MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Hölgyeim és Uraim! Néhány személyes szóval szeretném bevezetni felszólalásomat. Talán ma már kevesen tudják, mert a múlt homályába vész, hogy '83-'84-ben én is bekapcsolódtam a vízlépcsõ elleni küzdelmekbe. Többek között tõlem származott a népszavazás gondolata. '85-ben gyûjtöttünk aláírásokat népszavazás érdekében. Több mint tizennégyezer aláírást gyûjtöttünk, amibõl tízezret a rendõrség elkobzott. De ez már történelem.
Jelenleg a környezetvédelemmel egy alapítvány és a nevem kapcsolódik össze. De amint majd a felszólalásból kiderül, a jelenlegi parlamenti szakterületem is szorosan kapcsolódik a környezetvédelem ügyéhez. Hiszen annak idején a steril környezetvédõket igyekeztünk vagy igyekeztem meggyõzni, hogy nem lehet környezetet védeni politizálás nélkül, és nem lehetséges egészséges politika környezetvédelem nélkül. Ezt akkor nagyon nehéz volt elfogadtatni. Ma már jóval könnyebb.
A környezet védelmérõl szóló T/196. számon beterjesztett tövényjavaslat, amelyet a továbbiak során egyszerûen környezetvédelmi tövénytervezetnek fogok említeni, számos nagyon fontos új elemet tartalmaz. Ezek közé tartozik a 40. cikkelyben kifejtett nemzeti környezetvédelmi program. Ennek lényege, hogy önálló, stratégiai jellegû dokumentumban jelenik meg egy hosszú távú cselekvési program. Ez tartalmazni fogja az elérendõ célokat, a végrehajtandó feladatokat, a megvalósítás sorrendjét és határidejét, a megvalósítás eszközeit, nem utolsósorban a pénzügyi források megjelölését, a különleges intézkedések területeinek fölsorolását.
Ezt a stratégiai csomagot az Országgyûlés hagyja jóvá, és hatévenként megújítja. A környezetvédelmi miniszter minden megújításnál beszámol a végrehajtás helyzetérõl. A törvénytervezet szerint a dokumentumban foglalt célkitûzéseket érvényre kell juttatni a gazdaságpolitikai és területfejlesztési döntéseknél. A megvalósítás egyik eszköze a regionális környezetvédelmi programok elkészítése és érvényre juttatása.
Államigazgatási gyakorlatunkban példa nélkül áll az ilyen típusú stratégiai dokumentum elkészítésének igénye, hiszen az idõsáv, az idõdimenzió túllép a mindenkori kormányalakítási idõtartamokon, továbbá érvényesíti azt az elvet, hogy a gazdaságfejlesztési elképzelések véglegesítésénél a távlati környezetvédelmi igények elsõdlegességébõl kell kiindulni. Ez az elv lényegében - ahogy elõttem többen is mondták - a fenntartható fejlõdés koncepcióját fejezi ki, mert igyekszik integrálni a környezetpolitikát és a gazdaságpolitikát oly módon, hogy jelentõs érdekellentétek esetén a környezeti értékek és az emberi egészségvédelem prioritását biztosítja. Ezt az elvet és ezt a módszert eddig még sohasem alkalmaztuk a hazai tervezési gyakorlatban. Ezért modell értékûnek kell tekinteni a nemzeti környezetvédelmi program elõkészítésének ügyét.
Ez a tény egyúttal módszertani kérdéseket is felvet. Nevezetesen azt, hogyan készüljön el a program és mikor legyen benyújtva az Országgyûléshez elfogadásra. Az elsõ módszertani kérdés a konszenzus igénye, mégpedig két metszetben: konszenzus a parlamenti politikai pártok között és konszenzus a társadalom egyes érdekcsoportjai között. A kettõ ugyanis nem teljesen ugyanaz, nem ugyanazt fedi. Ha nincs egyetértés a stratégiai célkitûzések és a kijelölt feladatok lényegi kérdéseiben, akkor a megvalósítás akadozni fog. Még abban az esetben is, ha a parlamenti többség el is fogadja a dokumentumot.
