DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt hetekben és hónapokban már számos alkalommal elmondtuk, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány elõttünk fekvõ intézkedései szembenállnak azzal, amit ezek a pártok a választási kampányban ígértek Magyarország népének. Ma már nyilvánvaló, hogy az MSZP és az SZDSZ megtévesztette a választókat, hamis pénzen vette, megtévesztéssel, tévedésbe ejtéssel kaparintotta meg Magyarország kormányrúdját.
Ma már kár szót vesztegetni arra, hogy a kormányzópártok hányszor és milyen módon állítottak valótlant, hányszor próbálták lebecsülni az emberek képességeit, bebizonyítani nekünk, hogy kétszer kettõ az hat. Kár szót vesztegetnünk erre azért is, mert a polgárok kilenc hónapi baloldali kormányzás után már tudják, hogy az MSZP-SZDSZ-kormánynak azt sem hihetik el, amit az kérdez, amint ezt a valutabetétek ügyében már megtapasztalhattuk. Ma már általános hazánkban az a vélekedés, hogy jobb lett volna, ha a kormány megfogadja azt a népi bölcsességet, mely szerint elõbb tojik a tyúk és azután kotkodácsol; így az MSZP-SZDSZ-kormány is jobban tette volna, ha elõször bizonyítanak, és utána verik a mellüket és írják a homlokukra, hogy õk bizony a szakértelem kormánya. (Taps a jobb oldalon.)
Tisztelt Ház! Hozzászólásomban négy kérdéssel szeretnék foglalkozni. Elõször azzal, hogy mi okozta a magyar gazdaság mai súlyos helyzetét. Másodszor azzal, hogy milyen diagnózist állapít meg az ellenzék és milyet a kormány. Harmadszor azzal, hogy milyen gyógymódot ajánl a Fidesz és milyet a kormány. És negyedszer azzal, hogy milyen következményekkel járna, ha a kormány nem fogadná meg a Fidesz javaslatait és mégis bevezetné tervezett intézkedéseit.
Tisztelt Képviselõtársaim! Arról a kérdésrõl, hogy miképpen oszlik meg a felelõsség az elmúlt negyven év és az utolsó négy év kormányai között, már sokszor beszéltünk. De mennyiben felelõs az MSZP-SZDSZ-kormány a mai helyzetért? Valóban igaz-e az, amit a kormány szónokai elmondtak, miszerint a felelõsség másokat, vagyis kizárólag az elõdöket illeti? A Fidesz véleménye szerint a kormány nem háríthatja el felelõsségét azért a hanyatlásért, amit az eltelt kilenc hónapban okozott hazánknak.
Az MSZP-SZDSZ választási kampányuk során - a mai kormánypártok akkor még ellenzéki gazdaságpolitikusai - aláásták az ország tekintélyét, és hazánknak súlyos károkat okoztak azzal, hogy önös érdekeiktõl vezettetve összeomlásközeli képet festettek az éppen növekedésnek indult magyar gazdaságról. 1994 májusában valamilyen balszerencse vagy valaminõ megzavarodottság következtében az MSZP és az SZDSZ vezetõi nem vették észre, hogy megnyerték a választásokat. S amit a külhoni kormányok, világgazdasági szervezetek és befektetõk egy ellenzéki politikus szájából még nem vettek komolyan, egy immáron pénzügyminiszternek legott elhitték. Az önök elhibázott propagandája következtében hazánk naponta 10 millió dollár veszteséget szenvedett.
Az ötéves harmadik Magyar Köztársaság történetében pedig példátlan az a gazdaságpolitikai bravúr, amit önök azzal értek el, hogy - elhárítva többek között a Fidesz ellenvetéseit - 1994 decemberében elfogadtak egy olyan költségvetést, amely két, azaz két hónap alatt összeomlott. Ezért a felelõtlen magatartásért, ezért a dilettáns költségvetésért, ezért a szakmai szégyenért már végképp nem háríthatják elõdeikre a felelõsséget. Az eredmény közismert az ország polgárai elõtt: hazánk egyre lejjebb csúszik a régió országainak rangsorában.
Összességében tehát azt kell mondanunk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány megbízatásának második félévében az ország gazdasági, szociális állapota, nemzetközi megítélése rosszabb, mint az 1994. évi májusi választások elõtt volt.
Tisztelt Ház! A kormánypártok és az ellenzék között egyetértés van abban, hogy a helyzet nehéz, a fizetési mérlegen és a költségvetés helyzetén javítani kell. Itt az egyetértés véget is ér. Az elõzõ ciklusban már parlamentviselt képviselõk jól emlékezhetnek az 1993 decemberében lezajlott vitára, amely a '94-es költségvetésrõl szólt. Úgy látom, hogy ma részben ugyanaz a vita ismétlõdik itt meg, amely akkor egyfelõl a Fidesz, másfelõl az MSZP és az SZDSZ akkor már összenövõfélben lévõ frakciói között megtörtént.
