KÓNYA LAJOS (MSZP): Tisztelt Képviselõtársam! Én nem az elmúlt negyven év állami szerepérõl beszéltem, hanem arról, ami várhatóan ezután következik be. Arról se feledkezzünk meg, amit általános indoklásként elmondtam, hogy tulajdonképpen mitõl függhet, hogy az a rendszer jól mûködik és az államnak hasznot is hozhat: az áraktól. Ma nincs önköltségarányos ár sem, nemhogy profitot nem hoz.
Egy befektetõnek mi a célja? Az, hogy hasznot hozó vállalkozásba fektesse a pénzét, tehát elsõdlegesen az árhoz fog nyúlni, elviszi az önköltség szintjére, és utána ráteszi a profitot.
(21.10)
Úgy gondolom, ezt a magyar állam azzal az 50 százalék plusz egy szavazati jogával is meg tudja tenni. Ebben az esetben ez a profit itt marad ebben az országban, itt tudja befektetni, adott esetben kamatoztatni. Hozzá kell tenni azt is, bár én a befektetõkrõl általánosságban beszélek, de ha netán külföldi befektetõ a többség, abban a pillanatban azzal is számolnunk kell, hogy esetleg az áramszolgáltatás területén az áramszolgáltatók mûködéséhez szükséges eszközöket, berendezéseket nem a ma még prosperáló - a "prosperáló" idézõjelben - hazai ipartól fogja megvenni, hanem külföldrõl fogja behozni. Azt hiszem, a Matáv példája ezt jól bizonyítja. Ebben az esetben pedig munkahelyeket veszítünk el és a munkanélküliek számát szaporítjuk. Ez is indok lehet amellett, hogy az állami szerepvállalás meglegyen.
Ezenkívül megfelelõ jogi környezet szükséges, ami ma még nincs meg. Az energiaiparnak még nincs privatizációs stratégiája. Feltételezem, hogy ezzel a megoldással több lépcsõben el tudunk jutni odáig, hogy szabályozott és megfelelõ környezetben mûködõ energiaiparról tudjunk beszélni, és esetleg a külföldiek vagy a befektetõk számára is vonzóbbá tudjuk tenni. Köszönöm. (Szórványos taps.)