A második módszertani kérdés az elõkészítés szervezésével függ össze. Ha nem lesz társadalmi nyitottság a dokumentum összeállításának folyamatában, ha nem alakul ki alkotó érdekegyeztetõ vita menet közben, ha csupán egy szûk szakértõ csoport kezébe helyezõdik a dokumentum körvonalainak és fõbb tartalmi részeinek kialakítása, akkor jelentõsen csökken a politikai és a társadalmi konszenzusok valószínûsége.
Nyilvánvaló, hogy az illetékes szakminisztérium szakmai koordinálásával lehet ilyen munkát megszervezni. Azonban mindjárt az elején be kell vonni a munkába több érdekelt társadalmi csoport képviselõit is. Ilyenek lehetnek: a környezetvédelmi, társadalmi mozgalmak szakértõi, a különbözõ üzleti és szakmai érdekképviseletek, illetve a tudományos élet képviselõi. A késõbb megalakítandó Országos Környezetvédelmi Tanácsban is ennek a három csoportnak a delegáltjai vesznek részt. Rajtuk kívül nyilván részt vesznek a munkában a többi minisztérium szakértõi is, hiszen jelentõs koncepcionális és gyakorlati ellentétek fognak kialakulni mindjárt az elején. Ezek feloldásához érdemi vitákra, a vitákhoz pedig elegendõ idõre van szükség.
A média nagy segítséget adhat a nyilvánosság megteremtéséhez, s ezzel széles körû, kritizálva támogató társadalmi bázis és háttér teremthetõ meg. Ezért elejétõl kezdve célszerû bevonni az írott és elektronikus sajtó érdeklõdõ munkatársait ebbe az akcióba.
A parlamenti politikai pártok számára is új típusú feladatot jelentett a nemzeti környezetvédelmi program elõkészítése. Formát kellene találni egy hatpárti konzultációs és egyeztetõ csoport mûködésére. Ez természetesen nem helyettesítené az Országgyûlés környezetvédelmi bizottságát, amelynek szerepe változatlan maradna. Azonban az elõbb említett munkacsoport lehetne a konfliktusfeloldó és konszenzusteremtõ politikai fórum, amelynek sikeres mûködése garantálhatná a végtermék, vagyis a program elfogadását.
Talán példát lehetne mutatni az egész társadalom számára, hogy vannak olyan területek - ilyen lehet tehát a környezetvédelem is -, ahol a különbözõ politikai irányzatok felül tudnak emelkedni a napi gondokon, és valóban nemzeti szinten tudják keresni a lehetséges legjobb megoldásokat.
(18.30)
Jó mintákat és példákat is mondhatunk a sikeres hatpárti egyeztetésekbõl. Én - csak a saját területemrõl - a biztonságpolitikai, majd a honvédelmi alapelvek hatpárti egyeztetését, vagy a honvédelmi kerettörvénynek, a honvédelmi kódexnek a sikeres hatpárti egyeztetését emlegetném.
További nehéz kérdés, hogy mennyi idõ alatt készüljön el ez a program. Nyilvánvalóan mindenki azt szeretné, hogy mielõbb rendelkezésre álljon. Azonban az elõbb részletezett elõkészítési módszer kétségen kívül idõigényes. Talán azt lehetne javasolni, hogy az új környezetvédelmi törvény elfogadásától számított egy év múlva kerüljön az Országgyûlés elé a program. A kidolgozás szervezési ütemtervét az illetékes szakminisztérium máris megkezdheti, ezzel nem kell megvárni a törvény elfogadását.
Ez után engedjék meg, hogy néhány gondolatot elõadjak a nemzeti környezetvédelmi program tartalmi kérdéseirõl.
