DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Aki hallja, adja át képviselõtársainak és a kórházakban dolgozó orvosoknak, nõvéreknek, amit most mondani kívánok. Adják át talán a Pénzügyminisztérium igen tisztelt képviselõjének is, hiszen ez a tétel, elsõsorban pénzügyi tétel és most nem hallhatja, amit mondok.
Az egész Ház - nemcsak, akik jelen vannak - súlyos mulasztásban van, súlyos tévedés áldozata akkor, amikor tavaly decemberben úgy döntött, hogy miután az idei évre nincs az egészségügynek mûködési költsége, nincs társadalombiztosítási költségvetés, átmenetileg rövid néhány hétre elfogadja azt, hogy a tavalyi költségvetés szerint finanszírozzák az egészségügy mûködtetését. A súlyos tévedés az volt, hogy csak néhány hétre gondoltunk. Azóta eltelt egy negyedév, és a társadalombiztosításnak még mindig nincs költségvetése, pedig az egészségügy finanszírozását ennek kellene fedeznie.
Ez az állapot azt jelenti, hogy ma a kórházaink és az intézményeink nominálisan - forintra, fillérre - a tavalyi összegbõl kénytelenek gazdálkodni. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy az egészségügyre fordítható társadalmi összkiadások másik nagy hányada: a beruházási és fejlesztési költségek még névértéken is csökkentek a tavalyi évhez képest. Az idei költségvetés még csak másfél milliárddal faragta le a tárca költségvetését, a most megismert pótköltségvetés már 20 milliárdot vesz el az egészségügytõl; 20 milliárdot egyedül és példátlan módon, hiszen utána már csak a mûvelõdésügyi tárca következik háromegész-néhány milliárddal, a többiek mind kisebb elvonásban részesülnek. Tehát mind a beruházási, mind a fejlesztési, mind a mûködési költségek a tavalyi, illetve annál kisebb összegben jutnak el az egészségügyhöz.
Naponta lehet olvasni kórházcsõdökrõl, naponta lehet olvasni arról, hogy mûködésképtelenné válik az egészségügy. Gondolják meg, februárban 35 százalék volt az infláció - a tavalyi februárhoz képest -, s gondolják meg, hogy az egészségügyben a forintleértékelés és az importvám azt jelenti, hogy ennek a kétszerese az infláció, hiszen a mûszerek és a gyógyszerek nagy része importból származik. Gondolják meg, hogy egy olyan kórházban, ahol a tavalyi pénzbõl kell a 70 százalékkal magasabb költségeket fizetni, mi marad a betegek tényleges gyógyítására.
Én orvos voltam 28 évig, most már kezdem sajnálni, hogy nem maradtam ott a betegek mellett, mert még mindig jobb volt, mint ezt átélni. Nem kívánhatom, hogy önök is átérezzék azt az állapotot, amikor két légzésbénult beteg között kell dönteni, hogy az egyetlen mûködõ lélegeztetõgépet ki kapja. De ha nem orvos, akkor is minden képviselõ felelõs ebben a Házban ezért az állapotért. Felelõs az a kormány, amelyik nem terjesztette be a társadalombiztosítás idei költségvetését mind a mai napig.
Törvényeink szerint a társadalombiztosítás, tehát a nyugdíj- és az egészségbiztosítás költségvetését az önkormányzatok készítik el és a jogalkotás rendjének megfelelõen az Országgyûlés hagyja jóvá. Az önkormányzatok tavaly novemberre elkészítették a költségvetésüket, az Országgyûlés nem hagyhatta jóvá, mert a kormány csak január végén terjesztette be, majd visszavonta. Visszavonta, elvonva ezzel a Háznak azt a jogát, hogy elfogadja vagy módosítsa a társadalombiztosítási költségvetést.
Nem lehet azt az állapotot jogszerûnek tekinteni, hogy a törvényben elõírt költségvetéskészítés jogát a kormány magához vonja, hogy megakadályozza a parlamenti vitát azzal, hogy nem kerül elénk költségvetés. Nem lehet elfogadni azt az állapotot, hogy ezért majd fél éven keresztül a tavalyi költségvetés mûködjék, és nem lehet elfogadni azt a magatartást, hogy ennek a tûrhetetlen helyzetnek az orvoslására az Országgyûlés szociális bizottságának jelentõs kormánypárti többsége mint képviselõ legyen kénytelen orvoslást találni. Ez a Csehák-Szolnoki-féle javaslat, amely azt mondja, hogy 10 százalékkal növeljük a tavalyi összegeket.
A már elõttünk lévõ és megismert költségvetés 15,7 százalékot emelt - mondom, az infláció az egészségügyben 60 százalék körül van -, a beterjesztett, majd visszavont 15,7 is messze elmarad az inflációtól. Éppen ezért a kormánypártok 10 százalékos javaslata, noha igen tisztességes és a kormány feladatát magára vállaló szándék volt, véleményem szerint az eredeti költségvetési törvénynek megfelelõen legalább 15 százalékra emeltessék.
Nagyon sajnálom, hogy a szociális és egészségügyi bizottság egyharmada sem támogatta ezt az indítványt, frakciónk, a Magyar Demokrata Fórum kérni fogja errõl a szavazást. Én most önöket kérem: mondják el képviselõtársaiknak, hogy nincs még egy területe a magyar gazdaságnak, a magyar társadalomnak, amely ilyen súlyos helyzetben van. Mondják el, hogy Magyarországon 1965 óta folyamatosan romlik a halandóság, hogy 1965-ben Ausztriával egy szinten álltunk, ma pedig kétszerese az osztrák halandóságnak például az infarktusban elhaltak száma. Mondják el, hogy a társadalmi átalakulás bizony egészségügyi hatásokkal is jár, például azzal, hogy a munkanélküliek infarktus-gyakorisága kétszerese a lakosságénak. Tehát amikor ezt az átalakulást szükségesnek tartjuk és vállaljuk a terheit, akkor ne attól a tárcától, ne attól a területtõl próbáljunk még többet elvonni, amelynek feladata lenne ezeknek a bajoknak az orvoslása.
Nem hiszek abban, hogy önök velem együtt képesek megváltoztatni a világ folyását, nem hiszek abban, hogy a 15 százalékos minimális emelésre tett javaslatom többséget kap ebben a parlamentben. De hiszek abban, hogy egy-egy képviselõ hallgatni fog a lelkiismeretére és mégiscsak támogatja az indítványomat. Ebben a reményben köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)