DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Öngyilkos az a nemzet, amelyik a jelen szorításában feláldozza a jövõjét. A kormány immár tételesen is benyújtott elképzelései között számos olyan elem van, amelyek ezt a kijelentést kikényszerítik, és az elvont igazságok világából napjaink aktualitásába hozzák. Ha a kormány ezen elképzelései megvalósulnak, a magyar nemzet életében emberöltõkre szóló torzulásokat okoznak. Mégpedig demográfiai katasztrófát, a középrétegek lecsúszásával pedig társadalomszerkezeti deformációt.
Milyen jövõt jelent a magyar nemzetnek a család védelme helyett a család rombolása? Oda jutottunk, hogy szembeötlõ és elhazudhatatlan a kapcsolat a vállalt gyermekek száma és a szegénység mértéke között. A családtámogatás biztonsága, az abba vetett bizalom most megrendül. A jövõ ez irányú, hosszú távú kiszámíthatósága illuzórikussá vált. Ennek pedig tragikus népesedési következményei lesznek, mert a most meg nem született gyermeket nem lehet majd visszamenõlegesen megszülni; a most meg nem született gyermek nem fog húsz év múlva szülni; és a most meg nem született gyermek nem fog adót és tb-járulékot fizetni, nem fogja önöket, minket, a magyar nemzet ma fiatal és középkorú korosztályait öregségében eltartani.
Minden propagandisztikus fogadkozás ellenére és eminenter a nagycsaládosok esetében ez a csomag a társadalmi szolidaritás felbomlásának irányába hat. Akarva-akaratlanul a hagyományos családmodell ellen irányul, ahol az apa keres és az anya otthon gondoskodik a gyermekekrõl, hiszen ez a többgyermekes családok gyakori életformája, aminek a további egyértelmû megterhelése minden bizonnyal hatni fog a szülési kedvre, tovább rontva amúgy is rossz népesedési helyzetünket.
Erkölcsi szempontból is botrányosnak tartjuk, hogy a kormány tervezett intézkedéseivel mintegy arra presszionálja a szülõket, hogy ha meg akarják kapni azt a kis pénzt, amit eddig kaptak, akkor formálisan el kellene válniuk. Mi ez, ha nem a családok bomlasztása?
A jövõ feladásának másik jóvátehetetlen pontja a középrétegek lecsúszásából következõ társadalomszerkezeti torzulás. A magyar nemzet történelmének egyik tragikuma éppen az volt - már 1848-ban is -, hogy nem volt megfelelõ polgárságunk. Ami mégis létrejött, a középosztályt pedig a második világháború után minden eszközzel megpróbálták eltüntetni.
A rendszerváltoztatás idején a lassan-lassan bimbózó, kihajtó polgárságra úgy jön ez a márciusi csomag, mint virágzó fára a tavaszi fagy. Mi lesz a következménye annak, ha a most még tíz körömmel kapaszkodó, ereje végsõ megfeszítésével a fennmaradásért még küzdõ középrétegek lezuhannak? Noha nyilvánvalóan sokkal könnyebb és olcsóbb a még kapaszkodó középrétegeket megtartani, mint a lecsúszottakat felhozni. Ennek gazdasági, szociológiai és pszichológiai okait azt hiszem, nem is szükséges fejtegetnem. Erõs, anyagilag és erkölcsileg független, domináns középrétegek, polgárság nélkül nincs civil társadalom. Enélkül pedig valójában nincs reális, garanciális alapja magának a polgári demokráciának sem.
Milyen társadalomszerkezetet eredményez mindez? Fent egy kis létszámú, szinte korlátlan hatalmú csoport, lent pedig a társadalom óriási többségét kitevõ, egzisztenciálisan kiszolgáltatott tömeg, valamiféle massa damnata. Ez pedig Dél-Amerikára emlékeztet, és nem Európára.
Természetesen mi nem vitatjuk, hogy szükséges szembenézni a realitásokkal, szükséges a határozott államháztartási reform, de hol vannak a kormány improvizatívnak tûnõ ötleteit bizonyító erõvel alátámasztó hatásvizsgálatok? Hol van itt az átgondolt jövõkép? Hol van, nem is a mi ellenzéki, de legalább a kormánypárti Népjóléti Minisztérium által kidolgozott alternatívának a meghallgatása, mérlegelése? És hol van József Attila ma is oly aktuális követelése, hogy a "nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk". Remélem, tovább nem lesz szükséges idéznem.
Tisztelt Ház! Mi, kereszténydemokraták a jelen szorításában, az immár valóban súlyos helyzetbe sodródott ország szolgálatában nem félünk a népszerûtlen, de elkerülhetetlenül szükséges lépések iránti lojalitástól. De a magyar nemzet jövõjének bármi ürügyön való feladásának ellene mondunk.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
(14.00)