DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, igen tisztelt elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A büntetõeljárás-jog módosításáról beterjesztett törvényjavaslatnak a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja megállapítása szerint ugyanaz a gyermekbetegsége ismerhetõ fel, mint a többi eljárásjogi törvény módosításánál is található hiányosságok, nevezetesen, hogy ad hoc jellegû ez a módosítás, ami a büntetõeljárás-jog egyes szakaszainak módosítását illetõen egy elfogadhatatlan kiindulási pont, hiszen egy egységesen átgondolt büntetõjogi rendszerbe tulajdonképpen oda alig-alig beilleszthetõ elemek kerülnek, ami egyértelmûen az egész büntetõeljárás-jog jelentõs kárára lesz.
Az átfogó koncepció hiánya különösképpen érezteti hatását egy olyan eljárásjogi módosításnál, ahol már az európai jogharmonizációs törekvéseknek is érvényesülniük kellene. Márpedig önmagában az európai jogharmonizációs törekvésekben meg kell jelennie egy idegen jognak, és ehhez hozzá kellene idomulnia a magyar jognak. Ha a magyar jog maga is szertefolyó és millió elemet tartalmaz, akkor ez a jogharmonizációs kötelezettség tulajdonképpen igényesen nem teljesíthetõ.
Külön kiemelném, hogy a büntetõeljárás-jogi szabályok módosításánál egyáltalán nem voltak tekintettel a jogalkotók arra az igen lényeges körülményre, hogy az átmeneti idõszak átmeneti rendelkezéseket követelne, és az átmeneti rendelkezések hiánya az igazságosság érvényesíthetõségének a hiányát fogja elõidézni, tehát az alapvetõ büntetõjogi elvek sérelmét fogja okozni.
Külön kiemelném, hogyha valaha lenne értelme a Házszabály 100. §-a alkalmazásának, tehát egy olyan tárgyalási rend kialakításának, ahol elõször a törvényjavaslat elvei kerülnek megvitatásra, úgy gondolom, akkor ez mindenképpen az eljárásjogi rendszerek kialakításánál kerülhetne szóba, márpedig itt most egymás után tárgyaljuk a büntetõeljárás-jog, a polgári eljárás-jog, a cégbírósági eljárás eljárásjogi szabályait, egyértelmû tehát, hogy ebben az esetben a Házszabály 100. §-ának alkalmazásával lényegesen elõrébb lehetett volna jutni az egész jogi rendezés lényegét illetõen.
Külön kifogásoljuk, hogy a beterjesztett módosítások elégtelenek, hiszen lényegét tekintve a kor kihívásaira semmilyen választ sem adnak. Hogy világossá tegyem a Független Kisgazdapárt ezzel kapcsolatos kifogásait, hadd utaljak arra, hogy az európai jogharmonizációs kötelezettségek nincsenek összehangolva a magyar közerkölcs követelményeivel. Így megemlíthetném, hogy a magyar közerkölcs éppen az állandóan szaporodó súlyos emberellenes bûncselekmények hatására felveti a halálbüntetés alkalmazhatóságának kérdését, de mi még addig sem jutottunk el a jogharmonizációs törekvéseinkben, hogy a büntetõeljárás-jog rendszerébe beilleszthessük az Alkotmánybíróságot. Az Alkotmánybíróság és a Legfelsõbb Bíróság hatásköre jelentõs kérdéseket illetõen nincs megfelelõen elkülönítve. Az elvi iránymutatás köre nem egyszer nincsen úgy elhatárolva, hogy meg lehetne állapítani, adott esetben az Alkotmánybíróság miért kíván a legfelsõbb bírósági hatáskör egyes elemeit illetõen annak helyébe lépni, szinte Legfelsõbb Bíróságként is eljárni. Tehát úgy gondolom, hogy ezeket a jogi kihívásokat semmilyen értelemben nem tolerálja ez a törvény. Ha megvizsgáljuk azt, hogy - mondjuk - a politikai hatalom visszaéléseit a társadalommal szemben az eljárásjogunk vajon részesíti-e valami olyan védelemben, ami már a kor kihívásainak felelne meg, akkor egyértelmûen meg kell állapítani, hogy az eljárásjogunk módosítgatói itt is elmaradtak a kor követelményeitõl.
Nem azt állítja a Független Kisgazdapárt, hogy soha nem lehet eljárásjogi rendszereket szakaszonként vagy kisebb egységenként módosítani, de most már olyan gyakorlatává vált ennek a Háznak, hogy mindent állandóan toldozgasson, foltozgasson, módosítgasson, ami az én megítélésem szerint a színvonalas jogi munka kárára van.
