DR. BAKAI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Mint gyakorló kórházigazgató hadd szóljak és hadd tegyek néhány gondolatot. Akkor, amikor megfogalmazódott ez az önálló törvényjavaslat, semmi más célja nem volt, mint amit most néhány perccel ezelõtt elmondtam, hogy egy egyébként, mint szúnyog a viharban úgy küszködõ egészségügyi intézményeket valamilyen módon mégiscsak a mûködésképesség határán tartsuk.
1995 áprilisában az intézmények az 1994. évi tb-költségvetés egytizenketted részébõl gazdálkodnak havonta. Ismételten megemlítem, ha csak az áremeléseket, az energia- és gyógyszeráremelést nézzük, akkor ezek majdhogynem uralhatatlan és kezelhetetlen helyzetet teremtenek az intézményekben. Itt a sürgõsség nagyon is helyénvaló gondolat, mert ha valamikor és valamiben nagyon gyorsan kellene lépnie az Országgyûlésnek, akkor ebben a kérdésben nagyon gyorsan kellene lépnie, nagyon gyorsan kellene állást foglalnia. Itt szinte nincs olyan egészségügyi intézmény, amelyik ne milliókat vagy tízmilliókat görgetne maga elõtt hiányként, és nem feltétlenül a rossz gazdálkodás, nem feltétlenül a pazarló egészségügy miatt, hanem rajtuk kívülálló objektív okok miatt. Ilyen helyzetben a néhány millió vagy a havi finanszírozás 10 százaléka óriási segítséget jelent, és nagy valószínûséggel a kórházak mûködõképességét lehetne helyreállítani.
Úgy gondolom, hogy semmiféle más törvényjavaslat tárgyalásával ez a kérdés nem függ össze, ez egyszeri lenne. Mindaddig szólna, amíg a '95-ös tb- költségvetést a Ház el nem fogadja. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)