KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Bár hangsúlyozta, hogy nem kíván most azonnali választ a kérdésére, én úgy gondolom, hogy a korrektség, a kép teljessége kedvéért és az õszinte aggodalmat tükrözõ okfejtése is megérdemli, hogy bizonyos dolgokra mégis reagáljak.
Mindenekelõtt azzal kapcsolatban, hogy mi motiválja a magyar kormány magatartását. Abban, ami képviselõ úrnak úgy tûnik, hogy tétlenség - és amire persze ennél sokkal sértõbb jelzõk is elhangzottak már ebben a Házban - ez "a feltartott kéz politikája", mondták a Fidesz szónokai -, a magyar kormány magatartását ebben a kérdésben a következõ tényezõk befolyásolják:
Az elsõ az a tény, hogy Magyarországnak sem nemzetközi jogi, sem gazdasági, sem más eszköze nincs a mohi atomerõmû befejezésének a megakadályozására. Mi nem tudunk fenyegetõzni azzal, hogy kilépünk valahonnan, ahol nem vagyunk tagok. Nem tudjuk fenyegetni Szlovákiát azzal, hogy nem kap tõlünk hitelt az atomerõmû építésének befejezésére, hiszen nem is kért tõlünk ilyen hitelt, és nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy ilyet egyáltalán felajánlanánk. Arra sincs igazából befolyásunk, hogy mondjuk, az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank adjon vagy ne adjon hitelt erre, nem beszélve Csehországról vagy Oroszországról.
A második dolog: tudomásul kell vennünk, ez is a realitásokhoz tartozik, hogy a térség, illetve Európa országainak többsége a kérdésben vagy semleges, vagy atomerõmû-párti, annál is inkább, mert többnyire maguk is üzemeltetnek, jóllehet ennél biztonságosabb és korszerûbb erõmûveket. Magyarország is azon országok sorába tartozik, ahol ráadásul hasonló technológiával mûködõ atomerõmû van Pakson. Tehát bizonyos értelemben azt mondom, nemcsak eszközeink nincsenek a megakadályozásra, de talán még erkölcsi alapunk sem nagyon van éppen emiatt, hogy valami vehemens módon tiltakozzunk.
Ausztria, amit képviselõ úr joggal emleget példaként, más helyzetben van. Ausztria lemondott az atomenergia békés célú hasznosításáról, nem mûködtet atomerõmûvet, tehát ebbõl a helyzetbõl az erkölcsi alapja más, mint Magyarországnak, ráadásul mint az Európai Unió - jóllehet új, de mégiscsak teljes jogú - tagja, rendelkezik olyan lehetõségekkel, amivel mi nem rendelkezünk.
Nos, ezek elõrebocsátásával a magyar kormánynak akkor valóban nincs más lehetõsége, mint ez a megalkuvónak tûnõ álláspont; ha megakadályozni nem tudja, akkor nem demonstrációkat szervez vagy aláírást gyûjt - amely nagyon szép dolog, és természetesen nem kormányzati szervezetek, társadalmi szervezetek ilyet csinálhatnak és csinálnak is, a kormánynak nyilván ez nem lehet feladata, eszköze sem -, akkor a magyar kormány számára valóban csak az a lehetõség marad, hogy lehetõség szerint elérje a legbiztonságosabb üzemeltetés feltételeinek a megteremtését. Ennek érdekében folytattunk és folytatunk konzultációkat, megbeszéléseket részben kormányzati szinten, részben a parlament környezetvédelmi bizottsága is folytatott már ilyet, illetve az Országos Atomenergia Bizottság is rendszeres konzultációkat folytat.
Még egy dolog, amire szeretnék reagálni: képviselõ úr felvetette, hogy az alapszerzõdés nem rendelkezik errõl a kérdésrõl. Valóban, ez a kérdés nem alapszerzõdésbe való. Én úgy gondolom, nem lehetett semmilyen reményünk arra, hogy amikor ez az egész atomerõmû-kérdés az utóbbi hónapokban Magyarországon felvetõdött - jóllehet ez évekig épült, de korábban valamilyen okból ez nem jelentkezett Magyarország számára problémaként; nem emlékszem, hogy az elõzõ kormány foglalkozott volna a kérdéssel, bár lehet, hogy csak én nem tudok róla -, tehát reális esély arra, hogy az alapszerzõdésbe ezt konkrétan bevegyük, nyilván nem lett volna. Van viszont az alapszerzõdésben elég részletesen szó a környezetvédelmi együttmûködésrõl. Én úgy gondolom, hogy ez ide tartozó kérdés, tehát ilyen értelemben nem áll helyt teljesen az az állítás, hogy az alapszerzõdés nem biztosít bizonyos lehetõségeket.
A kormány számára most valóban az a feladat - és ebben nagyon szívesen vesszük mindenkinek a közremûködését, mert ez valóban egy olyan ügy, ami hatpárti konszenzust igényelhet és ez létre is jöhet, hiszen képviselõ úr aggodalmait nem vitatom -: a megoldás módját kell megtalálni, hogyan lehet ezeket a veszélyeket a legminimálisabbra szorítani. A kormány nyitott az együttmûködésre nemcsak a parlamenti pártokkal, hanem természetesen a szakmával is.
Pál László kollégámmal, aki nemcsak ipari és kereskedelmi miniszter, hanem az Országos Atomenergia Bizottság elnöke is, már megegyeztünk, hogy néhány megjegyzéssel õ is kiegészíti az általam elmondottakat. Köszönöm szépen.