Már 1993 végén is azt mondtuk, hogy amikor önök, tisztelt kormánypárti képviselõk, a költségvetési hiány rohamosan növekvõ mértékérõl beszélnek, nem veszik figyelembe kellõ súllyal, hogy ennek valóságos oka a korábbi költségvetési hiányok áthidalására felvett belföldi hitelek egyre növekvõ kamatterhe. Az ok tehát nem az önök által hangoztatott állítólagos túlfogyasztás és nem is a drágának mondott szociális ellátórendszer. Mindezt könnyen beláthatjuk, hiszen a kamatterhek nélküli elsõdleges hiány mértéke 1994-ben a nemzeti össztermék 1 azaz 1,1 százaléka volt. Következésképpen - mint 1993-ban jeleztük - nem hihetjük, hogy a költségvetési hiány csökkentése kiválthatná a növekvõ kamatterheket. Ha ugyanis a tényleges kiadások lefaragásával szeretnék önök egyensúlyba billenteni a költségvetést, akkor érthetetlen, hogy miért éppen 175 milliárd forintot, és nem, mondjuk, ennek kétszeresét jelölték meg mint behajtandó sarcot.
(11.20)
Tisztelt Ház! Amivel az MSZP-SZDSZ-kormány megindokolja az elõttünk fekvõ intézkedéseket, azt akarja elhitetni a magyar választókkal, hogy nem lehet mást tenni, egyetlen kormány sem tehetne mást, mint amit õk éppen tenni készülnek. Ez nem igaz.
A közgazdászok között folyó nyilvános - így a kormánypártok számára is követhetõ - viták bizonyítják, hogy létezik a kormányétól eltérõ, sikerrel kecsegtetõ, a szociális rendszert nem felszámoló, nem család- és nem ifjúságellenes gazdaságpolitika is. Ma már szerencsére ott tart Magyarország, hogy a pártpolitika világához nem igazodó szakmai mûhelyekben is születnek gazdaságpolitikai programok. A kormány ezért így nemcsak a múltért, de jövendõ lépéseinek következményeiért sem háríthatja el a felelõsséget. Nem az egyetlen lehetséges úton jár, hanem maga választotta meg, melyik gazdaságpolitikai útra lépjen.
A "nincs más alternatíva" jelszava pedig csak azt a célt szolgálja, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány elhárítsa az érdemi vitát, meggyõzés és elfogadtatás helyett rákényszerítse programját a magyar társadalomra. Éppen ezért nem is fogadható el a kormánynak az a javaslata, hogy a 175 milliárdos megtakarítási összeget tekintsük elmozdíthatatlan kiindulópontnak, és a vita csak arról szóljon, miképpen lehetne a polgárok zsebébõl elõhalászni azt a bizonyos 175 milliárdot. A kormány eleve elhibázott - mert hibás kiindulópontot választó - gazdaságpolitikájának részleteit hiába javítgatjuk, ezzel legfeljebb a kormány által okozott kár mértékét tudnánk enyhíteni.
Szerintünk egy másik - a Fidesz által is már többször felvázolt - gazdaságpolitikára van szüksége Magyarországnak.
Tisztelt Ház! Mit kellene tennie az MSZP-SZDSZ-kormánynak?
1. Alapjaiban felül kellene vizsgálni a kormány eddigi gazdaságpolitikáját.
2. Be kellene látniuk azt a tényt és le kellene vonni a szükséges következtetéseket abból a ténybõl, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet kormányra kerülésük óta folytatnak, óriási károkat okozott az országnak.
3. Nem lenne szabad megtörniük azt a gazdasági növekedést, amely 1994-ben megindult, éppen ellenkezõleg: ezt a lendületet kellene fenntartaniuk. Ahogy 1993-ban fogalmaztunk: ebbõl a helyzetbõl csak növekedés útján lehet kijutni; ebbõl a helyzetbõl csak kinövekedni lehet.
4. Lássák be, hogy nincs lehetõség a kötségvetési egyensúly gyors javítására! Az egyensúlyt javító intézkedések csak fokozatosan vezethetnek eredményre. Az e területen mutatott túlzásaik legyengítik a gazdaságot, újabb, nehezen megbecsülhetõ mértékû visszaesést indítanak el, és tömegesen juttatják majd csõdbe a vállalkozókat.
5. Fogadják meg azokat a tanácsokat, amelyek hiányolják az önök elképzeléseibõl az exportfejlesztési lehetõségeket tágító intézkedéseket.
6. Vonják vissza család- és ifjúságellenes lépéseiket, mert ezzel az ország közép- és rövid távú felemelkedésének alapjait semmisítik meg.
