IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A vízkárokkal szemben folytatott évszázados küzdelem hatására kialakult egy hatékony védelmi szervezet- és létesítményrendszer. A létesítményrendszer fenntartása és mûködtetése, mely kiterjed minden jelentõs folyóra, vízfolyásra, egy szabályozott rendszert hozott létre, Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt. Ezen szabályozott rendszer megváltoztatta alapjaiban a hazánkban található termõföldek, erdõk, mezõk, tavak vízellátását. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az utóbbi 200 évben a Kárpát-medemce folyóvölgyei és elsõsorban az egész Alföld átalakult, elvesztette természetességét, arculata megváltozott, õsállapota csak nyomokban lelhetõ fel, élõvilágának, természetességének, regenerálóképességének, termõerejének pusztulása és pusztítása folyamatos.
A folyóvölgyek és lefolyásmentes területek vízellátása mindig szorosan összefügg a környezetvédelemmel, annak egész gondolatrendszerével. A vízgazdálkodás elsõdleges céljai közé ma már kötelezõen be kell emelni a teljes rendszerben gondolkodó, következetes természetvédelmet. Széchenyi alapgondolata, melyet dr. Lotz Károly miniszter úr expozéjában idézett - hogy az elegendõ víz meglétét mindenhol meg kell teremteni, és a káros többletvizeket, árvizeket, egyéb vízkárokat el kell hárítani -, ma is aktuális. Csak éppen az elejét, az elegendõ víz meglétét mindenhol elfelejtettük, így a gondolat torzulást szenvedett. A torzulást elsõsorban a védekezés és elhárítás folyamatos felértékelõdése hozta magával. A pusztító árvizek és az a tény, hogy az ország 52 százaléka a vízkárok által veszélyeztetett terület, csaknem egynegyedét árvizek fenyegetik, minden idõben elsõbbséget biztosított az elhárításnak - mellette az ellátás eltörpült.
(19.40)
Véleményem szerint ma is ez a szemlélet irányítja a törvény megalkotását. Nevezetesen: az egyirányú vízelvezetés, az árvizek és a belvizek levezénylése és az ehhez kapcsolódó feladatok és létesítmények. Ezért van az, hogy jelen tervezet nem a vízgazdálkodásról szól, hanem csak a vízrõl. A vizek természetes és mesterséges befogadóiról, mûtárgyairól, tehát a vizekrõl.
Mivel a magyar nyelv az egyes számot szereti, így a törvény címe is úgy szólna helyesen: "Törvénytervezet a vízrõl". Mindjárt könnyebben kezeljük azokat a tévedéseket, ahol a tervezet gazdálkodási területeket érint. Ha így fogalmazunk, jobban megfelel céljának, hisz ez a tervezet valóban a vízrõl szól és - a hiányokat nem tekintve - elfogadhatóan. De a gazdálkodás gyenge oldala. Rendszeresen téved az önkormányzati tulajdonlás, a gazdasági társaságok, vízi társulatok jelenlegi jogi és tulajdonosi adottságaiban. Ezeket a tévedéseket természetesen módosító javaslatokkal korrigálni lehet. De ekkor sem lesz valójában a gazdálkodásról, a vízgazdálkodásról szóló törvény.
Jelenleg a tervezet azt sugalmazza, hogy a gazdálkodást majd az illetékes minisztérium, az önkormányzatok, vagyis a tulajdonosok lerendezik. Ez nem elfogadható törvényalkotói magatartás. Ha vízgazdálkodásról beszélünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni a termõföldet, az erdõt, melyek vitalitását a víz természetes és mesterséges elosztása határozza meg. Nem lehet a feltételrendszerbõl kihagyni, hogy a Duna magyarországi vízgyûjtõ területére a lakosság ötvenkét százaléka, míg a Tisza vízgyûjtõ területére a lakosság negyvennyolc százaléka jut. Ugyanakkor a Duna vízhozama a Tisza vízhozamának tízszerese, és a Duna átlag vízszintje a tengerszint feletti magasság szerint is lényegesen magasabb, s a vízmennyiség változása is kevésbé szélsõséges, mint a Tiszáé.
Egy korszerû, a vízgazdálkodást komplex rendszerbe helyezõ törvény az alapadottságokat és a célrendszert ki kell hogy emelje és rögzítse a megvalósíthatóság érdekében. Erre ez a tervezet nem alkalmas. Az elõzõek alapulvételével ki kell munkálni a tényleges vízgazdálkodás törvényi feltételeit.
További aggodalomra ad okot, hogy kusza állapot uralkodik a minisztériumok közötti munkamegosztásban a feladatok meghatározásánál. Legsúlyosabb hibának azt tartom, hogy a környezetvédelemrõl szóló törvény és a jelen tervezet, mely remélhetõleg nevében is csak a vízrõl fog szólni, úgy látszik, nincsenek beszélõviszonyban. Ezt tanúsítja a jelenlegi tervezet 1. § (3) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a vizek mennyiségének és minõségének védelmével összefüggõ, e törvényben nem szabályozott követelményekrõl és feladatokról külön törvény rendelkezik. Ugyanakkor a környezetvédelmi törvény, talán rendkívüli komplexitása vagy a feladat kényessége miatt, hivatkozik a vízminõség-védelem szabályozására, mint a vízgazdálkodásról vagy a vizekrõl szóló törvény feladatára. Amennyiben ezt elfogadjuk, rosszabb helyzetbe kerülünk, mint az 1964-ben hozott vízügyi tövény szabályozása esetén.
A vizek mennyiségének és minõségének védelmével ma sokkal aktuálisabb foglalkozni, mint a megelõzõ idõszakokban bármikor. És meggyõzõdésem, hogy e problémakör megelõzi jelen tervezet szabályozási körének túlnyomó részét. Köztudott, hogy az ország nagyobbik területe szenved súlyos vízháztartási és vízminõség-védelmi gondokban. Az utóbbi harminc évben a kemikáliák ellenõrizetlen és pazarló felhasználása nyomán, valamint településeink kommunális szennyvizeinek tisztítatlansága révén egész Magyarország területén felszíni vizeink és a felszínhez közeli vízadó rétegek vízkészlete oly mértékben szennyezetté vált, hogy veszélyezteti a vizek élõvilágának fennmaradását.
Harminc évvel ezelõtt ezen vizek nagy része ivóvízminõségû volt. A fejlett északi és nyugati államok nagyrészt vissza tudták állítani országaikban ezt a kívánatos állapotot, de ehhez mindegyik összehangolt nemzeti programot dolgozott ki, és folyamatosan javítva, ma is ezek alapján tevékenykednek. Ha ezt tekintjük, akkor beláthatatlan a lemaradásunk ezen a téren, mert - mint ahogy a példa mutatja - pont ezt hagyjuk ki a törvényalkotásból.
Végezetül felhívom tisztelt képviselõtársaim figyelmét, hogy a törvénytervezetbõl többek között hiányzik a Vízügyi Alap és alkotó elemeinek szabályozása, például a vízkészlet-használati díj is, amely a vízügyi politika egyik alapvetõ része.
Ezeket megfontolásra javaslom minden kedves képviselõtársamnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)