A program alapvetõ funkciója, hogy jövõképet és ezáltal perspektívát, valamint reményt adjon a társadalomnak; olyan jövõképet mutasson be, amely megkísérli közelíteni a megvalósítható jövõképet a kívánatos jövõképhez, és ennek megvalósításához, végrehajtásához mozgósítja az erõforrásokat.
A fenntartható fejlõdés kritériumrendszerébõl kiindulva ez a környezeti jövõkép két igénycsomag követelményeit kell hogy egyidõben kielégítse. Az egyik igénycsomag a lakosság alapvetõ szükségleteinek kielégítése, vagyis hogy elegendõ és jó minõségû élelmiszer, ivóvíz, levegõ, egészségügyi ellátás, továbbá megfelelõ lakáskörülmények, közlekedési lehetõségek, oktatási és kulturális szolgáltatások legyenek. Mindehhez szellemi és fizikai munkára, energiára és nyersanyagokra van szükség. Ha az alapvetõ igények nincsenek kielégítve, akkor az emberek szegények és boldogtalanok, ami súlyos társadalmi feszültségekhez vezet.
A másik igénycsomag a természeti környezet védelme és értékeinek megõrzése a jövõ generációk számára. Ide tartozik az ország talajtakarójának és vízkészletének mennyiségi és minõségi megõrzése, a tiszta levegõ, a hulladék- és szemétmentes település és hulladék- és szemétmentes ipari környezet biztosítása, a biodiverzitás fenntartása, a tájak eredeti természeti és kulturális örökségének megóvása. Mindezek védelme nem lehetséges, ha a hírhedett maradékelvet érvényesítjük, vagyis: elsõ feladat az emberek igényeinek kielégítése, és ha még marad pénzünk, energiánk és idõnk, akkor a természetrõl is gondoskodunk. A jövõben a kettõ csak együtt kezelendõ, mert csak így lehet hosszú idõkre fenntartani a gazdasági és a szellemi fejlõdést.
Magyarország környezeti jövõképének kialakítása rendkívül szerteágazó és komplex feladat. Ezen belül azonban van egy olyan terület, amelyre eddig kevés figyelmet fordítottunk, ez pedig a környezetbiztonság kérdése. Ezzel kívánok most röviden foglalkozni, továbbá érinteni fogom a fegyveres erõk környezetvédelmi kérdéseit is.
A környezetbiztonság fogalmába olyan események, folyamatok tartoznak, amelyek három csoportba sorolhatók. Az elsõbe tartoznak a természeti eredetû lehetséges károsodások. Ilyenek például: földrengés, árvíz, pusztító szélviharok, erdõtûz stb. A második csoport a mûszaki eredetû károsodásokat foglalja magába, vagyis amikor az ember által gyártott veszélyes anyagok váratlanul és nagy mértékben jutnak ki a természetbe, nemkívánatos hatást gyakorolva. A harmadik csoportba azok a társadalmi vonatkozású események tartoznak, amelyek közvetve vagy közvetlenül okoznak környezeti károkat. Ilyen folyamat vagy esemény lehet a helyi vagy regionális háború, a népvándorlás - beleértve a háborús menekülteket is -, a szegénység dominanciája vagy a klasszikus gazdasági rablógazdálkodás. A kedvezõtlen környezeti hatások közül megemlíthetõ a talajerózió növekedése, a vízkészletek minõségi romlása, a sugárzási viszonyok kedvezõtlen változása, a háttérsugárzás növekedése, a hõmérsékleti egyensúly megbomlása, a biodiverzitás drasztikus csökkenése, a növényi kórokozók és az állati kártevõk, valamint betegségek átjutása egyik országból a másikba.
