DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Engem nem ingerelt felszólalásra Francz Rezsõ képviselõtársam mondandója, csak késztet. Késztet azért, mert egy nagyon szimpatikus javaslatot hallottunk, igaz, hogy ellenzéki oldalról. Valahogy meg akarjuk oldani a termelõszövetkezeteknél felhalmozódott kárpótlási jeggyel kapcsolatos gondokat. S ehhez képest - lehet, hogy önök értik, én nem teljesen értem képviselõtársamat - azt mondja, hogy ne is foglalkozzunk ezeknek a gondoknak a megoldásával, mert ez nem megy.
Úgy gondolom, ennek a törvényjavaslatnak is éppen az az egyik célja, hogy az eddig fölhalmozott tapasztalatok alapján a gondokra megoldást adjunk. Ennek az egyik megoldásnak a lehetséges változata, hogy igenis törõdjünk a termelõszövetkezetekkel, hisz a termelõszövetkezetek termõföldjei árverésen kárpótlási jegy ellenében magántulajdonba kerültek.
A szövetkezeteknek pedig két lehetõségük van: vagy befektetik a kárpótlási jegyeket, vagy eladják a tõzsdén. A tõzsdén - mint ahogy délelõtt említettem - 205 forintot ér a kárpótlási jegy. Nem hiszem, hogy bármennyire is forgóhiányosak lehetnek egyes szövetkezetek, üzlet a számukra 200 forintért eladni azt a jegyet, amely kamattal növelt névértéken 1740 forintot ér, és ha az állam teljesítené vagyonfelajánlási kötelezettségét, akkor 1740 forint értékû állami vagyonhoz juthatnak. Legfeljebb utána majd azt próbálják eladni.
De ahogy képviselõtársam is említette, azért van a menedzsment, ott van tõke, nem lehetetlen összehozni a megfelelõ befektetési társaságokat vagy a befektetõket, csak vagyont kell fölajánlani. Ha nincs vagyon, arra soha nem fog befektetõ rámozdulni. Ezért nagyon üdvözlendõnek tartom Rusznák képviselõtársam javaslatát, hogy próbáljuk a vagyont fölmutatni, és nézzük meg, hogy a piacnak kell vagy nem kell. Ha nem kell, akkor nem sikerül. De ha kell, akkor jól dolgoztunk.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)