Legyen szabad külön kiemelnem, hogy a gazdasági hatalom nemzetellenes bûncselekményeire vonatkozólag sincs semmilyen kádencia sem a büntetõjogi módosításokban, sem a büntetõeljárás-jogi módosításokban. A politikai, gazdasági, társadalmi szervezetek vezetõinek összefonódásából keletkezõ bûncselekményekkel kapcsolatban sem nyújt semmiféle védelmet. Ugyanez áll a korrupciós bûncselekményekre, a bonyolult gazdasági bûncselekményekre. Az új közerkölcs és a büntetõjog, valamint az eljárásjog alapvetõ elveire nézve nem ad semmiféle útmutatást ez a büntetõeljárás-jog, és olyan kérdésekkel sem foglalkozik, hogy például könnyíteni, gyorsítani akarja a büntetõeljárás- jogot, ugyanakkor a becsület védelme vonatkozásában nem hajlandó észrevenni, hogy a jelenlegi hatalmi konstrukciók között a becsület védelmének hatékony büntetõjogi védelme nem megoldott.
Úgy gondolom, hogy a bûnüldözõ szervek részvétele a gazdasági hatalmi harcban sincs megfelelõen kiiktatva az összeférhetetlenségi és egyéb szabályokkal.
(16.20)
Ha a bûnüldözõ szervek alkotmányellenes részvételét figyelemmel kísérjük a politikai erõk alkotmányos eszközökkel vívott harcában, akkor látni fogjuk, hogy az egész büntetõeljárás-jog módosítása milyen óriási állóvizet kavart fel. Hogy ennek érzékeltetésére még egy nagyon kézenfekvõ példát mondjak, tulajdonképpen a jó szándék a büntetõeljárás-jog módosítása kapcsán nagyon súlyos alkotmányellenes magatartássá fordul, hiszen a néprészvétel és a társas bíráskodás elve mindenképpen egy olyan terület, amelyet modernizálni kell, és a szocialistának mondott büntetõjogi elméletbõl a piacgazdasági keretek törvényes eszközeivé kell átalakítani. De ehhez nem lehet úgy hozzányúlni, hogy a törvény egyes rendelkezéseit módosítjuk, ugyanakkor az alaptörvényhez nem nyúlunk hozzá. Hadd emlékeztessem az igen tisztelt Házat arra, hogy a hatályos alkotmány 46. §-a értelmében a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökbõl alakított tanácsokban ítélkeznek. Igaz, ez után azt mondja az alkotmány 46. §-a, hogy a törvény e szabálya alól kivételt engedhet, de miután az alkotmányos konstrukció a társas bíráskodás elve és törvény csak kivételt engedhet, ebbõl fakad az, hogy a társas bíráskodás elvét csak rendkívül szûk keretek között lehet áthágni. Nem lehet azzal megmagyarázni mindent, hogy a törvény megengedi most a társas bíráskodás elvének áthágását is.
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a Független Kisgazdapárt nem helyesli a társas bíráskodás szûkítését és a bírósági eljárás gyorsítását. Egyszerûen arról van szó, hogy az alkotmányosság védelme mindennél fontosabb, és az egy megengedhetetlen dolog, hogy érvényes alkotmányos rendelkezésekkel szemben az a tárca, amelyiknek éppen eszébe jut, súlyos alkotmányossági sérelmeket okozva átalakítsa az egész jogrendünket, anélkül, hogy bárki hozzányúlt volna az alkotmányos rendelkezésekhez.
Itt külön is ki kell emelnem azt, hogy a vétségi eljárások számának nagyarányú növekedése mindenképpen nagyon káros jelenség a büntetõeljárás-jog területén, hiszen a vétségi eljárások számának növekedésével és a vétségi eljárásoknak a társas bíráskodás elvébõl való kiemelésével lényegében olyan helyzet teremtõdik, hogy egyrészt az alkotmányellenes eljárások száma nagyon nagy mértékben növekszik; másrészt pedig úgy gondolom, hogy a vétségi eljárásoknak az az egyszerûsített kezelése, amelyre majd késõbb rá fogok mutatni, hogy ugyancsak az eljárásjog módosításával milyen további jogrendszeri problémákat vet fel, nem elfogadható. El kell mondjam, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint nem lehet azt elfogadni, hogy a büntetõeljárások egyszerûsítése következtében a vádlottak egy igen tekintélyes hányada ne kerüljön a bíróság elé, hanem mintegy a bíróság kikerülésével úgy szülessenek meg sorozatban a büntetõítéletek, hogy a bíró ne is lássa a delikvenst, akinek az ügyében ítélkezik. Ez olyan sötét, már megbocsássanak, de a kommunista igazságtalanságokon is túltevõ újabb, még igazságtalanabb rendelkezéseket és eljárásokat fog produkálni, ami az én megállapításom szerint egész egyszerûen ellehetetleníti a jogállamiság kialakulását.
