HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ötven évvel ezelõtt ért véget a második világháború, és ezekben a hetekben egész Európában erre emlékeznek. A háborús nemzedék tagjai nyilván különbözõképp élték meg a háború lelki sérüléseit, és talán nem is helyes, ha a késõbb született nemzedékek ítélkeznek a lelki sérülésekrõl. Vannak azonban a háborúnak olyan fizikai sebei, amelyeket a fõváros immár ötven éve kénytelen magában hordani, ezek itt vannak a városban, velünk. Azt hiszem, joggal merül fel a kérdés: mikor jutunk el odáig, hogy a budai Várban, a palota térségében a háborús romok, a háborús sérülések végleg begyógyulnak, és átadják a helyüket olyan kulturális létesítményeknek, amelyek az idegenforgalmat, a Vár és az ország lakosságát szolgálják.
(15.10)
Ebben a Házban volt már módom miniszter urat a palota térségének sorsával kapcsolatban kérdeznem. Akkor azt a megnyugtató választ kaptam, hogy a Sándor- palotába nem költözik a miniszterelnökség, nem költözik a Köztársasági Elnöki Hivatal, hanem kulturális funkciót fog kapni. Azonban azóta eltelt néhány hónap, és a Sándor-palota továbbra is némiképp Patyomkin-házként áll: kívül valahogy be van vakolva, de belül egyelõre nem sok olyan változás történt, amit az idegenforgalomban mutatni lehetne, ahova szívesen lehetne bárkit is invitálni.
Ezért engedje meg miniszter úr, hogy röviden feltegyem a kérdést: mi lesz a Sándor-palotával? Köszönöm szépen.