DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége is nyújtott be módosító indítványokat annak érdekében, hogy ezt az elengedhetetlenül és kiemelkedõen fontos és helyes célokat szolgáló törvényjavaslatot tovább csiszoljuk.
Tisztelt Képviselõtársaim! A szabaddemokrata javaslatok mögött az az általános elv húzódik meg, hogy a gazdasági ésszerûség szempontjai összhangba kerüljenek a jogállamiság követelményeivel és megfeleljenek az alkotmányosság elvárásainak is - ugyanis a gazdasági szempontokkal szemben is követelmény az, hogy kiállják a jogállamiság próbáját.
Módosítványainknak a törvényjavaslat II. fejezetére vonatkozó része a privatizációs szervezet jogállásával foglalkozik, ezt kívánja némileg módosítani. A magánosítást lebonyolító szervezettel kapcsolatban ugyanis, tisztelt képviselõtársaim, az a kérdés vetõdik fel, hogy mekkora szabadsága van a törvényalkotónak, azaz nekünk, tisztelt képviselõtársaim, annak eldöntésére, hogy milyen jogállás illesse meg ezt az új privatizációs szervezetet. Ennek mérlegelésekor nemcsak a joguralom elvének érvényesítése miatt fontos ez a kérdés, hanem azért is, mert a privatizációs szervezet több száz milliárdos vagyon felett rendelkezik.
Szerintem, tisztelt Ház, a döntési szabadságunkat legalább két alkotmányos követelmény korlátozza. Az egyik ilyen követelmény az, hogy az állami tulajdon össznemzeti jellegû tulajdon, mivel az alkotmány kimondja, hogy a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon. A másik ilyen követelmény az az Alkotmánybíróság által kimondott - és a polgári törvénykönyv egy 1991-es módosításával is megerõsített - követelmény, hogy el kell választani egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi szerepkörét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nézzük meg, mi következik az állami tulajdon össznemzeti jellegébõl! Magától értetõdik elõször is az a következtetés, hogy a nemzeti vagyon alanya maga a magyar nemzet, tehát a tulajdon feletti rendelkezési jog és a tulajdonosi jogvédelem is magát a magyar nemzetet illeti meg. A nemzet képviselõje pedig az alkotmány alapján - népképviseleti jellegébõl fakadóan - nem más, mint az Országgyûlés. Így a nemzeti vagyon tulajdonlásának legfõbb részjogosítványa: a rendelkezési jog - hangsúlyozom, ideértve az ellenõrzési jogokat is - az Országgyûlés fennhatósága alá kell hogy tartozzon.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõ kormány idején felállított Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság egyik hibája éppen az volt, hogy az alapítói jogoknak a kormány kezébe adása és a parlamenti ellenõrzés kizárása lehetõséget adott arra, hogy a nemzeti vagyont kormányvagyonként kezeljék. Ennek a törvényjavaslatnak egyik célja éppen az kell hogy legyen, hogy ezt a visszaélésekre lehetõséget teremtõ helyzetet, tehát a nemzeti vagyon kormányvagyonként történõ kezelésének lehetõségét felszámolja. A szabaddemokraták módosításai éppen ezért a parlamenti fennhatóság kiterjesztését szolgálják. Így - és most csak példálózó felsorolást adok - például át kívánjuk telepíteni az alapítói jogokat a kormánytól a parlamenthez, hogy ne lehessen többé a nyilvánosság kizárásával alapszabályt módosítani, hogy a nyilvánosság háta mögött 3000-es kormányhatározatokkal ne lehessen utasítást adni a vagyonkezelõ szervezetnek különbözõ alapítványok támogatására, és azért is, hogy a költségvetés kikerülésével ne lehessen életképtelen cégek átmeneti támogatására rávenni a privatizációs szervezetet.
A törvényjavaslathoz képest tovább kívánjuk erõsíteni a parlamenti ellenõrzést, így például szeretnénk, hogy a felügyelõbizottság elnökét és tagjainak egy részét maga az Országgyûlés válassza meg. Kívánatosnak tartjuk, hogy a vagyonkezelõ szervezet éves beszámolói és az Állami Számvevõszék errõl szóló jelentései határidõhöz kötöttek legyenek - tehát itt egybeesik indítványunk iránya a KDNP-ével -, és azok elfogadásáról maga az Országgyûlés dönthessen határozatban. Ha ugyanis az eddigi gyakorlat marad fenn, akkor az ellenõrzés teljesen formális, mert eddig is tapasztaltuk, hogy ezek a beszámolók sok-sok hónapos késéssel érkeztek ide elénk, és el is felejtõdtek.