A környezetbiztonság kérdéseit olyan egységes rendszerbe célszerû beilleszteni, ahol a környezet- és természetvédelem, az egészségvédelem és az általános biztonsági intézkedések együtt jelennek meg. Ezért a környezetbiztonság érdekében össze kell hangolni a katasztrófák megelõzésével, illetve a bekövetkezett károk elhárításával kapcsolatos információs rendszereket. Törvényi, rendeleti és utasítási szintû szabályozásokat, továbbá szoros együttmûködést kell kialakítani az érintett katonai, tûzvédelmi, polgári védelmi szervezetek és a lakosság önkéntes alakulatai között. Sajnos azt kell mondanunk, hogy ezen a területen még sok rendeznivaló van. Megfelelõ intézkedésekre és technikai fejlesztésre van szükség, mert nemzetközi kötelezettségek is feladatokat róttak ránk, elsõsorban az olyan ipari katasztrófák esetében, amelyek káros hatása átlépi a nemzeti határokat. A megelõzés elve egyaránt vezérlõ elv a biztonsági intézkedéseknél is és a környezetvédelemnél is. Ilyen módon a környezetbiztonságot elsõdlegesen a megelõzés érvényesítése garantálhatja. Az elmondottakból következik, hogy a környezetbiztonság rendszerének megteremtését szervesen be kell építeni a hazai környezetvédelmi stratégiai tervbe, vagyis a kimunkálandó nemzeti környezetvédelmi programba.
A fegyveres erõk és a környezetvédelem közötti kapcsolatot illetõen örömmel lehet nyugtázni azokat a pozitív és új típusú törekvéseket, amelyek azt mutatják, hogy ezek a szervezetek is felelõsséget éreznek hazánk környezeti állapotáért. Már az 1993-ban hozott honvédelmi törvényben sikerült deklaratív módon egy cikkelybe beírni, hogy a fegyveres erõk feladata az aktív és a passzív környezetvédelem.
A fegyveres szolgálat ellátása, illetve a harci cselekményekre való felkészülés természetesen szintén okozhat jelentõs károkat a természeti környezetben. Ritka növény- és állatfajok pusztulhatnak ki, értékes élõhelyek, egyedi természeti értékek semmisülhetnek meg egy-egy rosszul megtervezett gyakorlat során. Helyi talajvíz- és levegõszennyezés is kialakulhat, illetve speciális esetekben a zajhatás okozhat környezeti ártalmakat. A fegyveres erõk kiképzési terveinek összeállításakor szintén érvényesíteni kell a környezeti hatástanulmányok elkészítésének és mérlegelésének elvét. A laktanyák, a raktárak - fõként üzemanyag- és vegyianyag-tárolók - s egyéb katonai, valamint rendészeti objektumok esetében szintén intézkedni szükséges a környezetbe kijutó szennyezõanyagok minimalizálásáról.
A NATO békepartnerség-mozgalom közös akciói során a környezetvédelmi igények betartása és érvényesítése kötelezõ feladat lesz, amire megfelelõ nevelõ- és felvilágosító munkával is fel kell készülni. Jó példaként említhetõ meg, hogy az õsszel rendezett brit-magyar közös hadgyakorlatra külön intézkedési terv és környezetvédelmi értékelõrendszer készült.
(18.40)
A Honvédelmi Minisztériumban megalakították a környezetvédelmi és biztonságtechnikai osztályt - éppen a honvédelmi törvény megfelelõ paragrafusa alapján -, amely elsõsorban az oktatási feladatok megszervezésével foglalkozik.
A NATO-országok hadseregeiben igen szigorú környezetvédelmi normák és elõírások érvényesülnek - ezeket fokozatosan át kell venni a magyar fegyveres erõknek is. A katonai nevelés egyik jelentõs tényezõje lesz a környezeti nevelés, amit a leszerelt katonák a civil életben is hasznosítani tudnak. De ezen túlmenõen a "Partnerség a békéért" együttmûködés során az általunk felajánlott programban is jelentõs szerepet játszik a környezetvédelem.
Mindezek után a környezet védelmérõl szóló törvényjavaslatot jónak tartom, támogatom, és kérem a törvény elfogadását. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)