7. Szellemi elõdjük példáját követve, állítsák feje tetejérõl a talpára gazdaságpolitikájukat; vagyis elõször mutassák be a parlamentnek a beígért hároméves - az önök nyelvén: modernizációs programnak mondott -, középtávú gazdasági tervüket, ezután terjesszék elénk az új családi és szociális ellátó rendszerre, valamint az államháztartás reformjára vonatkozó törvényjavaslataikat, és csak ezután kezdeményezzenek vitát a fentiek fényében szükségesnek mutatkozó megszorító intézkedésekrõl. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.)
Tisztelt Ház! A Fidesz parlamenti frakciója nem fogadja el azt a gyógymódot, amit a kormány ajánl. Ezt a gyógymódot akkor sem fogadnánk el, ha a diagnózisban egyébként egyetértenénk, ugyanis a kormány által javasolt gyógymód minden bizonnyal a beteg halálát jelentené.
A magyar társadalmat az MSZP-SZDSZ-kormány politikája falhoz állította, s többé nincs hová hátrálnia. Az ország nem hiszi el, hogy szükség van a tervezett intézkedésekre, ezért mindenki védi, amit tud - a gyermekek pedig nem tudnak védekezni, és a végén bizonyosan rajtuk csattan majd az ostor.
Egyetlen kormány sem mondhat le a középosztály megsegítésérõl. Mindannyian tudjuk, hogy valójában az õ vállukon nyugszik az ország. Õket abban a helyzetben kell tartani - ha kell, az ország minden erejét megfeszítve -, hogy el tudják kerülni a szegénysorba süllyedést. Ha a szakmunkásokat, a tanárembereket, a hivatali dolgozókat, a fiatal családosokat önök belenyomják a szegénységbe, és annak esélyét is elveszik tõlük, hogy becsületes munkával, tisztességesen nevelhessék gyermekeiket, hogy erejüket megfeszítve ötrõl hatra jussanak, nos, akkor lesz itt igazi csõd, akkor majd lesz itt összeomlás!
Tisztelt MSZP-SZDSZ-kormány! A szegényekkel való szolidaritás nem azt jelenti, hogy egyre több embert taszítunk ebbe a sorba, hogy személyesen is átérezhessék más szegényemberek helyzetét... (Derültség a jobb oldalon.)
Tisztelt Ház! Még emlékezhetünk, hogy néhány évvel ezelõtt az "Európa" szó a felemelkedés, a jólét reményét jelentette a magyar választóknak. Ma önök arról beszélnek, hogyha az ellenzék és az ország közvéleménye nem is, de Európa önökkel van. Ez ugyan szakmai érvnek kevés, de ahhoz elegendõ, hogy Európát hivatkozási alappá silányítva a megszorító intézkedésekhez, elvegyék a kedvünket Európától, és e szót lassan a kenderkötéllel szinonim szóvá tegyék számunkra.
A kormánynak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy kevés csak a gazdasági intézményeket európaivá tenni, úgymond modernizálni. Ahhoz, hogy Magyarország elfoglalhassa az õt megilletõ helyet az európai népek körében, polgártársainkat is hozzá kell segíteni, hogy testben, lélekben és szellemben képesek legyenek európai polgárok lenni. A felemelkedést biztosító kultúrától és oktatástól elzáró, családokat szétverõ és elnyomorító, a munkába vetett bizalomtól és hittõl megfosztó gazdaságpolitikával nem lehet Magyarországot bevinni az Európai Unióba.
Tisztelt Ház! A kormány elõszeretettel hivatkozik arra, hogy úgymond, az ország jövõje érdekében teszi meg család- és ifjúságellenes intézkedéseit. Az ország jövõje azonban, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, nem elvont valami: a jövõ itt van, a mai háromhónaposok, háromévesek és harmincévesek személyében és fizikai valójában. Nem lehet õket rájuk hivatkozva lehetetlen helyzetbe hozni!
Az önök lépéseit az a meggyõzõdés vezérli, hogy a gazdasággal kell valamit kezdeni, ha belerokkannak is az emberek és a családok. A mi meggyõzõdésünk ennek az ellenkezõje: a mi hitünk szerint az emberekkel és a családokkal kell kezdeni valamit, hogy ne omoljon össze a gazdaság.
Tisztelt Ház! Az MSZP-SZDSZ-kormány tagjai azt mondják, hogy felemelt fejjel vállalják gazdaságpolitikai lépéseiket. Ez ismerõsen cseng fülünkben, hiszen még emlékszünk arra, amikor a nyolcvanas évek közepén az MSZMP vezetõi felemelt fejjel vállalták az ötvenes éveket. Mi azt kérjük a kormánytól, hogy az indokolatlan büszkeség és a saját oktalan vakmerõségüktõl való meghatódás helyett, ha fejleszegve is, de vonják vissza elénk terjesztett javaslataikat.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban és Szöllõsi Istvánné részérõl.)