BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben van napirend után a megszólaló, mert fáradt a képviselõ, nagy részük távozik is, fáradt a hallgató, esetleg a tévénézõ is. De néhány percre szeretném igénybe venni a figyelmüket.
A mohi atomerõmûrõl szeretnék beszélni, amelyik rendkívüli izgalmakat vált ki a magyar társadalomban - fõleg azok körében, akik látják is az épülõ atomerõmûvet. Az 1991-ben félbehagyott atomerõmû építését a szlovák kormány újra tervezi. Arról volt szó, hogy EBRD-hitelt vesznek föl, még részben most is szó van róla. Sajnos közben fölvetõdött egy orosz hitel lehetõsége is. Az igazi meglepetés vagy rémkép a legutóbbi idõben került napirendre, amikor is a Skoda-Praha nevû cég jelentkezett, hogy 30 százalékkal olcsóbban meg tudja építeni az atomerõmûvet, mint ezt az EBRD-hitel lehetõvé tette volna.
A magyar kormány látványosan nem foglalkozott vagy keveset foglalkozott, vagy ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, úgy foglalkozott az erõmûvel, hogy nem vettük észre.
A budapesti közmeghallgatásra is tulajdonképpen egy váci környezetvédelmi csoport hívta fel a minisztérium figyelmét. Sõt az ismeretterjesztõ anyagokat is ez a környezetvédõ csoport küldte meg a kormánynak. Itt a parlamentben errõl már volt is szó.
A kérdésekre, interpellációkra adott válaszban mindig azt hallottuk, hogy a kormány még nem alakította ki a hivatalos álláspontját az atomerõmûvel kapcsolatosan.
(15.10)
Azért is különösen zavaró volt ez, mert a szomszédos Ausztriában egy egész népmozgalom alakult az atomerõmû építésének befejezése ellen: környezetvédelmi csoportok több mint egymillió aláírást gyûjtöttek annak érdekében, hogy az atomerõmû építését ne fejezzék be, illetõleg hogy ne atomerõmûként helyezzék üzembe; Vranitzky kancellár fél milliárd schilling támogatást ígért Szlovákiának, hogyha gázüzemû erõmûvet építenek az atomerõmû helyén; Ausztria azzal fenyegetõzött, hogy kilép a Közép-Európai Fejlesztési Bankból, hogyha a bank hitelt ad Szlovákiának - és így tovább.
Meg kell jegyeznem, hogy Bécs ettõl az épülõ atomerõmûtõl mintegy 150 kilométerre helyezkedik el, nyugati irányban, tehát nem fõszélirányban, Budapest meg mintegy 82 kilométerre van, fõszélirányban, ugyanis ebben a térségben az északi szél a meghatározó. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az Ipoly-völgy kevesebb mint 30 kilométerre van ettõl a területtõl - és erre céloztam bevezetõmben, amikor azt mondtam, még jobban aggódnak azok, akik látják is ezeket az égnek meredõ kéményeket.
A magyar kormány továbbra is hallgatott. Az azóta megkötött szlovák-magyar alapszerzõdésben egyetlen szó sincs az atomerõmûrõl. Az a többször hivatkozott 9. § - a parlamentben is elhangzott jónéhányszor - egyáltalán meg sem említi az atomerõmûvet, tehát erre hivatkozva nekünk nem nagyon lehet nagyobb biztonságunk.
Persze, azt is meg kell jegyeznem: azt sem tudjuk, hogy a szlovák kormány tulajdonképpen hogyan értelmezi ezt a 9. §-t - mert, mint tudjuk, értelmezési viták is vannak az alapszerzõdés körül.
Közben megszületett a magyar kormány hivatalos álláspontja, amit szó szerint szeretnék idézni - mert klasszikusokat szó szerint: "Magyarországnak az az érdeke, hogy az elérhetõ legmagasabb európai biztonsági szabványok mellett mûködjön az atomerõmû." Tehát a magyar kormány nem kíván sem Ausztriához, sem pedig a környezetvédelmi csoportokhoz csatlakozni, és úgy véli, hogy ennek az atomerõmûnek meg kell épülnie, csak a biztonsági elõírásokat kell betartani.
A múltkor, egy külügyi államtitkári válaszban elhangzott megjegyzés - miszerint tárgyaltunk Ausztriával, de ez a probléma nem került szóba - nem megnyugtató. Nem megnyugtató, mert nem tudjuk, mirõl folyt akkor a tárgyalás, hogyha ez az atomerõmû így nem került szóba.
Idõközben a kormány... - illetve lehet, hogy nem a kormány, hanem önmûködõ akció volt: egy környezetvédelmi csoport is jelentkezett Magyarországon, amely támogatja az épülõ atomerõmûvet, sõt, mint tudjuk, parlamenti képviselõt is sikerült kamera elé hívni és támogattatni vele ezt az atomerõmûvet.
