IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõk, akik még a tisztelt Házban vannak! Nagy öröm, hogy ifjúsági ügyekrõl esik szó a parlamentben, s azt hiszem, olyan korban élünk, amikor talán megérett az idõ arra, hogy hangsúlyosan jelenhessenek meg ifjúsági ügyek a parlamentben.
(21.50)
Ebbe a folyamatba illik bele az is, hogy 1995-re megérett végre a helyzet, hogy az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményével összefüggõ jogharmonizációs munka megkezdõdjék. Tárgyaltuk már a családjogi törvényt, amely tartalmazza a szükséges módosításokat, és vélhetõen nyár elejére bekerül az oktatási törvény módosítása is, amely szintén igyekszik megfelelni az említett ENSZ-egyezmény szellemének.
Ebbe a folyamatba illik a most tárgyalt T/670-es törvényjavaslat is. Mindazonáltal vannak aggályaink a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban. Tudván tudjuk, hogy az elmúlt években számtalan feszültség terhelte meg az ifjúsági ügyeket, számtalan konfliktus, és azt hiszem, a kormány semmiképpen nem háríthatja el magától azt a felelõsséget, hogy ezeket a konfliktusokat megoldja és rendezze a szükséges törvényi rendezéssel vagy kormányhatározat szintjén. Nem vitathatjuk el a kormánynak azt a kötelességét, hogy törvényjavaslatot készítsen ezeknek a problémáknak a rendezésére.
Kiss Péter és Csizmár Gábor képviselõtársam egy törvényben igyekszik rendezni a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, valamint a Központi Ifjúsági Alap kérdését. Az említett alap, illetve alapítvány - különösen a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány - mûködésével kapcsolatban nem véletlenül fogalmazódtak meg súlyos kritikák. Én bizonyított ténynek tartom, hogy nem voltak képesek hatékonyan és ellenõrizhetõen kezelni a rájuk bízott vagyont. Elhangzott már több konkrétum ezzel kapcsolatban - ezzel nem untatnám a jelenlévõket.
Egyértelmû tény tehát, hogy ezeket a kérdéseket minél elõbb rendezni szükséges. Ennek a rendezése oly módon történhet, hogy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány esetében kormányhatározat szükségeltetik, a Központi Ifjúsági Alapot pedig törvényben szükséges rendezni.
Kiss Péter és Csizmár Gábor képviselõtársam bevallottan nem az illetékes tárca törvény-elõkészítõ munkáját kívánta átvállalni igazából, hanem törvényjavaslatuk benyújtásával a rendezési folyamat felgyorsítását kívánták elérni, ösztönözve a kormányt arra, hogy törvényjavaslatát mielõbb elkészítse és benyújtsa.
Ami miatt az SZDSZ képviselõcsoportja támogatta a javaslat napirendre tûzését: mi is úgy véljük, nem születhet az említett kérdésekben olyan gyors döntés, ami elég gyors lenne és ami ne lenne máris óriási késésben az ideálishoz képest.
Hogy a benyújtott javaslatot mégsem tudjuk fenntartások nélkül támogatni, annak több oka van. Ezek közül kevésbé lényeges, hogy tudomásunk van arról: elkészült és a szükséges egyeztetések után benyújtható a kormánynak a Központi Ifjúsági Alapról szóló törvényjavaslata. Azt is tudjuk, hogy a legsürgetõbb kérdésben, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyében a kormány március 16-ai határozatával megszületett az a várva várt kormányhatározat, amely - legalábbis átmeneti idõre - rendezi a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány sorsát. Szintén nem a legfontosabb aggályunk az, hogy a benyújtott T/670. számú törvényjavaslattal kapcsolatban nem ismerjük az illetékes ifjúsági szervezetek véleményét, a GYIÉT véleményét sem.
Nem tartjuk igazából jogilag keresztülvihetõnek egy közalapítvány és egy elkülönített állami pénzalap egy törvényben való kezelését, és aggályok merülnek föl a törvényjavaslatban a forrásautomatizmusra tett javaslattal kapcsolatban is. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a költségvetési bizottság nem támogatta a törvényjavaslat általános vitára bocsátását.
Összefoglalva tehát: úgy vélem, hogy a T/670-es törvényjavaslat végül is betöltötte azt a hivatását, amely miatt létrejött, hogy tudniillik a figyelmet a problémára irányítsa, és serkentse a kormányt a gyorsabb cselekvésre. Itt megismételném: tudjuk, hogy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyében meg is született a várva várt kormányhatározat, és ebben talán nem kis szerepe lehetett a benyújtott törvényjavaslatnak is. Úgy gondoljuk tehát, hogy ami a folyamat felgyorsítására irányuló szándékot illeti, e tekintetben a törvényjavaslat máris nem hiába született meg, de ebben a formájában nem tartjuk igazán alkalmasnak a kérdés megnyugtató rendezésére.
Köszönöm kitüntetõ figyelmüket. (Taps.)