DR. KÓNYA IMRE (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Az MSZP-SZDSZ-kormány koalíciós miniszterelnök-helyettesének felszólalását követõen úgy vélem, akkor járok el helyesen, hogyha eredeti témámtól eltérõen nem a csomag tartalmi kérdéseivel foglalkozom, hanem formai megközelítéssel, a döntéshozatal módjával, illetõleg az egész kormányzás módjával. Teszem ezt egyébként a javaslattétel szándékával is, bízva abban, hogy miniszter úrnak a dicséretét és megelégedését ugyanúgy ki fogom vívni, mint Kádár Béla képviselõ úr kivívta javaslataival. (Derültség a bal oldalon.) Nem az irigység beszél belõlem... (Derültség a bal oldalon.).., hanem valóban az, hogy eleget tegyek a konstruktív ellenzékiség fogalmának.
Komoly kérdésrõl van szó ugyanis, tisztelt hölgyeim és uraim, mert úgy vélem, hogy az a kormányzás, amit az MSZP-SZDSZ-kurzus alatt tapasztaltunk ez alatt a majdnem egy esztendõ alatt, nem olyan kormányzás, amely egy demokráciában szokásos. Demokráciában az a szokásos, hogy száz napot kérnek a kormányzással megbízottak, és utána a száz nap elteltével teljes sebességgel megkezdõdik az ügyek intézése.
Ezzel szemben, ugye, hallottuk, hogy az MSZP-SZDSZ nem kért száz napot, ennek dacára teljes sebességgel megkezdõdött - no, nem az ügyek intézése, hanem az egymás ellen történõ háborúskodás, szinte az elsõ pillanattól kezdve. Nem a két pártról van itt szó kizárólag, nem a koalíciós pártok egymás közötti háborúskodásáról, hanem háborúskodott itt, hölgyeim és uraim, mindenki mindenki ellen, részben a koalíciós pártok egymás között, de az egyes pártokon belül a különbözõ irányzatok és egyes személyek hatalmi harcot folytattak. A háborúskodásnak a legszebb példája pedig alighanem az volt, amit a miniszterelnök magánháborúja jelentett saját pénzügyminisztere ellen.
Mindez, én úgy vélem, együttesen vezetett oda, hogy nem maradt energia ahhoz, hogy az ország ügyeit intézzék önök, hölgyeim és uraim, akik a kormányban ülnek, és akik a kormányzópártok soraiban mindezt tétlenül viselték.
Nem maradt energia az ország ügyeinek intézésére, és akkor egyszercsak egy szomorú vasárnap a pénzügyminiszter úr hirtelen döntést hozott, és az ország nyakába zúdították ezt a megszorító csomagot. Így döntések, hölgyeim és uraim, demokráciában nem születnek! Itt semmiféle egyeztetés nem volt; saját minisztériumaikat elfelejtették megkérdezni, aminek az a következménye, hogy szakmailag rossz és olyan döntés született, amihez támogatottságot nem lehet elérni. Ezt a társadalom nem támogathatja, legfeljebb rákényszeríteni lehet a társadalomra. Demokráciában, ismétlem, ilyen döntések nem születnek. A pártállamban születtek ilyen döntések; tudjuk, amikor a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság összejött, akkor egyik napról a másikra, rendszerint vasárnap, meg lehetett hozni a csomagot, csak arra kellett ügyelni, hogy idõben kiszivárogtassák és a pártszervezetek megtudják, hogy mibõl kell bespejzolni, mert az áremelkedés elõtt még jó, ha bespejzolunk.
Hölgyeim és Uraim! Nem vagyunk a pártállamban, elmúltak már azok az idõk - elnézést kérek, egy mondattal hadd fejezzem be -, azok az idõk, amikor alattvalóként lehetett kezelni az állampolgárokat.
(13.40)
Ma már az ország polgárai valóban állampolgárok, jogaik vannak, szerzett jogaik. A szerzett jogokat nem lehet fölülrõl visszavonni egyik pillantról a másikra. Ezzel a csomaggal önök szerzett jogokat érintenek. Az ellenzék ezt nem fogja tudomásul venni. A parlamenti vitában mindent meg fog tenni az ellen, hogy önök a szerzett jogokat elvonhassák az állampolgároktól. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)