A tragikus fordulat tulajdonképpen az utóbbi hetekben következett be, amikor az elõbb említett cseh ajánlat megszületett. Ehhez tudnunk kell: ez a cseh ajánlat úgy született meg, hogy Meciar miniszterelnök úr bejelentette, Szlovákia nem kívánja teljesíteni az EBRD által ajánlott feltételeket. Két lényeges feltétel van tulajdonképpen. Az egyik az, hogy 30 százalékkal meg kell emelni az elektromos áram árát Szlovákiában, mert túl alacsony; a másik pedig, hogy annak a bizonyos apátszentmihályi erõmûnek a két blokkja, ami régebbi típus, bezárjon 2000-ig. Ezt Szlovákia nem kívánja teljesíteni. Ez érthetõ is, tekintettel arra, hogy ha Szlovákia egy nagy hitelt vesz föl, akkor neki törlesztenie kell elektromos árammal - és ezt az elektromos áramot valahol meg kell termelni. Ez ilyenformán érthetõ - csak azt nem tudjuk, mi lesz a mi biztonságunkkal.
Az európai felháborodás eléggé hangos volt, bár Magyarországon nem voltak igazán nagy hullámai. Hivatalos emberek szájából lehetett hallani olyan kijelentést, hogy "ilyen megbízhatatlan társaságnak egy fillért sem!", illetõleg olyat, hogy nem kíván az EBRD ebben az ügyletben részt venni.
A magyar kormány hallgatása most már sokkal tragikusabb, mint eddig. Most már az a hõn áhított nagy biztonság is veszélybe került, amit a legfontosabb feltételként jelölt meg a magyar kormány.
Tudnunk kell azt, hogy Csehszlovákia sokkal aktívabb volt annak idején az atomerõmû-építésekben, mint bármelyik szocialista ország. Olyannyira, hogy Szlovákia saját atomerõmû-fejlesztési programba kezdett, sõt, Apátszentmihályon építettek is egy atomerõmûvet, ami egészen rövid ideig mûködött, majd egy baleset folytán bezárták - a szétszerelése most folyik. Nem tudjuk - végül is eléggé szigorúan õrzött titkokról van szó -, hogy a cseh fél most együttmûködve az orosz féllel - ami feltételezhetõ -, vagy együttmûködve nyugati cégekkel, amelyekkel saját atomerõmûvet épít Csehországban, vagy saját fejlesztésbõl kívánja ezt az erõmûvet befejezni.
Mindenképpen aggasztó: nem biztos, hogy azok a bizonyos biztonsági elõírások meglesznek.
Ezután - természetesen nem mostani választ várva, hanem inkább gondolkodást kérve, együtt megalkotva a választ - meg kell kérdeznem: készül-e, készült-e hatástanulmány a veszélyeztetett területek védelmére. Egy baleset ugyanis, mint tudjuk, veszélyezteti a Duna-menti sûrûn lakott területeket, üdülõövezeteket, többek között Gyõr, Komárom, Esztergom, Vác térségét is; természeti értékeinket: az Ipoly-völgyet, a Börzsönyt, a Duna-Ipoly környezetvédelmi területet és a többit. Mivel egy baleset esetén - nem kell ám itt egy Csernobil-típusú atomerõmû-balesetre gondolni, hanem elegendõ sugárzó anyagnak a vízbe kikerülése is - megfertõzõdhet egész Budapest és Budapest környékének ivóvízbázisa. Itt vannak a kutak, a Duna mentén. Készült-e tanulmány arra, hogyan lehet biztosítani egy ilyen esetben Budapest vízellátását?
Számol-e azzal a magyar kormány - mivel számolnia kellene -, hogy normális mûködés esetén az Ipoly-völgy ingatlanértékei csökkenni fognak? Ezen területeken az emberek megélhetési lehetõsége csökkenni fog, ugyanis mezõgazdasági termékeiket - elsõsorban málnatermelésrõl van szó - a világpiacon valószínûleg nem tudják eladni. Ebben az esetben õk valószínûleg kártérítésre tartanának igényt. Ez a kettõ együtt elég komoly hatás. Nagyon sok apró faluról van szó. Szerepel-e az építés, a mûködés költségei között biztosítási összeg arra az esetre, hogyha valami baleset történnék, és kártéríteni kellene azokat, akik kárt szenvedtek ebbõl adódóan.
Nem tudjuk - úgy tudjuk, még a szlovák kormány sem -, hogy a hulladékok elhelyezése hol, milyen módon történik. Nem mindegy. Most nem arról akarok beszélni, hogy az a terület, ahol az erõmû épül, szintén fõleg magyarok lakta terület, de rendkívül közel van a magyar határhoz, és ez mindenképpen közös ügyünk.
Ezeket a kérdéseket tulajdonképpen folytathatnám, de nem kívánom folytatni. Nem kívánom, mert jelzem: nem várok választ - fõleg nem gyors, rögtönzött választ - ezekre a kérdésekre. Oly mértékben nemzeti érdekeinkrõl van ugyanis szó, hogy csak fel szeretném hívni a kormány figyelmét: álljunk neki, gondoljuk végig, hogy mi a legkevésbé rossz megoldás - mert attól félek, jó megoldásról már nem nagyon lehet beszélni. Ha azonban ezt nem találjuk meg, akkor olyan helyzet teremtõdhet Magyarországon, hogy az ország lakosságának mintegy 40 százaléka érezheti állandóan veszélyeztetve magát az atomerõmû által.
(15.20)
Ez pedig biztonságunk szempontjából rendkívül fontos kérdés. Szeretném, ha ezt együtt, rövid idõn belül meg tudnánk tenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak ebben a késõi idõben. (Taps.)