FILLÓ PÁL (MSZP): Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Elnök Úr! Amikor megkaptam az egyes helyi közszolgáltatások kötelezõ igénybevételérõl szóló törvényjavaslatot, amely a kötelezõ helyi szolgáltatások jogszabályi keretét hivatott megteremteni, elcsodálkoztam. Elcsodálkoztam azért, mert nem értettem, hogy miért maradt ki ebbõl a csomagból a kéményseprési tevékenység szabályozása, amely pedig szorosan szintén e törvény tárgykörébe tartozik. Ennek okait ugyan nem tudjuk, de Kalmár Péter képviselõtársammal közösen benyújtott módosító javaslatainkkal a szabályozás egységét megteremthetjük. A részletes vitában módosító indítványaink rövid indoklását ismertetném.
Tudjuk azt, hogy a kéményseprõipari tevékenység élet- és vagyonbiztonsági, illetve megelõzõ tûzrendészeti feladatokat lát el a kémények ellenõrzése, vizsgálata és tisztítása során. Sajnos az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhattunk olyan halálesetekkel is járó tragédiákkal, amelyek a kémények nem megfelelõ állapotából vagy helytelen használatából következtek be.
A polgárok élet- és vagyonbiztonsága nem lehet piaci kategória. Nem piaci kategória ez a szolgáltatás például Németországban, Ausztriában sem, ahol pedig a vállalkozások kemény versenye jellemzi a piaci feltételeket. Ott a kéményseprõipar kiegyensúlyozott, stabil törvény által szabályozott keretek között végzi munkáját. Az ottani törvények az önkormányzatok tevékeny közremûködését írják elõ a kéményseprõ-ipartestület érdekvédelme mellett, évszázadok alatt kialakított szigorú szakmai, etikai követelményrendszerrel, és az adott mûködési terület ellátásáért való kizárólagos felelõsséggel. Ezt az úgynevezett mesterkörzeti rendszert egyébként a magyarországi szabályozás egészen az 1949. évi államosításokig magáénak vallotta.
A kéményseprõ szakma egyébként történetileg visszatekintve is részletes jogi szabályozás alatt állt. Ez a szabályozás kiterjedt az erkölcsi elvárásokkal is megerõsített szakmai elõírásokra. Tartalmazta a munka elvégzésének kötelezettségét az egyik oldalon, a másik oldalon viszont a kéményt használó tûrési kényszerét, vagyis azt, hogy a kéményseprõt a tulajdonos ingatlanjára beengedje és a munka elvégzését biztosítsa. Ezt a kötelezést jelenleg egy többször módosított ÉVM-rendelet mondja ki.
Tisztelt Ház! Az ingatlantulajdonos jogainak részleges korlátozását az Alkotmánybíróság 58/1994. számú, a kéményseprõipari tevékenység ellátásával kapcsolatos határozatában is elismeri. Idézem: "A tulajdonhoz való jog nem korlátlan, a tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira és jogos érdekeire. Az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találja a jelenleg érvényes miniszteri rendeletnek a tulajdonhoz való jogot az élet- és vagyonvédelem, vagyis a közélet érdekében korlátozó elveit." A szabályozás szintjét azonban, annak tárgyára tekintettel - ideértve a közszolgáltatás igénybevételének kötelezettségét is - törvényi szinten szükséges meghatározni. Ez tehát javaslatunk egyik pillére.
A másik pillér a kéményseprõ-közszolgáltatás ellátási, elláttatási felelõssége. Úgy gondoljuk, ez a felelõsség az önkormányzatot és a megbízás alapján eljáró szolgáltatót egyaránt terheli.
(21.10)
A kéményseprõipari tevékenység szolgáltatás, közszolgáltatás, élet- és vagyonbiztonságot nyújtó preventív feladat. Ellátása büntetõjogi felelõsséggel is jár, ezért törvényi szabályozását indokoltnak tartjuk.
Az Alkotmánybíróság említett határozata 1995. április 30-áig adott haladékot az Országgyûlésnek, hogy a szükséges szabályozást elvégezze. Módosító indítványaink tehát arra irányulnak, hogy eleget téve az Alkotmánybíróság határozatának, az egyes közszolgáltatások kötelezõ igénybevételérõl szóló törvényjavaslatot kiegészítsük a kéménysepréssel kapcsolatos és indítványainkban kifejtett rendelkezésekkel. Köszönöm szépen. (Taps.)