Külön kiemelném azt, hogy az igazi jogi igényesség úgy volna védhetõ, ha a vétségi eljárásokat szüntetnénk meg, és azok kerülnének át a büntetõbíráskodásnak egy valamennyiünk által sokkal inkább figyelemmel kísérhetõ és valamennyiünk által alkotmányossági vonatkozásban megnyugatóbbnak található eljárások kereteibe. Tehát én arra hivatkozom, hogy a társas bíráskodás elvétõl kezdve a büntetõeljárásnak az olyan gyorsítása, amely végül is a bíróság kikerülését és az alkotmányosság elveinek szûkítését jelenti, ez a Független Kisgazdapárt számára elfogadhatatlan.
Talán utalhatnék arra, hogy minden gyakorló jogász tudja: nem lehet az ügyeket úgy rangsorolni, hogy vannak fontos ügyek vagy vannak kevésbé fontos ügyek. Talán, ha jól emlékszem, éppen Hack Péter képviselõtársunk felszólalásában szerepelt az a megközelítés, hogy azért van nagyon nagy szükség a vétségi eljárások tárgyaláson kívüli, tárgyalás mellõzésével történõ elbírálására, mert így az igazságszolgáltatásnak több ideje marad a bonyolultabb, vitatottabb ügyek elbírálására - legalábbis így fejezte ki magát Hack Péter képviselõtársunk a 6674. oldal tanúsága szerint.
Úgy gondolom, aki gyakorló jogász, az tudja, hogy az állampolgárok számára nem léteznek fontos és kevésbé fontos ügyek, mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Úgy pedig nem lehet az eljárásjogot modernizálni, hogy már eleve az ügyek egy részét kevésbé fontos ügynek minõsítjük, lényegét tekintve kirekesztjük az alkotmányossági eljárás keretei közül, míg más ügyekre azt mondjuk, hogy ezek aztán alkotmányosak, itt már érdemes idõt is, gondot is fordítani a büntetõeljárásra, mert itt az alkotmányosság védelme fontos a mi számunkra is.
Azzal nem lehet vitatkozni, hogy az eljárás gyorsítása alapkövetelmény, hiszen ezt a jogharmonizációs törekvéseinkkel kapcsolatos európai uniós eljárások is igen fontosnak tekintik. De itt meg kell állnom egy pillanatra, ugyanis én vitatkozom azzal, hogy vajon szabad-e addig elmennünk, ameddig a mostani módosítás eljutott, nevezetesen, hogy a beismerõ vallomás egyedüli vagy ügydöntõ bizonyítékként való elfogadását is lehetõvé kívánja tenni. Itt utalnék arra, hogy a nyilvános meghallgatás intézménye a mi viszonyaink között erõsen vitatható, hiszen a vádlott a beismerõ vallomás után - még akkor is, ha a bíró az eljárás keretein belül figyelmezteti arra, hogy ha most beismerõ vallomást tesz, azt késõbb már nem vonhatja vissza - nem hivatkozhat arra, hogy nem önszántából tette a beismerõ vallomást. Úgy gondolom, hogy nekünk a büntetõeljárás modernizálásánál abból a tényleges helyzetbõl kell kiindulnunk, amibe a magyar büntetõeljárás-jog rendszere került. Itt pedig, bizony, elmúltak úgy évtizedek, hogy a vádlotti jogok semmilyen valóságos elismerésre nem kerültek. Az elmúlt évtizedekben sorozatosan találkozunk olyan beismerõ vallomásokkal, ahol utólag kiderült, hogy a valóságban semmiféle beismerõ vallomásnak nem lett volna szabad megakadályoznia az igazság felderítését, mert az elkövetõ, aki magára vállalta a bûncselekmény elkövetését, nem is követhette el a terhére rótt bûntettet ilyen, olyan, amolyan okból.
