DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Most 25 percben hallhattunk abból ízelítõt, hogy hogyan lehet egy kiinduló tételbõl egy ellenkezõ tartalmú következtetéshez eljutni. Mégsem erre reflektálva szeretnék most néhány mondatot elmondani, hanem elsõként visszautasítom azt az általánosítást, ami a felszólalás egy részében olyan tartalommal jelent meg, mely szerint milyen veszélyes vállalkozás a büntetõeljárási törvény módosítását és annak végrehajtását olyan szervezetek, rendõrök, ügyészek és bírák kezébe tenni, akik törvénytelenségeket követnek el.
Úgy gondolom, hogy ma ebben az országban ilyen hivatali rendszer nem létezik. Úgy gondolom, hogy a rendõrség, ügyészség, bíróság a törvények keretei között és az abban foglaltak szerint végzi tevékenységét.
A megjegyzéseim között el kell mondanom azt is, hogy éppen azért nem foglalkozik a törvénymódosítási javaslat a Legfelsõbb Bíróság és az Alkotmánybíróság jogállásával és hatáskörével, mert ez a javaslat nem óhajtotta felfordítani az alkotmányos rendet. Az alkotmány körébe tartozó kérdésekkel nem foglalkozott, nem is akar, majd csak az alkotmányozás keretében kerülhet sor erre. Nem akartunk teljesen átfogó, új törvényt és új kodifikációt az asztalra tenni; egy cél érdekében vizsgáltuk felül a szabályokat, nevezetesen: milyen olyan eszközöket tudunk feltárni, ami eredményesebbé, hatékonyabbá teheti a bíráskodást.
Ezért nem foglalkozunk számos olyan jogintézménnyel, amit képviselõ úr hiányolt. A fontos és nem fontos ügyek között nem differenciáltunk, egyszerû ténybeli és jogi megítélésû ügyeket ismer a tárgyalás mellõzésével végzésben kiszabható büntetések köre. Ennek bõvítése egyébként nem újkeletû, nem a '95- ös törvénymódosítás során merült fel, hanem a '92-93-ban már lefolytatott vitában az akkori kodifikációs bizottságnak is ez volt a véleménye. Úgy gondolom, hogy ez szakmai vita, a szakmában többségben vannak azok, akik e megoldásokat támogatják. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)