DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Hadd kezdjem azzal, hogy egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy hirtelen ilyen nagyon jó kis vita keletkezett errõl a problémáról. Mindkét SZDSZ-es kollégámnak nagy tisztelettel szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy érvrendszerük alapja persze igaz azokra a viszonyokra, amelyekbõl veszik. De itt és most, Magyarországon nekünk sajátos feltételrendszer közepette kell döntenünk, és példáinkat ehhez képest, hogy igazunk van-e elképzeléseinkben vagy sem az állam szerepvállalását illetõen, sokkal inkább kellene venni a transzmisszió idõszakában lévõ más közép- és kelet-európai országokból. Azt hiszem, hogy a Kónya képviselõtársam által bemutatott javaslat teljes egyértelmûséggel az elmúlt öt év tapasztalatából és abból fakad, hogy a szerintem ma természetesen és megalapozottan jelen lévõ, éppen gazdasági és ha úgy tetszik, nemzetvagyont és a nemzet szociális szféráját fenyegetõ veszélyek felõl vették és alapozták meg.
Ilyen értelemben azt hiszem, ez a javaslat mindenképpen komolyan megfontolásra ajánlható a Ház egészének, még akkor is, ha az elsõ szakaszban úgy tûnik, hogy kevés a támogatottsága. Hisz éppen arról vitatkoztunk nagyon sokszor és aztán értettünk egyet, hogy ne kótyavetyéljük el - ahogy fogalmaztunk - a nemzeti vagyont. Úgy érzem, ez a módosító indítvány elsõdlegesen pontosan ezt a veszélyt hivatott kiküszöbölni, nem tagadva a privatizációval elõteremthetõ pluszsegítség szükségességét.
Tehát egyszerûen a két eszköz egyszeri, egyidõben történõ idõleges alkalmazását kérik, nem többet és kevesebbet. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)