DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közbeszerzésekrõl szóló törvényjavaslathoz engedjenek meg néhány gondolatot elmondani.
A törvényjavaslatok egyik nagyon lényeges fejezete, része általában a törvények hatálya, és azt hiszem, egy új jogintézmény bevezetésérõl szóló törvényjavaslatnál ez különösképpen fontos. Megítélésem szerint ez a törvényjavaslat hatályát tekintve - bár azt gondolom, az indokolás errõl némileg szól - eléggé terjedelmes kört próbál szabályozni.
Ezzel kapcsolatban az indokolás azt írja, hogy mintegy ötezerre tehetõ azon szervezeteknek a száma, amelyekre kiterjedhet a törvény alkalmazása. Megítélésem szerint, amennyiben a törvény hatályát ebben a körben hagyjuk meg, úgy azt gondolom, ez a szám - az ötezer - a többszörösére is tehetõ. Ha csak a helyi önkormányzatokat veszem, a helyi költségvetési szerveket, akkor azt gondolom, legalább 25-30 ezernél járunk.
Ezt azért említem meg, mert azt hiszem, a központi szervekhez hasonlatosan, meg kell fontolni azt, hogy a helyi önkormányzatok tekintetében is egy külön, esetlegesen központosított eljárás keretében kellene lefolytatni a közbeszerzéseket.
A másik aggályom, ami általánosságban a törvény hatályával kapcsolatos, az, hogy azon szervezetek, amelyek támogatásban részesülnek - alapítványokra gondolok, társadalmi szervezetekben - és amelyek támogatásban részesülnek, mondjuk egy helyi önkormányzattól, ugyancsak már a törvény hatálya alá esnének. Azt hiszem, hogy ezt is meg kell fontolni, hiszen számtalan olyan helyi önkormányzati alapítvány is létezik, amelyet a helyi önkormányzat indított el, de ugyanakkor már korántsem csak helyi önkormányzati támogatással mûködik, sõt, talán a külsõ csatlakozások már nagyobb összeget jelentenek.
Amennyiben az ilyen eseteket is e körbe vonnánk, azt gondolom, hogy feleslegesen nagy kört ölelne fel ez a törvény.
Más oldalról viszont - még mindig a hatályánál tartva - azt is látom, hogy bizonyos tevékenységi köröket, beszerzési köröket talán meg kell fontolni, hogy ideveszünk-e. Eddig is több fórumon fölmerült, hogy az egészségügyi intézmények tekintetében mennyire tanácsos e törvényt alkalmazni, illetõleg azok a sajátságos beszerzések, amelyek az egészségügyi intézményeknél tapasztalhatók - akár mûszer, segédanyagok és egyebek tekintetében - talán nem tûrik meg ezt a szigorú és mindenképpen általánosságra törekvõ szabályozást.
Gondolok itt például arra, hogy mondjuk nagyobb gyógyszerbeszerzéseknél egy megyei kórház esetében amennyiben egybevesszük mint gyógyszerbeszerzést, akkor azt gondolom, itt a felhívásokat, a hirdetményeket szép számmal közzéteheti egy-egy kórház, hiszen adott esetben a gyógyszerbeszerzés maga is többféle gyógyszerre terjedhet ki, ugyanakkor tárgyköre azonos, mert hiszen árubeszerzés.
Ugyanezt lehet elmondani természetesen több más segédanyag- és egyéb beszerzések tekintetében.
A törvény másik ilyen fontos területének az eljárási rendet lehet megjelölni. Ezzel kapcsolatban röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy a tárgyalásos eljárás természetesen nagyon fontos része a törvénynek, és bizonyos tekintetben kiküszöböli a nyílt és a meghívásos eljárásoknak az anomáliáit. Gondolok itt arra, amikor például egy egészségügyi intézmény kerülhet majd adott esetben ilyen helyzetbe, ha sürgõs okból egyik napról a másikra vagy egyik pillanatról a másikra - ha szabad ezt mondani - kell beszerezni valamiféle mûszert, és a beszerzés nyilván nem tûri meg azt a kötött és hosszadalmas eljárást, akkor tárgyalásra is sor kerülhet.