(12.20)
Biztosítani szeretnénk továbbá, hogy a privatizációs bevételek valóban befolyjanak a költségvetésbe, és a privatizációs szervezet ne folytathasson a saját szakállára pénzügyi manõvereket, azaz ne fordulhassanak elõ olyan, az ÁV Rt. 1993. évi tevékenységérõl szóló számvevõszéki jelentésben írt esetek, hogy a szervezet milliárdokat helyez ki kereskedelmi bankokba, miközben a költségvetési befizetéseinek nem tesz eleget. Azt is szeretnénk, hogy ne vehessen fel hiteleket költségvetési fölhatalmazás nélkül, tetszés szerint megterhelve ezzel az eladni való vagyont.
Tisztelt Ház! Most a 2. pontra térnék rá, tehát arra a követelményre, hogy el kell választani egymástól a közhatalmi és a tulajdonosi jogokat. Ennél a pontnál meg szeretnék állni egy pillanatra, és idézni szeretnék önöknek az Alkotmánybíróság egy idevonatkozó döntésébõl, nevezetesen az 59/1991-es alkotmánybírósági határozatból. Nem kívánom az önök idejét hosszasabban igénybe venni, ezért csak egy mondatot olvasok föl, amely azt mondja, hogy el kell különíteni az állam, mint a gazdálkodás alanya, jogait és kötelességeit a gazdálkodás állami befolyásának eszközeit jelentõ közhatalmi jogosítványoktól.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ajánlatos az Alkotmánybíróság határozatait a gazdasági jellegû ügyekben is forgatni. Ugyanis az Alkotmánybíróság számos döntésében foglalkozik gazdasági alkotmányossági kérdésekkel, s ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Mi következik ebbõl, tisztelt Ház? Nem kívánatos az, hogy a vagyoni viszonyokban az állam egyszerre viselkedjék hatóságként és tulajdonosként. A hatósági és a tulajdonosi pozíció összekeveredése ugyanis azt eredményezi, hogy az állam tetszés szerint váltogathatja eladói és hatósági arcát. Ha valami, ez kiszámíthatatlanná teszi a viselkedését a vevõ irányában, és könnyen a vevõk elbizonytalanítását eredményezheti, ez pedig a privatizációs célokkal is ellentétes.
Tisztelt Ház! Az elõzõ kormány alatt fölállított Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaságban ezek a pozíciók jelentõsen össze voltak mosódva. Így például ugyanaz a szerv, a kormány nevezte ki a privatizációs intézmény vezetését, de az ellenõrzésére hivatott felügyelõ bizottságot is, valamint az úgynevezett alapítói határozatokban a kormány mint az alapítói jogok birtokosa, korlátok nélkül kötelezõ utasításokat adhatott a privatizációs szervezetnek.
Szerintünk ennek az új törvényjavaslatnak, vagyis az ennek következtében elõálló új törvénynek következetesebbnek kellene lennie a két pozíció elkülönítése terén. Ezért azt a megoldást javasoljuk, hogy az új privatizációs szervezet kapjon a Magyar Nemzeti Bankhoz hasonló, a kézi vezérlés kiküszöbölésére alkalmasabb jogállást.
Hangsúlyozni kell ugyanakkor, tisztelt képviselõtársaim, hogy tökéletes megoldást természetesen nem találhatunk, hiszen önmagában is ellentmondásos és megkerülhetetlen helyzet az, hogy az államtalanítást maga az állam vezérli. Arra azonban lehetõség van, hogy okulva az elmúlt évek tapasztalataiból, megpróbáljuk tökéletesíteni a rendszert, vagy legalábbis kiküszöbölni azt, hogy újra ugyanazokat a hibákat kövessük el, amelyeket annak idején joggal kritizáltunk.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségének módosító indítványai a megoldás egy lehetséges módozatát vázolják fel. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ezek az indítványok csak akkor lennének képesek jótékony hatás kifejtésére, ha minden elemük elfogadást nyerne. Az egy csomagban szereplõ indítványok ugyanis egymásra épülnek, logikai rendet alkotnak, és ha mindezekbõl képviselõtársaim mindössze egy-két elemet ragadnak ki, mint ahogy azt például Farkas Imre és Miklós László teszik az együttes jelentés 1/34. pontjában, tehát az 1. kötet 34. pontjában az úgynevezett hozzárendelt vagyon vonatkozásában, akkor ez egyenesen azzal a veszéllyel járhat, hogy - rendszeridegen környezetbe kerülve - ezek a tetszés szerint kiemelt elemek éppen a kívánt céllal ellentétes hatást válthatnak ki, akár a privatizáció szándékainkkal ellentétes lefékezését is. Ez a Farkas-Miklós-féle módosító indítvány ugyanis általános alaptõke-leszállítást tenne szükségessé, és az ezzel kapcsolatos eljárás hosszú hónapokra lefékezhetné a privatizációt.
Tehát, tisztelt képviselõtársaim, arra szeretném kérni önöket, hogy a szabaddemokrata indítványokat a maguk összefüggéseiben tanulmányozzák és elemezzék, mert az egyes elemek kiragadása ezekbõl félrevezethet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)