DR. SZABÓ ZOLTÁN mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Teljes mértékben egyetértek önnel abban a kérdésben, hogy sem a gondolat szabadsága, sem a véleménynyilvánítás szabadsága semmilyen körülmények között nem fojtható el. De úgy gondolom, ebben az esetben egyikrõl sincs szó. A gondolatszabadság elfojtásáról már csak azért sem lehet, mert senki nem tiltotta meg a minisztérium, illetõleg a tankerületi oktatási központok alkalmazottjainak, hogy a Nemzeti Alaptantervrõl, illetõleg a közoktatás-politikai koncepció módosításáról azt gondoljanak, amit akarnak. A tilalom kizárólag arra vonatkozott, hogy amikor egy nyilvános fórumon a minisztérium képviseletében vesznek részt és munkaköri kötelességükként a minisztérium álláspontját kell hogy képviseljék, akkor ne adjanak hangot ellenérzéseiknek, fenntartásaiknak, kritikáiknak.
Úgy gondolom, ha egy háborúban a tábornok rohamot vezényel, akkor az az alárendelt tiszt, aki a roham végrehajtása helyett állománygyûlést tart és ott megmagyarázza, hogy miért hülyeség az, amit a tábornok mondott - aligha hivatkozhat a véleménynyilvánítás szabadságára.
Hogy egy közelebbi példát említsek: képviselõtársunk, az ön egykori párttársa, az itt ülõ Kapronczi Mihály úr politikai véleményének adott kifejezést, amikor a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetségét befogadta a székházba. A Független Kisgazdapárt ezért õt leváltotta, kizárta a pártból és a frakcióból. Úgy gondolom, ha a kisgazdapártnak az a politikai véleménye, hogy ez helytelen volt, az adott esetben ez helyes magatartás lehetett. De az ön felfogása szerint a véleménynyilvánítás és a gondolatszabadság eltiprásaként is értelmezhetõ. (Taps a bal oldalon.)
Határozottan az a véleményem, hogy a közoktatási törvény módosításával összefüggõ tervezeteket nem elsõsorban a minisztérium e vitafórumokon megjelenõ képviselõinek kell ellenezniük, illetõleg vitatniuk. Ezeket a vitákat ugyanis azért rendezzük, hogy megismerjük az érintettek, a szakemberek, a pedagógusok állásfoglalását, és nem tartjuk megengedhetõnek azt, hogy a minisztérium hivatalos képviseletében jelen lévõ minisztériumi vagy tankerületi oktatási központi dolgozó ebbéli véleményével ilyen módon - tehát mintegy a hivatali hatalommal a háta mögött - befolyásolja ezeket a véleményalkotókat. Õ azért van ott, hogy a minisztérium álláspontját ismertesse, az esetleges kérdésekre választ adjon, illetõleg az ott felmerült véleményekrõl, ellenvéleményekrõl feletteseit, a minisztérium illetékeseit tájékoztassa.
Tisztelt Képviselõ Úr! Amellett, hogy mindig igényeltük a közoktatási terület munkatársainak aktív közremûködését a különbözõ tervezetek elõkészítésénél, nyilvánvalónak tartom, hogy munkavégzésük során meg kell követelnünk azt, hogy a közalkalmazotti, illetõleg köztisztviselõi jogállásról szóló törvény értelmében járjanak el, adott esetben tehát munkájukat végezzék el.
A köztisztviselõ, a minisztérium által közvetlenül irányított tankerületi oktatási központban dolgozó közalkalmazott a feladatait a köz érdekében szakszerûen, pártatlanul köteles ellátni. A szóban forgó helyettes államtitkárnak az volt a véleménye - és ezt a véleményét osztom -, hogy amennyiben valaki a minisztérium képviseletében bírálja a minisztérium tervezetét, akkor nem ezt teszi. Úgy gondolom, a szabad véleménynyilvánítás nem lehet azonos a minisztérium mint a kormányprogram végrehajtására hivatott szerv álláspontja elleni támadással.
Tisztelt Képviselõ Úr! Annak természetesen nincs akadálya, hogy a minisztérium köztisztviselõi, a tankerületi oktatási központok közalkalmazottai magánemberként megjelenjenek ilyen nyilvános vitákon és elmondják véleményüket. Ebben az esetben ugyanis nem a minisztérium utasítására, nem a minisztérium képviseletében, nem a minisztérium álláspontjának képviseletében vesznek részt a vitán, tehát véleményük nyilvánítását semmi sem korlátozhatja.
Kérem önt és a tisztelt Házat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps a bal oldalon.)
(16.20)