(16.30)
Tehát számos esetben kiderült, hogy a büntetõeljárás során történõ beismerõ vallomásnak nem lehet jelentõséget tulajdonítani. Úgy gondolom, nem egyszerûen az Igazságügyi Minisztérium elhatározásán múlik az, hogy egy újfajta eljárásjogi rendet kialakítva, mától kezdve kitûzik a nyilvános meghallgatást, ennek keretein belül figyelmeztetik a vádlottat, és így már semmiféle justizmord nem fog elõfordulni. Ehhez ugyanis át kellene alakítani a teljes rendõrséget, át kellene alakítani a teljes bíróságot, hiszen még ott vannak hivatalban azok a rendõrtisztek, rendõrnyomozók, akik a törvénytelenségek sorozatát elkövették, az ügyészségeken, a bíróságokon ott vannak azok az ügyészek, azok a bírók, akik a törvénysértõ ítéleteket gátlástalanul meghozták.
Úgy gondolom, nem lehet most az eljárásjogot ezeknek az ügyészeknek, bíróknak, rendõröknek a kezébe letenni, mert ahhoz az egész eljárásjogi rendszerünket át kellene alakítanunk. Meg kellett volna történnie a valóságos rendszerváltoztatásnak a rendõrségen, a bíróságon, az ügyészségen belül, hogy a beismerõ vallomásnak egyáltalán ilyen fokozott jelentõséget lehessen tulajdonítani.
Egyebekben pedig nekem személy szerint az az álláspontom, hogy a tárgyalás mellõzésével kiszabható büntetések közül a foglalkozástól eltiltás, a jármûvezetéstõl való eltiltás vagy felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kiszabni jogállami körülmények között nyilvánvalóan egyszerûen nem lehet. Ha az igen tisztelt képviselõtársaim meg fogják szavazni az ezzel kapcsolatos elõterjesztéseket, akkor vegyék tudomásul, hogy sokkal távolabbra kerül tõlünk a többpárti parlamenti demokrácia kialakíthatósága, mint azt bárki is hinné; jogállami körülmények között a büntetõeljárás ilyen módon történõ egyszerûsítésére nincsen lehetõség.
Én pont az ellenkezõ jogfejlõdési iránynak vagyok a híve, azt mondom, hogy még a szabálysértési eljárásoknak is nyilvános tárgyaláson kell megtörténni, egyáltalán a tárgyalás nyilvánosságának a kizárása az alkotmányosság súlyos sérelmét jelenti egy olyan társadalomban, ahol évtizedeken keresztül vádelvû bíráskodás folyt. Ha az ügyészség valakivel kapcsolatban kiadott egy vádiratot, teljesen függetlenül attól, hogy a vád alá helyezett ártatlanabb lehetett, mint a ma született bárány, akkor sem tudott a büntetõeljárás következményeitõl megmenekülni, mert az egész büntetõeljárásunk a vádelvre alapult.
Emlékezzenek rá, hogy milyen keserû elítélõ szavakkal szóltam már egy alkalommal e helyrõl a Visinszkij-féle büntetõjogi borzalmakról. A Visinszkij- féle büntetõjogi alapelvek abból a tényállásból indultak ki, hogy a vádirati tényállás közokirati tényállás, ennek következtében a közokiratra vonatkozó bizonyítási szabályok vonatkoznak rá. Csak úgy lehet a vádiratban foglaltakkal szemben védekezni, ahogy általában egy közokirattal szemben lehet védekezni, tehát rendkívül szûk körülmények között; amikor ráadásul megfordul a bizonyítási teher, és nem a vádlót terheli a vád bizonyításának kötelezettsége, hanem az ártatlant terheli a saját ártatlanságának bizonyítása. Tehát ez egyben jelenti az ártatlanság vélelmének feladását is.
Ez a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint összeegyeztethetetlen a mi jogfejlõdési törekvéseinkkel, ezért a Független Kisgazdapárt ebben a körben megfelelõ módosító indítványokat fog beterjeszteni.
Ilyen súlyos kifogások mellett mégis azért fogja az általa igényelt módosítások elfogadása esetén a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni, mert végül is valamit tenni kell - ezzel egyetért a Független Kisgazdapárt -, gyorsítani kell a büntetõeljárásokat, egyáltalán a büntetõeljárások területén rendet kell teremteni. A Független Kisgazdapárt az igazságügyi kormányzat egész elõterjesztését egy olyan törekvésnek tekinti, amely a jelenlegi, elfogadhatatlan merevségekbe ragadt büntetõeljárást egy jogállami fejlõdés irányába szeretné kimozdítani, és ha ezek a törekvések találkozni fognak a Független Kisgazdapárt módosító indítványaival, ebben az esetben netán még ennek az eljárásjogi módosítványcsomagnak az elfogadását is javasolni fogjuk. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)