BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Részben egy saját módosító indítványunk indoklásaként szeretnék egy pár szót szólni, részben pedig nagyon röviden néhány megjegyzést fûzni az elhangzottakhoz márcsak azért is, mert szeretném érzékeltetni, hogy amikor az ellenzéki képviselõtársaink által benyújtott módosító indítványok egyikét, másikát nem támogatják a kormánypártiak, akkor okkal teszik ezt. Szeretnénk megtisztelni képviselõtársainkat azzal, hogy elmagyarázzuk, hogy miért nem tudjuk támogatni, egyébként kétségkívül jószándékú módosító indítványaikat.
Mindenekelõtt arra térnék vissza, ami fontos passzus az 6. pontban érintett elsõ paragrafusnál, ahol a KDNP részérõl törölni javasolják a "mielõbbi" privatizációra vonatkozó kifejezést.
Nos, szeretném elismételni, nem azért nem támogatjuk ezt, nem azért vagyunk mi a gyors privatizáció mellett elsõsorban, hogy mielõbb bevételhez jusson a költségvetés. Azért vagyunk mi a gyors, a mielõbbi privatizáció mellett, hogy mielõbb túljussanak az állami vállalatok azon a nagyon szerencsétlen ideiglenes, bizonytalan állapoton, amit az a helyzet teremt, hogy mindenki tudja, hogy privatizálásra fognak kerülni, de erre még nem került sor. Nem egyszerûen a költségvetési bevétel, hanem a vállalatok mielõbbi stabilizációja, konszolidációja, a fejlõdés mielõbbi lehetõsége miatt foglal állást úgy a kormánytöbbség, hogy ez kívánatos.
Én tudom és tisztelem a Kereszténydemokrata Néppárt ettõl eltérõ koncepcióját, amelyet évek óta ismerünk. A kormánypártok azonban a parlamenti többség által jóváhagyott kormányprogramban egy ilyen privatizációs felfogás mellett kötelezték el magukat, teljesen indokolt ezért, hogy a törvényben is ezt a felfogást érvényesítsék.
A 17. pontban szereplõ MDF-es módosító indítvány mellett érvelt most Sepsey Tamás képviselõtársunk, amely a szempontoknak a törlését javasolja a törvénybõl.
Azt gondolom, nyomós érvek szólnának amellett is, hogy ezeket a szempontokat ne rögzítse a törvény, de ha nem tenné, akkor például még indokoltabb lehetne az a kifogás, hogy a kormány nem kötelezi el magát például amellett a szempont mellett, hogy a kárpótoltak érdekeit is vegyék figyelembe a privatizációnál, hiszen az egyik szempont, amit tartalmaz ez a passzus, éppen ez.
(11.50)
Hasonlóképpen kifogásolhatnák képviselõtársaink egy sor más szempont figyelmen kívül hagyását - ha a törvény nem tartalmazná ezeknek a szempontoknak a felsorolását -, így szinte belekényszerítik a kormánytöbbséget abba, hogy a törvény szövegében sorolja fel, nevesítse azokat a szempontokat, amelyeket a privatizáció során követendõnek tart. Ha nem lenne ennyi szempont, akkor a hiányzó szempontokat különbözõ elkötelezettségû, különbözõ szakmához tartozó képviselõtársaink valószínûleg módosító indítványban javasolnák hozzátenni, így aztán valóban egy hosszú lista keletkezik, aminek megvannak a hátrányai. Ezzel egyetértek, de még mindig jobb, ha deklarálja a törvényalkotó, hogy milyen szempontokat kíván érvényesíteni, mintha nem ezt tenné.
Miután igaza van képviselõtársamnak abban, hogy ez az egyes privatizációs eseményeknél szinte korlátlan lehetõséget teremtene arra, hogy az utólagos hivatkozásnál mindig megtalálják azt a passzust, amelyik miatt éppen annak adták el azt a vagyontárgyat, akinek eladták, ezért javasolja Tardos Márton szabaddemokrata képviselõtársunk az ajánlás 24. pontjában a 2. § (2) bekezdéssel való kiegészítését, amely arra kötelezi az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságot, hogy minden egyes privatizációs ajánlatnál rögzítse, hogy melyek azok a szempontok, amelyet a javaslatok, az ajánlatok elbírálásánál az adott ügyben érvényesíteni fog. Tardos Mártonnak ez a módosító indítványa éppen a privatizációs folyamat átláthatóságát és ellenõrizhetõségét szolgálja, hogy mindig egybe lehessen vetni azt, hogy milyen szempontokkal hirdették meg és hogyan érvényesítették ezeket a szempontokat a döntéshozatalnál.
Örülök annak, hogy a gazdasági és a foglalkoztatási bizottság támogatta Tardos Mártonnak ezt a módosító indítványát, kérem, hogy a plenáris ülésen, a szavazásnál valamennyien támogassák és majd a kormány képviselõje is támogassa.
Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni azzal kapcsolatban, amit Sepsey Tamás képviselõtársam arról mondott el, hogy a jelenlegi kormány semmit sem tesz a kárpótoltakért, úgymond itt másodszor is kifosztják a kárpótoltakat, hiszen hol áll a kárpótlási jegyek árfolyama, ami valóban nagyon sajnálatos fejlemény. Ezt azzal hozta összefüggésbe, hogy a jelenlegi kormány nem biztosít megfelelõ vagyonkínálatot a kárpótoltaknak.
Nagyon figyelmesen hallgattam most Sepsey képviselõtársam szavait, de bevallom, hogy már akkor is figyelmesen követtem a nyilatkozatait, amikor még nem képviselõ volt, hanem az Országos Kárpótlási Hivatal elnöke. Arra is emlékszem, hogy az elmúlt év tavaszán, március-áprilisban ebben a funkciójában hányszor bírálta az akkori Állami Vagyonügynökséget és Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaságot azért, hogy akkor sem biztosítottak kellõ vagyonkínálatot a kárpótlási jegyekkel szemben, és már akkor is - tehát még az elõzõ kormány mûködésének utolsó fél évében is - leszállt a kárpótlási jegyek kínálata.
Én értettem akkor ezeket a bírálatokat, amelyek, mondom, még az elõzõ kormány idején az újságokban megjelentek, a rádióban hallhatóak voltak. Az, hogy már akkor bírálta a kellõ vagyonkínálat hiányát, azt mutatja, hogy vagy az akkori kormány sem volt igazán híve annak, hogy a kárpótoltaknak megfelelõ vagyont biztosítsanak, vagy pedig itt egy objektív ellentmondás áll fenn a rendelkezésre álló vagyonkínálat és a kárpótlási jegyek mennyisége között, amelynek áthidalására az elõzõ kormány is és a jelenlegi kormány is erõfeszítéseket tesz. A jelenlegi is, de ezek az erõfeszítések az adott helyzetben csak korlátozott sikert hoztak az elõzõ kormány idején is és a mostani kormány idején is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)