszerû kompromisszumot kötni, a károsítókkal viszont nem. Az ilyen értelmû változtatásokkal a törvény idõbeni elfogadását javasolom, mint a környezetvédelmi bizottság tagja pedig kérem ezt önöktõl.
Köszönöm. (Taps.)