Ugyanakkor ez a tárgyalásos eljárás azért felvethet olyan aggályokat is, hogy bizonyos esetekben bizony megkerüli a beszerzõ a törvény egyéb rendelkezéseit, és némi kis belemagyarázással tárgyalásos eljárást tud lefolytatni, amelyet a végén természetesen összefoglal, és ezzel kapcsolatban egy jegyzõkönyvet elkészít, és ez rendelkezésre is állhat. De azt gondolom, ez már bizonyos szempontból felveti a verseny, illetõleg az eljárás tisztaságának a kérdését.
Harmadik dologként szeretném elmondani - bár természetesen ez már részletekbe megy, de nem lényegtelen kérdés -, hogy amennyiben az eljárásokat ennyire megkötjük, illetõleg a hirdetményekhez próbáljuk alkalmazni a beszerzéseket, akkor azt gondolom, arra is figyelni kellene, hogy a hirdetmények közzétételével kapcsolatosan bizonyos díjmeghatározási maximálásokat kellene behozni a törvénybe, illetõleg hasonlatosan a cégközlönybeli közzétételhez, felhatalmazni vagy a kormányt, vagy az igazságügy-minisztert, hogy a közzétételnek a díját, a mértékét és a közzétételi eljárást esetleg külön szabályozza egy kormányrendeletben.
Ugyanis amennyiben rábízzuk az értesítõ szerkesztõségére vagy a tanácsra, hogy mennyit fizetnek a közzétételért, akkor ez bizony egy kissé kiszolgáltathatja a közbeszerzõket.
És végül félig-meddig a törvény hatályához, de nem alanyi vagy tárgyi hatályához tartozik, inkább az értékhatárral kapcsolatos az az észrevételem, amely a törvény 95. §-ához kapcsolódik. A törvényjavaslat kiemeli az általános körbõl az önkormányzatokat, amennyiben cél- és címzett-támogatásokból végeznek beszerzéseket. Azt gondolom, ez indokatlan lehet, hiszen egy önkormányzat, amikor cél- vagy címzett-támogatásból beszerez, nem biztos, hogy az egész tétele ebbõl tevõdik ki - és ez lejjebb viszi az értékhatárt. Nem biztos tehát, hogy az értékét ez teszi ki, de amennyiben igen, akkor ez is ugyanolyan közpénz, mint a másik beszerzés, tehát akkor indokolatlan lejjebb szállítani. A tapasztalat viszont az, hogy egy céltámogatásból eszközölt beruházásnál vagy beszerzésnél az önkormányzati pénz a nagyobbik rész, ennél fogva méginkább nem indokolt az, hogy lejjebb szállítsuk mondjuk egy árubeszerzés vagy építési beruházás értékét.
Azt gondolom összességében, hogy a törvényjavaslat rendkívül fontos a magyar gazdaság, a piacgazdaság kiépítése szempontjából. Rendkívül idõszerû és indokolt - talán még idejében kerül szabályozásra ez a terület.
A négy nagy cél közül, amelyet a törvény preambuluma tartalmaz, én magam - ha szabad súlyozni - a beszerzések átláthatóságát, tisztaságát tenném az elsõ helyre. Nem fûzök túlzott reményeket ahhoz, hogy ebbõl a közbeszerzési törvénybõl valami óriási nagy megtakarítások születnek a beruházók számára. Hiszek abban, hogy eddig is nagy felelõsséggel szerezték be közpénzekbõl az intézmények az eszközöket; beruháztak, de - és ez ezután is így történik - én inkább úgy látom, hogy a közvélemény számára, a gazdaság számára, a közpénzeket összehozók, az adófizetõk számára az a fontosabb, hogy a beruházások, a közpénzekbõl történõ beszerzések egy átlátható eljárás keretében folyjanak, és még a gyanú árnyéka se vetõdjön azokra, akik ebben ügydöntõ, meghatározó szerepet játszanak.
(20.50)
Én tehát a törvényjavaslatot alkalmasnak tartom a részletes vitára is, és ennek kapcsán majd az elfogadásra. Köszönöm szépen a szót. (Taps a bal oldalon.)